Igazán izgalmas napokat élünk. Saját életünk izgalmai mellett, közösségi életünk is felfokozott ütemben pö­rög, naponta akár több – néha azonos időpontban zajló – magyar vonatkozású rendezvényre kerül sor, és mellettük ott van a rengeteg, érdekes rendezvény, amelyet a helyi civil szervezetek, művelődési intézmények szerveznek. Csak legutóbb: a Filharmóniában magyar karmester vezetésével több magyar szerző darabját adták elő, ugyanakkor előadás volt az Új Ezredév Központban, és improvizációs est a Magyar Házban. A hétvégén pe­dig a magyar vonatkozású rendezvények mellett, számos egzotikusabbnál egzotikusabb esemény volt a városban: egy tízezreket megmozgató könnyű­zenei fesz­tiváltól, a Béga-csatornán barokk zenét előadó művészekig. Meg nemzetiségek napja. Nehezen határozható meg, hogy hol a határ, mikor kell megálljt pa­ran­csolni a pörgésnek. Egyelőre még bírjuk, de nosz­tal­giával gondolunk azokra az időkre, amikor lelkünket is ünneplőbe öltöztetve ültünk be egy-egy előadásra, koncertre.
Pörgős az élet a romániai politikai porondon is: annyit ügyeskedtek a kormányzásban „szövetséges” pártok nagyjai, hogy a magyar érdekvédelmi szervezet, az RMDSZ, kiszorult a kormányzásból! Már a kormányfőváltás körüli bonyodalmak, a huzavona is gyanús volt, holott egy esztendővel ezelőtt egymás markába csaptak és legalább a választásokig szóló „örök hűséget” fo­gad­tak egymásnak a „politikai vetésforgó” vonatkozá­sá­ban. Önmagukhoz hűen, addig csűrték-csavarták, míg kigyomlálták a „vetésből” a magyarokat. Közeledik a vá­lasztási kampány, ugye, és a nyári politikai uborkaszezon elmúltával szavazatokat hozhat egy kis nagyrománkodás. Ami bohózatba illő, mert egyes (értik, ugye… egyes) közvéleménykutató intézmények szerint „aranyosék” máris vagy négy százalékkal haladták meg a liberálisok szerény tizennyolc százalékát. Ráadásul biz­tosra vehető, hogy eme most létrejött politikai szörny­szülött, a liberális-szocdem koalíció, nem éri meg a szilveszteri koccintás idejét. Végül is a lényeg megtörtént, a fejlesztési minisztériumban elvégezték eddig a házi feladatokat. Cseke Attila miniszter alatt lehívtak mindent, ami az Uniótól lehívható volt, a helyi beruházások megvalósítását elősegítő Saligny-program dübörögve halad előre, dől az euró az országba, rengeteg be­ruházást valósítanak meg, a helyi politikai holdudvar örül, mert a kampányban lesz mit felmutatni. Mindenki boldog, mert mindenkinek jut valamicske az uniós forrásból. A Környezetvédelem területén is beindultak a megfelelő programok, országos szinten lecserélődik, megújul az autópark, több roncsprogram is fut, néhányszáz medve kilövésének engedélyeztetésével megoldódik a medve-gond is, dübörögnek a környezetbarát és az újrahasznosítást előmozdító programok, magyarul bárki kerül Tánczos Barna miniszteri székébe, elrontani már nemigen ronthat el semmit…. Csak színesíti a palettát, hogy Románia leköszönő magyar sportminisztere a „Nyugodjon békében!” kifejezéssel minősítette a romániai sport várható állapotát. Jó itteni szokás szerint hideget-meleget kapott. Hogy mi lesz miután eltépik a babaruhát a (jelenleg a politikai holdudvaruk által támasztott igények kielégítésén buzgolkodó) kormánypártok? A kérdés most még – azon felül, hogy nem időszerű – sok ismeretlenes egyenlethez hasonlít, és csak a kitűnő matekosok tudják megoldani. Azt viszont nem nehéz meg­jósolni, hogy valamilyen formában ismét az RMDSZ támogatásáért fognak kilincselni. Hiszen az RMDSZ temesvári kongresszusán maguk a fő­ve­zérek mondták, hogy az RMDSZ jelenti a stabilitást a kormányban! Minden arra mutat, hogy abban bíznak, megállnak a saját lábukon…
Izgalmakat kelt az, hogy valahol, valakik mintha szoktatni akarnák a közvéleményt, az ukrán-orosz konfliktus vonatkozásában egy­re több szó esik az atomháborúról. Tény, hogy a konf­liktus fokozódik. Az orosz fél atomtölteteket telepít Fehéroroszországban. Az angolok szegényített uránt tartalmazó lövedékeket (vagy valami ilyesmit 😊) szál­lítanának Ukraj­nának (lásd például itt: https://raketa. hu/tenyleg-nuklearis-fegy­vert-kuldenek-a-britek-). Vannak, olyan nagyon borúlátók is, akik csak idő kérdésének vélik az atomháború ki­törését. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy a brit lövedékekkel kapcsolatos döntés egyre közelebb hoz­za az Oroszország és a Nyugat közötti potenciális “nukleáris ütközést” – idézi a rakéta.hu internetes portál. Nemrég a párizsi lengyel nagykövet, egye­nesen a hadviselésről fantáziált a médiában. Fokozottan izgalmas ez a kérdés is, viszont egyszerű, józan gondolkodású emberként meglehetősen nehéz eligazodni eb­ben a válogatott izgalmakkal telített világban. Például arról sem lehet tudni szinte semmit, ha egyáltalán elindult, ho­gyan halad, ha egyáltalán halad az ukrán ellentámadás? Tökéletesen ellentmondó híreket adnak közre a har­coló felek. És azt sincs kitől megkérdezni, mibe kerül ez, mekkora az anyagi ráfordítás, és mekkora az okozott kár? Röpködnek a dollármilliók, -milliárdok innen is, onnan is, feneketlen zsáknak tűnik a háború és miatta jobb sorsra érdemes célok nem valósulhatnak meg. Ezekben az izgalmas napokban nem lehet nem gondolni és világgá kiáltani Babits Mihállyal együtt: “…elég! elég volt! Legyen vége már!”