Amikor a Csáki Caritas szervezet által fenntartott Emmaus Idősek otthonába látogattunk, javában folyt a kará­csonyra való készülődés: a közösségi terek alkalomhoz illően feldíszítve, karácsonyfa és zenegépből ismerős kará­csonyi dalok fogadták a betérőt. Ft. Kóbor György igazgató elmondta, hogy a nap folyamán több kántáló csoport tisz­telte meg az otthon lakóit egy-egy alkalomhoz illő verses-énekes előadással, amelyet örömmel és – mert saját gyer­- mekkorukra emlékeztetett –, nagyfokú nosztalgiával fogadtak az idősek. “Óvodai, iskolai csoportok látogatnak meg bennünket, de évente visszatérő vendégekként jön el hozzánk a végvári közösség népes küldöttsége, várjuk a józsef­városi énekkart – egyszóval nagy a sürgés-forgás az ott­honban, ahol mintegy hatvan idős személyről gondoskodik huszonkét gondozó és ápoló. Most éppen van néhány sza­bad hely az otthonunkban – folytatja az igazgató. – A befogadási folyamat során az idős, egyedül élő személyek hozzátartozói először felhívnak a 0256-399400-as telefonszámon, majd rákérdezünk arra, hogy viselkedik éjjel az idős ember, illetve végül annak egészségi állapotáról egyeztet a család dr. Orbán János orvosunkkal. Amennyi­ben a fenti feltételek teljesülnek, mi végül min­- dent meg­teszünk an­nak érde­ké­ben, hogy a leg­megfele­lőbb társak mellé, a szá­mára legmegfelelőbb kör­nyezetbe kerüljön az érintett személy. Meggyő­ződé­sem szerint a jó konyha, a legnagyobb tisztaság, az orvosi ellátás mellett, legalább annyira fontos az otthonunkban a jó hangulat.” – sorolja Ft. Kóbor György.
A jó egészségnek örvendő, nyolcvanéves Virág Miklós végig Re­sicabányán élt, harminc évig dolgozott a resica­bányai kohászati válla­latban, most szinte egy éve él a csáki otthonban. Elmondása szerint, kel­lemes környezetben, gon­doskodás mellett telnek a napjai, naponta eljár a kápolnában bemutatott szentmisére. Miklós bácsi büszke arra, hogy tízéves kora óta rendszeresen jár templomba, a resicabányai református közösség oszlopos tagjaként, minden templomi és kö­zös­ségi rendezvényen részt vett. Örömmel olvassa „a magyar újságot” (rend­szeresen küldjük a HETI ÚJ SZÓ-t az idős­otthonba – szerk. megj.) és legjobban akkor örül, amikor resicabányai híreket olvas a lapban.
Mivel egyedül maradt, februárban lesz egy éve, hogy beköltözött az otthonba a dettai Treuer Mária. A nyolc­vanöt éves hölgy, aki legalább tíz évet letagadhat, pana­szolja, hogy valamilyen ízületi gyulladással küzd, és az otthon biztonsága és jó hangulata megnyugtató számára, mert „mit is kezdtem volna odahaza egyedül és betegen. Már senkim sincs Romániában, egyedül nem tudtam volna ellátni magamat. Ez az új otthonom, megvan az orvosi felügyelet, odafigyelnek ránk, én nagyon meg vagyok elégedve az itteni körülményekkel, a plébános úr nagyon kedves, mindenről gondoskodik. Annak ellenére, hogy fájnak a lábaim, amikor az idő engedi sétálok, amennyit csak tudok. Világ életemben aktív voltam, több helyen dolgoztam, de mindig helyben. Amint Dettán is szoktam, itt is mindig részt veszek a szentmiséken. Rengeteg emléket őrzök a dettai magyarokról, Lokodi tisztelendő úrról, Feriről (Szabó Ferenc tanár – szerk.) meg a mindig jókedvű doktor úrról (dr. Libus Endre orvos), és az ügyes tánccsoportról és Kláriról (Stanciu Klára csoportvezető). Most olvastam az Új Szóban, hogy Temesváron díjat nyertek a dettai gyermekek…”– meséli az idős hölgy.

A facsádi katolikus közösség tagjai még emlékezhetnek ft. Pántya Elemér plébánosra, aki most a csáki otthonban egy több mint három éve bekövetkezett agyvérzés miatti féloldali bénulásból van felépülőben. A tisztelendő úr elmondta, hogy az elmúlt időszakban kellett megtanulnia újra beszélni, járni, mozogni, de Istennek hála látogatásunkkor láthatóan sikeres volt a felépülési folyamat. “Im­már hosszabb ideje rendszeresen misézek az itteni kápolná­ban, és mind­azoknak, akik igénylik szívesen állok rendel­kezé­sére, ahol szükség van a lelki támaszra, szere­tettel segítek. A testi bajokat dr. Orbán János és több asszisztens kezeli, a lelkiek­kel meg mi fog­lalkozunk” – is­merteti a lel­kész, aki szintén hű­séges Olvasónk, elmondása sze­rint „elejétől vé­gig elolvassa a Heti Új Szót”.
Az éppen soros ápolónő, Filipciuc Cătălina Giládról ingázik az otthonba. Nyolc éve vállalt munkát az otthonban, elmondása szerint a legelső időszakban nem gondolta, hogy ilyen hosszú ideig fog tartani az együttműködés. „Ren­ge­teget tanultam az itteni munkám során, hiszen rendkívül türelmesen és nagyfokú empátiával kell külön-külön minden lakóhoz sajátosan viszonyulnom. Ők is megszoktak engem, és amikor éppen nem vagyok szolgálatban, hiányzom nekik. Most már magam is elhiszem, hogy a következő, mondjuk, öt évben is itt leszek, mert szeretem ezt a munkát, a családias környezetet és érzem, hogy szükség van rám. A legtöbb lakónk szenved valamilyen betegségben, általában gyógy­szeres kezelést alkalmazunk, amikor valamilyen súlyos betegség lép fel, kórházban kapnak megfelelő ápolást a betegeink.” – ismertette az ápoló.