A hetedik alkalommal megszervezett Végvári Kolbászgyúró Verseny a helyi közösség jelentős részét megmozgatta, teljes létszámban vett részt a szervezésben és lebonyolításban a helyi gazdaszervezet tagsága, kolbászgyúrókként és táncosok­ként egyaránt a fiatalok közül is szép számban – a rendezvény első díját nyerte el a végvári magyar gazdaegyesületet kép­viselő fiatal táncosok csapata – és sokan a falubeliek közül is benéztek a kultúrházba, akár megtekinteni a méltán híres és nosztalgiákat ébresztő Csűrdöngölő és Szeder­inda egykori táncosai – Borsos Levente és Imola, Rosu Robert, Păștean Natália, Tóth Tibor, Balogh Tünde, Szarvas Albert, Tóth Csilla és Palicsák Réka – által előadott marossárpataki és kalotaszegi táncot, akár megtapsolni a Délvidékről érkezett fiatal énekesnő Gúth Emília kitűnő műsorát. Vagy „csak” beszerezni némi hurkát-kolbászt a házigazdaként is jelesre vizsgázott Végvári Magyar Gazdák Egyesülete tagsága és a kisegítőik által hagyományos módon elkészített finomságokból.
Amint azt magunk is láthattuk, a találkozás örömét kiegészítve nagy hangsúlyt fektettek a versenybe benevezett kilenc csapat tagjai arra, hogy hagyományos eszközökkel, hagyományos ízvilágú termékeket készítsenek.

Ezúttal nem versenyzőként, hanem a vég­vári kolbász-ünnep egyik meghí­vottja­ként vett részt a rendezvényen Molnár András, a Temes megyei RMDSZ szervezet elnöke. Köszöntőbeszédében elismerését fejezte ki a végvári magyar gazdáknak és a szervezésben résztvevő minden segítőnek, illetve a fellépő táncosoknak, Gúth Emília énekesnek és a jó hangulatot biztosító végvári zenésznek, Szarvas Lajosnak a sikeres közösségi ren­dez­vény megszervezéséért és lebonyolításáért. Az elnök örömét fejezte ki, hogy a vég­vári magyar közösség folytatja a hét évvel ezelőtt elindított hagyományt és megosztotta meg­győződését, mely szerint összefogással és együttmunkálkodással a magyar gazdák és a közösség még sokáig számos hasonló sikeres rendezvényt szervezhet.

Mintegy felkészítőként két hete Magyar­or­szágon, Tompaháton vett részt a végvári gazdaegyesület képviselete az ottani hasonló versenyen – ismertette Szabó László egye­sületi elnök – ahonnan a fődíjat hozták Vég­várra. Az elnök elmondta, hogy az anya­országi rendezvény jó alkalomnak bizonyult a tapasztalatszerzésre, ugyanis ott nem csak a frissen elkészített, hanem füstölt, szárított kolbásszal és házi szalámival is részt vettek, és utóbbiakat is pontozták. “Érdekes módon a csípős kolbászunk nem aratott sikert, vi­szont az általunk bemutatott csemegekolbász és a hagyományos módon elkészített sza­láminkat első díjjal díjazták. Térségünkben egy­re többen készítenek szalámiféléket, leg­többen saját recept szerint marhahússal ke­verik a sertéshúst, viszont ebben az idő­szakban a meleg miatt előre megfőzött anyagból készítjük a szalámit, majd füstöljük. Ezáltal hónapokig eláll a termékünk, anélkül hogy veszítsen jellegzetes ízvilágából.” – tájékoz­tatott Szabó László. A kolbászgyúró ver­se­nyen kilenc csapat vett részt – sorolta az elnök – közöttük első alkalommal Délvi­dék­ről és Óbesenyőről érkezett csapat, akiknek köszönetet mondunk azért, hogy eljöttek Végvárra.

Délvidék terményeinek legjavát hozta Végvárra a vajdasági magyar gaz­datár­sadalom jelentős részét összefogó, több mint hetven tagszervezetet tömörítő Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége, Délvidék leg­java nevű csapata. Világos Tibor, a szö­vetség elnökségi tagja elmondta, hogy falu­gazdász társaival, Fehér Kálmánnal, Világos Valériával és Kiss Kornéliával együtt, öröm­mel jöttek a végvári versenyre, otthonosnak érezték a körülményeket és befogadónak a helyi közösséget. A vajdasági csapat standja igazi bemutatóhelyként szolgált, szűkebb pátriájuk kincseiként a sertéshúsból készült finomságok mellett, kecskehúsból készült ha­zai kolbász különlegességet, sajtokat, több­féle savanyúságot, lekvárt, kompótot, bort és tájjellegű pálinkaféléket is bemutattak.

Az újmosnicai csapat állandó résztvevje a végvári kolbászgyúró versenynek. Kádár György alpolgármester, Fülöp János, Szőllősi József és Végh János idén is kitettek ma­gu­kért. „A mi nemzedékünknek még sikerült a szüleinktől, nagyszüleinktől megtanulni a ser­tésfeldolgozás tudományát – mondta Kádár György – viszont a fiatalabb nem­zedékek tagjai már inkább a nagyáru­há­zak­ból vásárolják egy kis részét azoknak a fi­nomságoknak, amelyeket néhány évtizeddel ezelőtt még előállítottak a családok. Mi ezért is tartjuk fontosnak ezeket a rendezvényeket, célunk megismertetni a házi készítésű finom­ságokat és továbbéltetni a sertésfeldolgozás mesterségét. Manapság mind kevesebben ér­tenek a húsfeldolgozáshoz és tartósításhoz, mindezek ellenére Újmosnicán a fokozott ütemű városiasodás körülményei között még mindig van néhány tucatnyi család, ahol ha­gyományos módon dolgozzák fel a hagyo­mányos körülmények között nevelt serté­- se­ket.” Az újmosnicai csapat számos ter­mé­ket mutatott be, a mangalica-szalonna, füstölt sonka, kolbászféleségek mellett Fülöp János többféle házilag készült főtt szalá­mi­kat is hozott Végvárra. Elmondta, hogy nem éppen könnyű munka a szalá­mi­készítés, sok­min­den­re kell odafigyelni, vi­szont öröm­mel csi­nálja télen-nyáron. Évente jelentős mennyi­ségű, különféle ízesítésű szalámit készít, ter­mékei méltán sikeresek a fo­gyasz­tók köré­ben.

A Gátaljai Gazdák csapata – Sári István, Kardos Péter, Kapornyai Zoltán, Csapó Lajos és Sári Ildikó – asztalán a frissen elkészült és a versenyre benevezett kolbász mellett, többféle füstölt kolbász, sonka, oldalas, sza­lonnafélék sorakoznak. Sári István a kitűnő hangulatot, a végvári és más településekről érkezett barátokkal való találkozás örömét értékelte, az előző évekhez hasonlóan öröm­mel hozta el a saját készítésű finomságait Végvárra. “Nem csoda, hogy kihalóban van a böllérszakma, ha lassan tücsköt-bogarat akarnak megetetni velünk” – méltatlankodik a csapat vezető, aki elmondta, hogy amíg lehet ragaszkodnak a hagyományos módon készült termékekhez és mindenkinek ezek fogyasztását ajánlják. “Gátalján ki-ki a maga tudása szerint elboldogul a disznó feldol­go­zásával, de legjobb tudásom szerint igazi böl­lérek velem együtt már csak négyen vagyunk a városban.” – sorolja Sári István. Mivel a kolbász mellé némi savanyúság jól jön, Sári Ildikó gondoskodott ezekről: a saját kert­jükben termesztett uborka és paprika­fé­lékből készített többféle savanyúságot. El­mondása szerint, a háztartásban felhasznált minden zöldségfélét termeszetenk kertjük­ben, az ősszel elültetett hagyma és fok­hagy­ma ígé­retes, és sorjázik az általános szokástól el­térően szintén ősszel elvetett borsó is.

Mivel Pusztakeresztúron sincs kolbászból a kerítés, a zsűri elnökének különdíját elhó­dító pusztakeresztúri gazdák csapata, a Vég­váron gyúrt kolbászt odahaza, a nőnapi mu­­latságon fogják feltálalni – mondja Tifán Miklós, a csapat egyik tagja. Elmondása sze­rint, Tóth Ede egyesületi elnök, Tifán Márton és Júlia, Fazekas József, Tifán Katalin, Horváth Ramóna, az újonc Erdélyi Mónika csapattársaival együtt ragaszkodnak a ha­gyományos recepthez, otthonról hozott saját készítésű fűszerekkel ízesítették a vég­ter­mé­ket betartva az előírt mennyiségeket. A csa­pat eddig rengeteg díjat szerzett meg idehaza és az országhatárokon túli verse­nye­ken, gaszt­ronómiai rendezvényeken, a végvári verseny rendszeres résztvevői.

Varjasról érkezett – sokadjára – a Stelele Variasului nevű többszörösen díjazott csapat, akinek vezetője Megheles Ovidiu helyi vál­lalkozó elmondta, hogy kimondottan varjasi hagyományos kolbászt készítettek, ha­gyo­mányos eszközökkel, amelyet különleges íz­világa miatt „minden egészséges” ember­nek ajánlanak. Jómaga kedvtelésből a nagy­csa­ládnak, barátoknak évente többszáz kilónyi kolbászt készít, és eddig nem volt panasz mun­kájára. A soknemzetiségű varjasi csapat tagjai: Dobai Eugen, Udrea Cristian, Zaica Constantin, Baricz Dezső, Dale Ioan, Fabricz Mihai, Cocin Deian, Bloju Radu és Stanciu Dan.

Óbesenyőről Luka és Petronela Mirciov, Ani Csokany, Velciov Pali és Augustin Toni első alkalommal vettek részt a kolbászgyúró versenyen. A „civilben” pékmester Luka Mirciov csapatvezető elmondta, hogy nem túlzottan pikáns kolbászt készítettek, ahogy ezt megszokták odahaza a hagyományos re­cept szerint. A lényeg a fűszerek adago­lásá­ban van – mondta az óbesenyői kolbász­- készítő – aki számos más saját készítésű terméket – kocsonyának való disznólábat, csülköt, oldalast, sonkát is bemutatott a ver­senyen. Az óbesenyői csapat vezetője máris meghívta a végvári gazdaegyesület képvise­letét az ottani hasonló rendezvényre, illetve az augusztus 15-i búcsúra.

„Mindig örömmel jövünk Ötvösdről a végvári szomszédokhoz, nem csak a kol­bász­gyúró versenyre, hanem más közösségi ren­dezvényre is – mondta Varga Venczel az ötvösdi csapat képviselője. – Idén is a meg­szokott, gazdag házi termékválasztékkal jöt­tünk Végvárra. Csapatunk tagjai vala­meny­- nyi­en kisebb gazdálkodók – Virág Antal és fia Nándor, fiam Csongor és Szili Öcsi – oda­haza is mindig magunk dolgozzuk fel az álta­lunk hízlalt sertéseket, igyekszünk minőségi és ízletes termékeket előállítani. Részvé­te­lünkkel akarjuk bizonyítani, hogy Ötvösdön mai napig megtartjuk a magyar gasztro­nó­miai hagyományokat” – mondta Varga Venczel, aki a disznóvágással kapcsolatos tudás át­adását rendkívül fontosnak tartja, jó­maga éppen fiának adja át, amit nagy­apjától, apósától sikerült megtanulnia.

Az óteleki csapat tagjai – Patakfalvi Nagy József, Péter Károly és Lőrincz Jenő, illetve a rendezvény pillanatait megörökítő Molnár Géza fotóművész – arra törekedtek, hogy jó­kedvvel és legjobb tudásukat bevetve min­den tekintetben hagyományos, a helyi ízek­nek megfelelő kolbászt készítsenek. El­mondá­suk szerint a csapatmunka, a jó hangulat és az ismerősökkel való találkozás erős hívó szó­nak bizonyult arra, hogy részt vegyenek a végvári versenyen.

A versenyt a díjazási ünnepséget kö­vetően a jókedvű szórakozás, a tánc vette át a teret a végvári kultúrotthonban.

Dr. Kiss Zsolt állatorvost, a rendezvény egyik fő szervezőjét, a bíráló bizottság tagját, a helyi RMDSZ szervezet elnökét arról kérdeztük, milyen kritériumok alapján döntött a zsűri?
– Fő hangsúlyt kapott a végtermék, a kolbász. Minden versenyző csapat azonos húsféleséget kapott, amelyből saját elkép­zelés szerint, hagymányos módon készítették el a kolbászt. Pontoztuk annak színét, ízét, illatát, állagát. Szintén pontoztuk a csapatok standját, a díszítő elemeket és azt is ahogyan elkészítették a kolbászt, odafigyeltek-e a hi­giéniai előírásokra, együttmunkálkodtak a csapatok tagjai, összhangban dolgoztak-e? Sokéves tapasztalatra alapozva, elmond­hatom, hogy minden évben újabb és újabb ízeket varázsolnak elő a versenyzők kiegé­szítve, avagy gazdagítva a hagyomáyos só, bors, őrölt paprika által meghatározott klasszikus ízvilágot.
– A végvári táncosok is ebben jeles­kedtek?

– Örömmel vettük tudomásul, hogy tán­cosaink nem csak a színpadon remekelnek tánctudásukkal, de a kolbászgyúrásban is élen járnak: a zsűri-elnök Ábrahám Tibor élelmiszerbiztonsági mérnök, Berényi János, húsfeldolgozó vállalat vezetője, Opris Vasile mérnök, a Smithfield cég képviselője, Bogdan Ban és jómagam – egyöntetűen nekik ítélte az első díjat. Nagyon jól adagolták a hoz­zá­valókat, mert sikerült nekik egy tökéletesen harmonikus ízvilágú, mégis egyedi kolbász­féleséget letenni az asztalra.

– Látható, hogy a helyi gazdák munkával, gasztronómiai tudásukkal járultak hozzá a rendezvény sikeréhez. Mások is támogatták a hetedik kolbászgyúró versenyt?
– Rendezvényünket támogatta a Smith­field Románia vállalat, a Helyi Tanács, és a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egye­sülete. Házigazdákként a végvári ma­gyar gazdaegyesület tagsága teljes létszám­ban részt vett a munkában. Előkészítettek min­den szükségest a verseny megfelelő kö­rülmények közötti lebonyolítása érdekében, és elkészítették a hagyományos termékeket – friss kolbászt, véres és májas hurkát, disz­nó­fősajtot, abált szalonnát és másokat – illetve a konyhai munkában is részt vettek és a csak Végváron hagyományos, híresen finom máj­levessel is megvendégelték a résztvevőket.
– Végváron mennyire tartja magát a disz­nóölés és annak feldolgozásának hagyo­mánya, mennyire tudják még hogyan kell elkészíteni a finomságokat?
– A disznóölés mai napig a tél velejárója a községben. A családok igencsak levágnak egy-egy sertést. Szerencsére a böllérek tu­dását sikerül átadni nemzedékről nemze­dékre. Jelenleg is több idős, nagy ta­pasz­talattal rendelkező böllér tevékenykedik Végváron, és tőlük sok fiatal is megtanulta a fortélyokat, átvették a termékek receptjeit.
– Milyen rendezvényekre számíthatnak a végváriak a következő időszakban?
– Ezúton is szeretném felhívni a figyel­met, hogy a kolbászgyúrást követően újabb kö­zösségi rendezvényekre kerül sor: a Nem­zetközi Nőnap alkalmából köszöntjük kö­zösségünk asszonyait, lányait, majd nem­zeti ünnepünket, március 15-ét fogjuk ünne­pelni, amit a húsvéti ünnepkörben, a hagyo­mányos húsvéti bál követ.
A kolbászgyúró verseny főszervezője volt a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete (BMGVE). Benkő Zsolt elnök elmondta, hogy meggyőződése szerint a VII. Végvári Kolbászgyúró Verseny az eddigi megszokott szintet túllépve egy sokkal színesebb és magasabb szintet ért el, mint az eddigi években. Láthatóan van igény a ren­dezvényre, a látogatók és egyben fogyasztók igénylik a minőséget és előtérbe helyezik a hagyományokat – mondta az elnök, aki arról is beszámolt, hogy több mint negyven féle terméket – sertéshúsból készült termékeket, süteményeket, savanyúságokat, kompótokat, pálinka- és borféleségeket – mutattak be a versenyző csapatok. Az elnök kifejtette meg­győződését, mely szerint a rendezvény ki­nőt­te a végvári kultúrotthont, több csapatot már nemigen fogadhatnak, ezért jövőtől már nagy befogadóképességű rendezvény­sátor­ban tervezik megszervezni a versenyt.
A BMGVE számos gazdaszervezettel és szö­vetséggel ápol kiváló kapcsolatot és részt vesznek egymás rendezvényein – ismertette Benkő Zsolt – Végvárra a Vajdasági Agrár­egyesületek Szövetségének csapata vett részt, akik a bírák különdíját kapták. Az egyesületi elnök elmondta, hogy terveik szerint bővíteni fogják a termékskálát: díjazni fogják a szárazkolbászféleségeket és pálinka-mustrát is terveznek, illetve két újabb tele­pülésen is terveznek a végvárihoz hasonló rendez­vé­nyeket.
A bíráló bizottság részvételi oklevelet adott át a varjasi, az óteleki és a gátaljai csapatnak. Különdíjat kapott a Délvidék legjava vajdasági csapat, szintén különdíjat és a Smithfield cég díját vihette haza az óbesenyői csapat. A zsűri elnökének kü­löndíját nyerték el a pusztakeresztúri csapat tagjai. Harmadik helyen végzett az újmos­nicai csapat. A második lett az ötvösdi csapat, és a VII. Végvári Kolbászgyúróverseny első díját a végvári táncosok csapata hódította el.