A Kiáltó Szó szellemében
Ökumenikus istentisztelet keretében került sor a százharminc évvel ezelőtt Temesváron született Kós Károly korszakos jelentőségű személyiségének a felidézésére, és a keresztelésének helyszínén, az evangélikus-lutheránus templomban elhelyezett emléktábla felavatási ünnepségére. A rendezvényen a helyi magyar közösség számos tagja vett részt felekezeti hovatartozástól függetlenül, és az RMDSZ Temes megyei szervezetének vezetői, Halász Ferenc elnök, Molnár Zsolt parlamanti képviselő, a református és római katolikus lelkészi kar több tagja, egyházi és világi tisztségviselők. Az ünnepi rendezvény díszvendége Markó Béla szenátor, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke volt. A temesvári magyarság életében újabb mérföldkövet jelentő, és a Kós Károly által a trianoni országvesztést követően megfogalmazott Kiáltó Szó máig időszerű üzenetére emlékeztető emléktábla avatását kiteljesítő ökumenikus istentiszteleten nt. Kovács Zsombor evangélikus-lutheránus, ft. Szilvágyi Zsolt római katolikus, Boros Róbert baptista és nt. Fazakas Csaba református lelkipásztorok tolmácsolták az Ige üzenetét, melynek központi gondolata a hithez és a néphez való hűség megtartása volt. Az istentisztelet során az ünnepi hangulat megteremtéséhez járult hozzá Szeidert Klaudia orgonajátéka, Szlahotka Szirbik Mónika, a Banatul Filharmónia énekesének ihletett előadása, illetve Molnos András Csaba színművész alkalomhoz illő szavalata.
Az emléktábla-avatási ünnepség bevezetőjében nt. Fazakas Csaba esperes, a Temes megyei RMDSZ kulturális alelnöke köszöntőbeszédében a nap fontosságára utalva hangsúlyozta: “Minden ünnep egy kiáltó szó, minden emlékjel megmaradni akarásunk kiáltó szava. Temesváron a Nemzeti Ünnep kiteljesedik Kós Károly emléktáblájának az avatásával. Arra a Kós Károlyra emlékezünk, aki az általános letargia, útvesztés közepette a teljes élete során megmutatta a helyes magatartást”. Szekernyés János hely- és kultúrtörténész Kós Károly életpályáját és munkásságát méltatva ismertette a művész sokrétű érdeklődését és rendkívül termékeny életét, melynek tárgyi megnyilvánulásait Budapesttől Kolozsvárig és Kalotaszegig számtalan emlékjelként hagyott örökségül mindannyiunknak a huszadik század legnagyobb magyar építésze. Az előadó számos kevésbé ismert életrajzi adatot, Kós Károly életével kapcsolatos érdekességet osztva meg a résztvevőkkel, szemléltette kultúránk e “szellemóriásának mélységes emberségét, megingathatatlan és megfontolt magatartását, érdemdús és sokirányú munkálkodását, aki regény- és drámaíróként, könyv- és lapszerkesztőként, építő- és grafikusművészként, irodalomszervezőként és betűmetszőként, politikusként és mezőgazdászként egyaránt jelentőset és maradandó értékűt alkotott.”
Markó Béla az ünnepnap jelentőségére összpontosítva fogalmazta meg üzenetét: Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választásának 400., illetve Kós Károly születésének 130. évfordulóján az RMDSZ Bethlen Gábor- és Kós Károly-évvé nyilvánította az idei esztendőt, ami kiváló alkalomnak bizonyult a mai nemzedékeknek a két személyiség által saját életükkel megfogalmazott üzenetek megszívlelésére és átadására. ”Kétséget kizáróan, Kós Károly minden bizonnyal a huszadik század legfontosabb építésze, ugyanakkor számunkra és az egész magyar nemzet számára rendkívül fontos író, ugyanúgy a képzőművészetben, grafikában és könyvművészetben is nagyot, fontosat és máig értékeset alkotott, de mindezeken innen és ezen túl, ami a leglényegesebb, és ami elsősorban a Kiáltó Szóban fogalmazódik meg az az, hogy nekünk vállalnunk kell Erdélyt. Egy olyan pillanatban fogalmazta meg a Kiáltó Szót, amikor az erdélyi magyar közösség teljes tanácstalanságban volt, 1921-ben egyesek készültek innen elmenni, nagyon sokan már el is mentek, mások teljes passzivitásba estek. Ebben a környezetben akadt egy férfiú, aki azt mondta, hogy elég. Elég a tétlenségből, a csalódottságból, a kiábrándultságból, talpra kell állni, tudomásul kell venni a valóságot, szembe kell nézni ezzel a valósággal, dolgozni kell és küzdeni kell. Vállalni kell a helyzetünket, és meg kell próbálni a javunkra megváltoztatni ezt a helyzetet. Egy rendkívül fontos történelmi pillanatban, egy máig érvényes üzenetet fogalmazott meg Kós Károly. Egy másik fontos üzenete az, hogy nem csak megírta a Kiáltó Szót, hanem ennek szellemében cselekedett, választott. Ez egy másik fontos üzenet: lehet választani, mindig van választási lehetőség. Kós Károly Erdélyt választotta, mert úgy érezte, hogy itt nagyobb szükség volt rá, mint másutt. Meggyőződésem, hogy az életműnek legfontosabb része maga ez az élet, amely példa mindannyiunk számára. Kós Károly a mainál sokkal nehezebb történelmi pillanatban cselekedett, ezért joggal jelenthetjük ki, hogy nekünk nincsen jogunk tétlenkedni, elkeserednünk, kötelességünk folytatni azt az utat, amelyet Kós Károly és kortársai mindannyiunk számára kijelöltek. Ebben benne van Temesvár szelleme, annak a Temesvárnak a szelleme, amely képes volt sok kultúrát és sok nyelvet egymás mellett éltetni, és benne van Erdély igazi szelleme, ami azt jelenti, hogy lehet egyszerre magyarnak lenni, ugyanakkor a másik nemzetbelieket megbecsülni.”
Kós Károly emléktábláját – Szathmáry Gyöngyi Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását – az alkotó jelenlétében Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök és Molnár Zsolt képviselő leplezték le.
Az ünnepi alkalom nemzeti imánk közös eléneklésével zárult.