A Kiáltó Szó szellemében

Ökumenikus istentisztelet keretében került sor a százharminc évvel ezelőtt Temesváron szü­letett Kós Károly korszakos jelentőségű személyiségének a felidézésére, és a keresztelésének helyszínén, az evangélikus-lutheránus temp­­lomban elhelyezett emléktábla felavatási ünnepségére. A rendezvényen a helyi magyar közösség számos tagja vett részt felekezeti ho­va­tartozástól függetlenül, és az RMDSZ Te­mes megyei szervezetének vezetői, Halász Ferenc elnök, Molnár Zsolt parlamanti képviselő, a re­formátus és római katolikus lelkészi kar több tagja, egyházi és világi tisztségviselők. Az ün­nepi rendezvény díszvendége Markó Béla szenátor, a Kós Károly Akadémia Alapít­vány elnöke volt. A temesvári magyarság életé­ben újabb mérföldkövet jelentő, és a Kós Károly ál­tal a tria­noni országvesztést követően megfo­gal­mazott Kiáltó Szó máig időszerű üzenetére em­lékeztető emléktábla avatását kiteljesítő ökumenikus istentiszteleten nt. Kovács Zsombor evangélikus-lutheránus, ft. Szilvágyi Zsolt ró­mai katolikus, Boros Róbert baptista és nt. Fazakas Csaba református lelkipásztorok tol­­­má­­­csolták az Ige üzenetét, melynek köz­pon­ti gon­­­dolata a hithez és a néphez való hű­ség megtartása volt. Az is­ten­tisztelet során az ünnepi han­gulat megteremtéséhez járult hozzá Szeidert Klaudia orgonajátéka, Szlahotka Szirbik Mónika, a Banatul Filharmónia énekesének ihletett előadása, illetve Molnos András Csaba színművész alkalomhoz illő szavalata.
Az emléktábla-avatási ünnepség bevezetőjében nt. Fazakas Csaba esperes, a Temes me­gyei RMDSZ kulturális alelnöke köszöntőbeszédében a nap fontosságára utalva hangsúlyozta: “Minden ünnep egy kiáltó szó, minden emlékjel megmaradni akarásunk kiáltó szava. Temesváron a Nemzeti Ünnep kiteljesedik Kós Károly emléktáblájának az avatásával. Arra a Kós Károlyra emlékezünk, aki az általános le­tar­gia, útvesztés közepette a teljes élete során megmutatta a helyes magatartást”. Szeker­nyés János hely- és kultúrtörténész Kós Ká­roly életpályáját és munkásságát méltatva is­mer­tet­te a művész sokrétű érdeklődését és rend­kívül termékeny életét, mely­nek tárgyi meg­nyilvánulásait Budapesttől Kolozsvárig és Kalo­taszegig számtalan emlékjelként hagyott örökségül mindannyiunknak a huszadik század legnagyobb magyar építésze. Az előadó számos kevésbé ismert életrajzi adatot, Kós Károly életével kapcsolatos érdekességet osztva meg a résztvevőkkel, szemléltette kultú­ránk e “szellemóriásának mélységes emberségét, megingathatatlan és megfontolt magatartását, ér­demdús és sokirányú munkálkodását, aki re­gény- és drámaíróként, könyv- és lapszerkesztőként, építő- és grafikusművészként, irodalomszervezőként és betűmetszőként, politikusként és mezőgazdászként egyaránt jelentőset és maradandó értékűt alkotott.”
Markó Béla az ünnepnap je­len­tőségére össz­pontosítva fogalmazta meg üzenetét: Beth­len Gábor erdélyi fejedelemmé vá­lasz­tásának 400., illetve Kós Károly születésének 130. évfordulóján az RMDSZ Bethlen Gábor- és Kós Károly-évvé nyilvánította az idei esztendőt, ami kiváló alkalomnak bizonyult a mai nemzedékeknek a két személyiség által saját éle­tükkel megfogalmazott üzenetek megszívlelésére és átadására. ”Kétséget kizáróan, Kós Ká­roly minden bizonnyal a huszadik század leg­fontosabb építésze, ugyanakkor számunkra és az egész magyar nemzet számára rendkívül fontos író, ugyanúgy a képzőművészetben, grafikában és könyvművészetben is nagyot, fontosat és máig értékeset alkotott, de mindezeken in­nen és ezen túl, ami a leglényegesebb, és ami elsősorban a Kiáltó Szóban fogalmazódik meg az az, hogy nekünk vállalnunk kell Er­délyt. Egy olyan pillanatban fo­galmazta meg a Kiáltó Szót, amikor az erdélyi magyar közösség teljes tanácstalanságban volt, 1921-­ben egyesek készültek innen el­menni, na­gyon sokan már el is mentek, mások teljes passzivitásba estek. Ebben a környezetben akadt egy férfiú, aki azt mondta, hogy elég. Elég a tétlenségből, a csalódottságból, a kiábrándultságból, talpra kell állni, tudomásul kell ven­ni a valóságot, szembe kell nézni ezzel a va­lósággal, dolgozni kell és küzdeni kell. Vál­lalni kell a helyzetünket, és meg kell próbálni a javunkra megváltoztatni ezt a helyzetet. Egy rendkívül fontos történelmi pillanatban, egy má­ig érvényes üzenetet fogalmazott meg Kós Károly. Egy másik fontos üzenete az, hogy nem csak megírta a Kiáltó Szót, hanem ennek szellemében cselekedett, választott. Ez egy másik fontos üzenet: lehet választani, mindig van választási lehetőség. Kós Károly Erdélyt vá­lasz­totta, mert úgy érezte, hogy itt na­gyobb szükség volt rá, mint másutt. Meggyőződésem, hogy az életműnek legfontosabb része ma­ga ez az élet, amely példa mindannyiunk számára. Kós Károly a mainál sokkal nehezebb történelmi pillanatban cselekedett, ezért joggal jelenthetjük ki, hogy nekünk nincsen jogunk tétlenkedni, elkeserednünk, kötelességünk folytatni azt az utat, amelyet Kós Károly és kortársai mindannyiunk számára kijelöltek. Ebben ben­ne van Te­mes­vár szelleme, annak a Temes­várnak a szelleme, amely képes volt sok kultú­rát és sok nyelvet egy­más mellett éltetni, és benne van Erdély igazi szelleme, ami azt jelenti, hogy lehet egyszerre ma­gyar­nak lenni, ugyanakkor a má­sik nemzetbelieket megbecsülni.”
Kós Károly emléktábláját – Szathmáry Gyöngyi Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását – az alkotó jelenlétében Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök és Molnár Zsolt képviselő leplezték le.
Az ünnepi alkalom nemzeti imánk közös eléneklésével zárult.