„… Az élet zúg itt – hangját mérheted, / kifutópálya itt az életed, / hol a gondolat és a vers a mag, / s életté lényegül a nyers anyag. / Repít, kísér a kincsek súlya, és te / minden tettedben látod: belevéste / jegyét az itt múlt évek arcvonása.” Anavi Ádám: Kicsengetés – alkalmi vers távozóknak és találkozóknak
A költő a legelső Nemzedékek Találkozójára fogalmazta meg (Temesvári ÚJ SZÓ, 1994. június 4.) a fenti gondolatokat, és ahogy az idő telik, és sokasodik a Nemzedékek Találkozóinak száma, folyamatosan értékelődik a költő pontosan megfogalmazott üzenete, és az évek előrehaladtával tudatosítjuk mennyire határozta meg életünket az iskola. Mert a hajdani osztály-, vagy iskolatársak, tanárok találkozása, a viszontlátás öröme mellett, a számvetés napja is a huszonegy évvel ezelőtt elindított, máig töretlen népszerűségnek örvendő Nemzedékek Találkozója. Végigtekintve a Diákházat betöltő résztvevők sorain, örömmel állapítható meg, hogy a számvetés csak részleges hiányt mutat, hiszen a mai fiatalok közül, akik néhány évtizeddel ezelőtt szálltak ki az iskola megtartó környezetéből, szüleik, a mai nagyszülők példáját követve, legtöbben gyermekük nevelését és tanítását bízzák a mai magyar iskolára.
Az évtizedes hagyományt folytatva a Gaudeamus első szakaszának eléneklésével és a minden élők útján eltávozottakra való megemlékezéssel kezdődött a találkozó.
Köszöntőbeszédében dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója, a közös jövőnkről való együtt gondolkodás és a bánsági magyar közösség egyik kiemelkedő rendezvényeként határozta meg a Nemzedékek Találkozóját „…talán ez az a nap, amikor leginkább összegyűlünk mi, akiknek fontos a magyarság, akik Kosztolányi Dezsővel együtt úgy gondoljuk, hogy életünk legnagyobb eseménye az, hogy magyarul érzünk, gondolkodunk, írunk, olvasunk. Sokan talán fizikai mivoltukban nincsenek itt ugyan, de biztos, hogy lélekben sokkal többen vagyunk. Úgy gondolom, hogy ez a találkozó azért is fontos, mert nemcsak ünnep, hanem közösségünk tükre is. Tükör, amely megmutatja éppen hol állunk, éppen mit vagyunk hajlandók észrevenni, mi az amin javítani akarunk. Ünnep és tükör az egyénnek, a közösségnek és az iskolának egyaránt. Amennyiben egyetértünk, azzal, hogy olyan lesz a jövő, mint a ma iskolája, akkor mondhatjuk, hogy olyan a jelen, mint amilyen volt az iskolánk. Igazából, olyan a közösségünk, amilyent építeni tudtunk. Ez az az alkalom, amikor megerősödhetünk hitben és reménységben, hogy iskolánkban a jövőt építjük a közösség támogatásával. Köszönet érte.”
A hatvan esztendővel ezelőtt, az akkori Temesvári Magyar Vegyes Líceumból ballagott nemzedék képviseletében dr. Bárányi Ferenc osztotta meg gondolatait a találkozó résztvevőivel, hangsúlyozva, hogy az embert próbáló idők alatt is az iskola növendékei megállták helyüket az életben, életpályájuk során az egyetemes emberi értékek és a magyar értékek képviselőiként tevékenykedtek. Dr. Bárányi Ferenc, az idős nemzedék tapasztalatával és bizonyosságával buzdította anyanyelvünk megőrzésére az egybegyűlteket.
Hatvan esztendővel ezelőtt a temesvári magyar tanítóképzőből is elballagott a második tanítói évfolyam. Benkő József tolmácsolta a máig is népes évfolyam üzenetét és emlékezett meg egykori tanáraikról, a hatvan évvel ezelőtti lelkesedésről és a négy évtizedig tartó oktatói pályához kötődő emlékekről.
Kurunczi Lajos vegyészmérnök, az 1964-ben végzett nemzedék képviseletében szólott az egybegyűltekhez. Beszédében egykori osztálytársakra, iskolai csínyekre és eseményekre emlékezett, hangsúlyozva, hogy az akkori magyar középiskolában sikerült az élet minden viszontagságain átsegítő tudást és tartást megszerezni.
Három évtizeddel ezelőtt ballagott el a mai Bartók Béla Líceumból, akkori hivatalos nevén a 2-es számú Matematika-Fizika Líceum nyolcszázötvenhetes számú karszalagot viselő diákja, Albert László, aki a kerek évfordulót ünneplő évfolyam képviseletében a fiatalabb nemzedék töretlen lendületével, hitével és céltudatosságával köszöntötte a résztvevőket: „Szerencsére az 1984-es esztendő nem volt olyan borús, ahogy George Orwell elképzelte. Abban az évben, amikor először csendült fel a Queen együttes Radio Ga Ga és az I Want to Break Free című slágere, amikor elkészült a Discovery űrrepülő, amikor Sarajevóban téli olimpiát rendeztek, Michael Jackson a nyolcadik Grammy-díját kapta és amikor Afganisztánban még orosz katonák harcoltak… akkor nagyon-nagyon távolinak tűnt 2014. Még a tízéves távlat is elképzelhetetlenül messze volt. Nagy öröm az, hogy itt lehetek, hiszen ezernyi szállal kötődöm a temesvári magyar iskolához: édesanyám a hajdani Magyar Vegyes Líceum tanulója volt, bátyám, jómagam és öcsém is ebben az iskolában tanultunk, feleségem a Bartók Béla Elméleti Líceumban tanít, és nem utolsósorban két gyermekünk is itt tanul. Mindezek után, ha ebben az iskolában tanulni bűn, akkor mi sokszorosan visszeső bűnösök vagyunk. Másrészt viszont kevésbé derűs érzelmekkel kell megbirkóznom, ha arra gondolok, hogy az akkori, igaz nem túl nagy létszámú matematika-fizika osztály kétharmada nincs az országban. Sokféle élethelyzetben, idehaza és idegen környezetben kellett helytállnunk. És úgy érzem, hogy sikerült bizonyítanunk. Ennek a sikernek az akkor még Temesvári 2-es számú Matematika-Fizika Líceum volt a kovácsa…”
A húsz évvel ezelőtt ballagott nemzedék nevében Moldoveanu Rumpel Melinda tanárnő mondott köszönetet az iskola tanárainak az oktatási és nevelési munkájukért, hangsúlyozva, hogy kötelességüknek érzik kamatoztatni és továbbadni az iskolában megszerzett értékeket.
Kolozsi Gabriella a tíz éve elballagottak nevében szólva, “az eltervezett jövőből kicsit megéltek tapasztalatával” emelte ki az iskola össze- és megtartó erejét, amelynek köszönhetően a hajdani nemzedéktársak ma is összetartanak.
Stan Krisztina és Szabó Anita, a Bartók Béla Elméleti Líceum mai tanulói gitárkísérettel előadott megzenésített versekkel léptek fel, illetve a Metz Rita által irányított Harmónia tánccsoport társasági táncokból összeállított koreográfiát mutatott be.
Hagyományt követve az iskola fiatalabb és idősebb véndiákjai előtt adták át Halász Ferenc és Toró László a Bartók Béla Alapítvány képviseletében a mai diákok közül kiemelkedő eredményeket felmutatóknak a jutalmakat. A Bartók Béla Elméleti Líceum tehetséges, kül- és belföldi, megyei, országos vagy régiós versenyeken jeleskedő következő diákjainak teljesítményét díjazták: Szabó Liza, Szász Tamás, Bokor Zalán, Orosz Katalin, Boros Viktória, Szabó Abigél, Jakab Orsolya, Andrásy Nóra, Orosz Kelemen, Erdős Zoltán, Máté Dávid, Horváth Brigitta, Jakab Lóránt, Militaru Júlia, Kovács-Cziprián László, Kohonicz-Turbók Róbert, Metz Norbert, Dan Stefan, Berta Evelin, Nagy Gergely Áron, Militaru Dóra, Kiss Istvánfi Kinga, Szász Dávid, Szatmári Philips Karola, Stan Lilla-Alíz, Milos Annamária, Tóth Gimi Róbert, Horváth Petra, Campeanu Csenge, Meda Dávid, Szőgyényi Zoltán és Kozma András.
A tartalmas rendezvényt Mag Szilvia népdalcsokra, és a Bokréta Tánccsoport szatmári tánca zárta.