Az elmúlt hétvégén Nagybodófalván a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete (BMGVE), a helyi református egyház és a Bálinci Polgármesteri Hivatal által megszervezett Hagyományos Termékek Vásáraként meghirdetett rendezvény a helybéliek és a faluközösségtől idegen számára is számvetésre késztetett. Ami biztató az, hogy ezúttal az általunk ismert minden bodófalvi hagyományos termék ott volt azon a néhány standon, amely vásári jelleget kölcsönzött a rendezvénynek, az őstermelők még jó vásárt is csináltak a szeptember végi napon, viszont idén elmaradt a tavalyi rendezvényhez hasonló nagyarányú részvétel úgy a helybéliek, mint a megye más gazdaköreinek tagsága részéről. A gazdatalálkozó legnépszerűbb programja a bográcsosfőző vetélkedő volt, amelyet a szapáryfalvi Bagoly Károlyból és Márton Benjáminból verbuválódott páros nyerte, különösen ízletes birkapörköltjével. A rendezvény résztvevői az igazfalvi magyar és román hagyományőrző csoportok fellépését is megtapsolhatták. Az Ambrus Elvira és Nagy Dániel által felkészített Szivárvány magyar tánccsoport dél-alföldi-, szatmári- és cigánytánccal lépett a nagybodófalvi közönség elé.
Az eseményen részt vettek a Temes Megyei Tanács képviselői, Călin Dobra alelnök és Marossy Zoltán, a projekt és közbeszerzési hivatal vezetője, valamint dr. Bodnár Károly, a Szegedi Tudományegyetem mezőgazdasági Karának dékánja, Csősz János BMGVE-elnök, Benkő Zsolt, a BMGVE ügyvezető igazgatója.
Valószínűleg a jó munkaidőt kihasználva a gazdák most inkább a kertekben, a földjeiken szorgoskodnak – mondta dr. Csősz János a Temes Megyei Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének elnöke. – Gazdáink most minden erejükkel az őszi vetésre összpontosítanak, mert a most kiváló körülmények között elvégezhető munkát, lehet, hogy holnap vagy jövő héten el kell halasztaniuk. Szavait azóta igazolta a természet – a beálló és hosszantartó esős idő legalább tíz nappal, két héttel késleltheti az őszi vetést. Végül is a rendezvényünk elérte célját, ugyanis az egyesületünk által megszervezett gazdanapok, vásárok hatványozottan a helyi gazdák, őstermelők számára kívánnak lehetőséget biztosítani arra, hogy megmutassák és megoszthassák a résztvevőkkel termékeiket. Természetesen szerettünk volna több őstermelő termékeiből válogatni, mert vannak itt is és a környéken is elismert termelők. Bízunk abban, hogy a helyi lakosság körében a vásár híre fokozatosan elterjed, és a következő rendezvényen, amelynek a szervezését immár hangsúlyosan a helybéliekre kívánjuk bízni, úgy a termelők, mint a vásárlók többen vesznek részt. Egyesületünk megbízottai jelenleg minden erővel a Banaticum védjegy bejegyzésén és levédésén, a folyamatot működtető civil szervezet létrehozásán dolgoznak, ez az RMDSZ támogatásával október közepéig mindenképpen megtörténik.
A verőfényes, meleg őszi napon a templomtéren elsőként a gyermekkorának szeretett falujába, Nagybodófalvára visszatérő Bakos Sándor helybéli, vállalkozó kedvű kistermelő bőséges árukínálatát szemlélhette meg a látogató. A telepes ősök leszármazottja, a helyi ízeket kívánja megosztani a vásárlóival: a helyi különlegességként számon tartott Bodnár-meggyből házilag készített likőr, szörp és lekvár, a „nagymiska”-féle korán érő, rendkívül zamatos szilvából készült íz, illetve a helyi recept szerint elkészített csipkebogyó-lekvár közül választhattak a vásárlók. Mivel jómaga is az egészséges életmód híve, ezért semmilyen színezéket, kiegészítőt vagy tartósítószert nem tartalmaznak termékei. Az említettek mellett saját kezűleg szedett és feldolgozott havasi- és erdei gyümölcsökből készült szörpök (málna, áfonya, szeder, akác, bodza és mások) és a valóságos vitaminbombaként ismert homoktövisből készült szörp is szerepelt a kínálatban. A pillanatnyilag kicsiben termelő bodófalvi őstermelő számára mindenképpen elégtétel a vásárlók érdeklődése, termékeit egyre többen fogyasztják Temesváron is.
Bors Zoltán nevéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a dinnyetermesztés, hiszen konok kitartással ragaszkodik a hagyományos bodófalvi dinnyefajták termesztéséhez, a jóhírű és egyedi ízvilágú sárgabélű dinnye termesztéséhez, akkor is, ha a piacokat egyre inkább ellepik, mindenféle vegyszerrel felfújt regáti dinnyék. Ráadásul a délről érkező hibrid fajták termése tetszetősebb és édesebb, mint a helyi fajtáké. Ezúttal egy szintén nagybodófalvi csemege, a Magyar kincs nevű sárgadinnyéből is hozott ízelítőt.
Egyre kevesebb található ebből a magyar nemesítésű dinnyefajtából, magam is az átlagos árnál jóval magasabb áron szerzem be Magyarországról a vetőmagot, rendkívül ízletes és zamatos, viszont nem tárolható sokáig, ezzel szemben a legtöbbször jó illatú, de íztelen, a világ ki tudja melyik részéről importált fajták termése hetekig eláll. Mi még ragaszkodunk e fajtákhoz, bár a vásárlói igények kielégítésére arra kényszerülünk, hogy más kelendőbb fajtákat is ültessünk.
Jantó János nagybodófalvi őstermelő a háztájinál valamivel nagyobb területen, kizárólag a családi erőforráskora támaszkodva zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Az általa megtermelt termények legtöbbször a temesvári nagybani piacon kelnek el, de helyben és Lugoson is van vevő a hagyományos módon megtermelt zöldségekre. A rögtönzött piaci asztalon látható volt a zakuszkának való finom paprika, a kevésbé termesztett csemegeszőlő és sárgadinnye, fokhagyma, vöröshagyma, padlizsán is, amelyből az utolsó kilókat vásárolhatták meg az érdeklődők.
Nagybodófalván jártunkban nem kerülhettük el az istenházát, amelyet ma már jószerével az isteni kegyelem tart egyben, a kívülről foszló vakolatú építmény belülről még szívfacsaróbb képet mutat. A plafon foltos a beázások következtében, a falakról porlik a vakolat, a tégla pádimentumot mintha valami furcsa erők túrták volna fel, maholnap járhatatlan, az ablaküvegek legtöbbje egyben még, de ki tudja meddig? Nt. Bálint István lelkipásztor ismerteti, hogy budapesti és bukaresti pályázatok révén remélt a javításokhoz szükséges forrásokat megszerezni, eddig sikertelenül. Az elárvult templomban, ahol utoljára néhány évvel ezelőtt ketten konfirmáltak, a lélek hullámhosszán Jékely Zoltán szavai hallszanak: „Fejünkre por hull, régi vakolat, /így énekeljük a drága Siont;/ egér futkározik a pad alatt /s odvából egy-egy vén kuvik kiront.” A kiltástalannak tűnő helyzetben csak reménykedni lehet, hogy a maholnap százhúsz éves telepes falu kakasos templomában nem kihal, hanem felcsendül a megtartó ige.


04 Oct 2013
Írta admin
0 Hozzászólás