Ha valaki megkérdezne egy mai temesvári lakost, mely üzletféléből van a legtöbb a városban, habozás nélkül mondaná, hogy a gyógyszertárak „szaporodtak” el mértéktelenül. Amint azt láthatjuk, minden forgalmasabb su­gár­úton, téren legalább három gyógyszertár működik. Sem Bécsben, sem Budapesten, de Szegeden sem láttam az elmúlt néhány évben annyi gyógyszertárat, mint Temesváron. Vélhetően nem egészségesebbek másutt az emberek, mint idehaza, csakhogy itt éppen mostanában dúl a könyörtelen gazdasági háború, a gyógyszerforgalmazás hegemóniája megszerzése érdekében. Adódik a kérdés, miért nem tükrözi a gyógyszerek, gyógyhatású készítmények ára a konkurrenciális állapot jó hatását. Mert a 2-3 lejes „szimpla” aszpirin és a 4-5 lejes fájdalomcsillapítón kí­vül, elnevezésétől függetlenül, mindegyik patikában a készítmények ára igencsak egyformán elszabadult. Nem rit­kaság, hogy 50-60 lejt fizet ki a beteg, mondjuk egy köhögéscsillapító ultraszuper „gyógyszernek nem minősülő, gyógyhatású készítményért”. Amit gondolkodás nélkül ki is fizet például a kisgyermeke egészségéért aggódó szülő … Ha lázcsillapításra mégis 3 lejes aszpirint kér a (minden hájjal megkent, ezért a reklámnak be nem dőlő 😊) tisztelt vásárló, elengedhetetlenül el kell viselje a gyógyszertári eladó sajnálkozással vegyes lenéző pillantását is… A „kórképhez” hozzátartozik, hogy van Temesváron egy gyógyszertár, (igen, a Széna téren 😊) ahol – állítólag – az átlagostól jóval olcsóbban vásárolhatók meg a gyógyszerek. Az illető üzlet bejárata előtt a nap szinte minden órájában sor kígyózik, ami arra enged következtetni, hogy a tulajdonosok okosan kalkulálva, a valamivel kevesebb százalékú profitra és a nagy forgalomra „fogadtak”.
Másodikként valószínűleg a játéktermeket, fogadóirodákat említené kérdésünkre válaszként a temesvári polgár. Ebben az esetben árnyaltabb a kép. Temesvár minden kerületében – és a virtuális térben hangsúlyosan! – mindenütt ott vannak, mesés nyereményeket ígérnek a harsány színű reklámpannók. Nem tudom másként értelmezni a játéktermek (a klasszikus kifejezéssel élve a bűnbarlangok) létét, mint a valamilyen okból elszegényedett, perifériára szorult, jövőkép és perspektíva nélkül élők számára nyújtott szalmaszálat (nesze semmi, fogd meg jól!) amibe reménykedéssel kapaszkodnak, hátha… Amikor kevéske pénzzel a zsebükben, abban bíznak, hogy némi szerencsével akár többhavi fizetéssel felérő nyereséget zsebelhetnek be. Lehet, hogy vannak rutinos és szerencsés, vagy csak sze­rencsés „játékosok”, akik akár sokat is keresnek ily módon, de én még nem találkoztam olyan személlyel, aki valamely játékteremből több pénzzel távozott volna, mint amennyivel bement. Meséket viszont rengeteget hallottam óriási veszteségekről (lakást, kocsit, vagyont, életet követelt a gyógyíthatatlan játékszenvedély!!!) – és hatalmas nyereségekről is mesélnek a játéktermekben otthonosan mozgók, akik nem átallanak öt, tíz lejért kuncsorogni a gyanútlan kliens körül… Mert ez egy ilyen világ, az elszegényedő társadalomban, amikor a munkának becsülete fogyóban, rengetegen már csak a vakszerencsében bíznak.
Szerintem azon mindenki elmerengett élete során: milyen jó lenne megütni a lottón a főnyereményt. Ahogy szegényedünk, egyre többen meg is vásárolják a bűvös szel­vényt és pár napig már-már a zsebükben érezve a sok-soknullás (jó, lehet kevesebb is a nullák száma 😊) summát, a reménnyel élnek mit, hogyan tennének, mire köl­tenék először is az ölükbe hullott összeget, egyesek arra is gondolnak kinek, mennyit adományoznának sorsuk megkönnyítése érdekében…. Némelyek azon is elfilóznak, mennyire szebb lenne a világ, ha összejönne a főnyeremény! Aztán a lottóhúzást követően a kijózanodás időszaka következik. Kinek hosszabb, kinek rövidebb időre.
A fogadóirodákról most csak annyit, hogy ott, ahol a bajnokságokat nem fertőzte meg, nem hálózta be a korrupció mételye, ahol nem rendelésre nyer egyik vagy másik csapat, a meccsek eredményére fogadva, lehet keresni. Egyik ismerősöm, aki otthonosan mozog és amit csak lehet tudni, mindent tud szinte minden európai ország labdarúgó bajnokságáról (a hazait nagy ívben elkerüli 😊), rendszeresen tesz meg apróbb téteket, és akár havonta többször is nyer kisebb összegeket! Ami azzal jár, hogy hetente végigizgul néhány meccset, és van úgy, hogy a szívbaj kerülgeti. Na, köszönöm…
Pár napja Temesvár egyik forgalmas sugárútján autózva, az egyik – még zárva tartó – zálogház előtt nyolc személyt számoltam meg. Átlagos embereknek tűntek, fiatal korukon már túl. Néhány száz lépéssel arrébb, egy éppen nyitó zálogház előtt vagy öten álltak, néhányan már az ajtón belül voltak. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy miért e tolongás a zálogházak előtt? Napjainkban a zálogházak a készpénzhez jutás gyors módozatát kínálják, úgy, hogy a zálogba adott értéktárgy valós értékénél kevesebbet adnak azzal a kikötéssel, hogy az általában rövid lejáratú „kölcsön” meg nem térítését követően, az illető értéktárgy a zálogház tulajdonába megy át, és az értékesíti a piacnak megfelelő áron. Pár nappal ezelőtt kora reggel Temesváron legalább tizenöten valamilyen értéktárgyuk elzálogosításával akartak gyorsan kisebb-nagyobb összeghez jutni… Kissé egyoldalúan ugyan, de nem tudom másként értelmezni a látottakat, mint úgy, hogy legalább tizenöt temesvári családnak már nem kölcsönöz a bank, a barátok és a nagycsalád támogatásából is kifogytak, a kifizetetlen számlák meg gyűlnek a kredencen. Legalább tizenöt családanya karikagyűrűje, nyaklánca, karkötője vagy más, boldogabb időkből származó, ékszere (az édesapák pecsétgyűrűje, konfirmációkor kapott karperece már régen elkerült a háztól…) készült aznap gazdát váltani. Lehet, hogy örökre.