Szinte napra pontosan, Székely Dózsa György megkínzatásának ötszázadik évfordulóján, a győztes Szapolyai János erdélyi vajda hajdani székhelyének, a Hunyadi-kastély szomszédságában emelt Ferenc József Színház, a mai Nemzeti Opera patinás termében, teltházas előadással adóztak a hős parasztvezér emlékének Temesváron. A budapesti Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek köszönhetően a Zsuráfszky Zoltán Kossuth- és Kiváló művész-díjjal kitüntetett rendező-koreográfus által színre vitt Székely Dózsa György tánckrónika, a főhős erőszakos halála ellenére a szabadságért való heroikus küzdelem időket felülíró példáját kívánja a néző elé tárni. Sikerrel, mondhatjuk ezúttal a valóságos függöny legördültét követően, hiszen a közösségi tudatban Dózsáról kialakult hősi imázsra alapozva – az évszázadok alatt elengedhetetlenül kialakult legendák, mítoszok nagyobb részét mellőzve -, az arányokra tökéletesen odafigyelő rendezői zseni, a kitűnő zene, a leghagyományosabb értelemben vett mozgásszínházi eszköztár alkalmazásával, a rendkívül ötletes, ugyanakkor számos szimbolikus jelentést közvetítő díszletek között mozgó táncosok precíz összjátékból a tökéletesség érzetét megközelítő művészeti élményben részesült a temesvári közönség. Novák Péter előadásában sokszínű Dózsát láthatott a közönség, a hős bajvívó, a gyenge, érzékeinek és saját démonjainak kiszolgáltatott, duhajkodó férfi, a gyengéd szerelmes, a népvezér és sorsát tragikus méltósággal elviselő áldozat alakjának megmintázása során, a művész sikerrel „hozza” testközelbe, formálja meg emberi dimenzióban a közösségi tudatban kizárólag pozitív tulajdonságokkal felruházott hős alakját.
Kérdésünkre válaszolva ismertette Zsuráfszky Zoltán, rendező, a tánckrónika megteremtésének körülményeit: ”Évtizedek óta foglalkoztat Székely Dózsa György alakja, már a nyolcvanas években a Zalai Táncfesztiválra készítettem egy kamara Dózsa-koreográfiát a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttessel, de gyermekkoromban is érdeklődéssel olvastam Petőfitől Juhász Gyuláig azokat a verseket, amelyekben megjelent Dózsa alakja, foglalkoztatott Dózsa forradalmisága. Mi a sajátos művészeti eszközeinkkel a forradalmi személyiséget keressük benne, a magábazárkózott, keresztény, szerelmes embert kívánjuk megmutatni. A napi politikát szemlélve, amikor egyesek Dózsát haramiának, útonállónak nevezik, magam értelmetlennek tartom meggyalázni az évszázadok alatt Dózsa személyisége körül kialakult forradalmár és népvezér hitelét. Miután 2010-ben, a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán kétszáz táncossal bemutattuk az előadást, most Magyarország legnagyobb táncegyüttesével, a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel jöttünk el Temesvárra, Dózsa halálának évfordulóján, arra a helyszínre, ahol ötszáz évvel ezelőtt történtek az előadásban lejátszódó események. Bevallottan az a szándék vezérelt, hogy a budapesti és magyarországi nézőink mellett, Erdélyben is megmutassuk az előadást, Dózsa György személyiségén keresztük kössük össze Temesvárt Kolozsvárral, Sepsiszentgyörggyel, a Székely Vágtának helyt adó Pince-tetővel. Magam rendkívül fontosnak tartom, hogy e nagyerejű történelmi darabjainkat mozdítsuk ki Budapestről. A legjobb példa erre a tavalyi, általam Kolozsváron rendezett István, a király darab, amelyet ötvenötezren láttak, közöttük számos, a jelenkori magyar közélet meghatározó személyisége. Újabb vallomással tartozom: gyermekkorom óta járom Erdélyt, 1980-ban hangosfilmet készítettem Gyímesben, amely ma is megtekinthető a Duna Televízióban. Barátaim élnek a Kolozsváron, Mezőségen, Székelyföldön és végig a Marosmentén, a számtalan táncos emlék szorosan összeköt Erdéllyel. Arról nem is beszélve, hogy a Felszállott a páva vetélkedő zsűritagjaként számos tehetséges erdélyi fiatallal volt szerencsém találkozni, alkalmam volt megfigyelni, látni és bíztatni őket. Számomra teljesen természetes, sőt kötelező ápolni a kapcsolatot, úgy a vajdasági, mint az erdélyi, felvidéki vagy kárpátaljai magyarsággal. Tavaly a Benyovszki-előadásunkat vittük el Kassára (Benyovszky Móric kalandos élete című táncjáték. Zenéjét és a dalverseket Szarka Tamás felvidéki zenész szerezte, a darabot Zsuráfszky Zoltán rendezte és koreografálta – szerk.) Nagyon fontos szempont, hogy művészeti alkotást hoztunk létre, távolról sem a történelmi események tudományos és megalapozott elemzésére hívjuk meg a Nagyérdeműt! Nem kívánunk vitákat gerjeszteni Dózsáról, magam elutasítom azokat a pejoratív megjegyzéseket, amelyekkel helyenként illetik, de szerintem figyelemre méltó az, ahogyan szenvedte végig Dózsa a megkínzatását. Abban az időben amikor a kegyetlenkedés, karóba húzás midennapos volt, a legyőzött forradalmár méltósággal vetette alá magát a kínzásnak. Hiszem, hogy nem lehet szebb dolog, hogy ötszáz év után, itt, Temesváron közösségben állítsunk emléket Dózsa György felmagasztalásának.”
A Dózsa György tetteiről szóló táncjáték szövegét Vincze Zsuzsa írta, aki a jelmezeket is tervezte, tánczenei szerkesztő Makó Péter, akit a Csík Zenekarban hallhatnak játszani a műfaj kedvelői, a díszletek Tóth Kázmér munkáját dicsérik, zenéjét szerezte és a dalszövegeket írta Szarka Tamás, a Ghymes zenekar egyik alapítója. A nagysikerű előadásra a Szórvány Alapítvány, az Új Ezredév Református Központ és a Csiky Gergely Állami Magyar Színház közös szervezésében és Bethlen Gábor Alap támogatásával került sor.