A Vajdaságban és a Temes­köz­­ben levő bánsági magyar kö­zösségek Végváron szervezett kép­viselőinek találkozóján Nagy­­bodófalva, Igazfalva, Nagy­csanád, Újszentes, Temes­ság, Máriafölde, Végvár, Zsom­bolya, Lugos, Ótelek, Magyar­szent­márton, Újvár, Ötvösd kö­zös­ségi vezetői mellett a Vaj­da­ságból Tóba, Magyarcsernye, To­rontáltorda, Magyarittabé, Pa­dé, Csóka, Muzslya közösségi képviselői vettek részt. Az or­szág­határ által elválasztott ma­gyar közösségek közötti kap­cso­latok megerősítését célzó immár harmadik találkozón Marossy Zoltán alprefektus, a történelmi Bánság magyar közösségei kö­zötti közeledési folyamat elin­dí­tója, kifejtette, hogy ezekben az együttműködésekben látja a szór­ványközösségek számára a megmaradás egyik lehetséges útját, ugyanakkor a vajdasági magyar közösségek számára a sikeres európai felzárkózási fo­lyamat során értékes tapasz­ta­latokat, lehetőségeket biztosít­hat­nak. „Az első, Buziásfürdőn megtartott találkozó lényegében az ismerkedést, kapcsolat­fel­vé­telt szolgálta. Hódegyházán, a má­sodik találkozó keretében el­kezdődött az együttműködések tervezése, lehetséges prog­ra­mo­kat beszéltünk meg, munkacso­portok alakultak. Az együttmű­kö­désben részt vevő települések képviselői jelezték a számukra leg­megfelelőbb programban va­ló részvételi szándékot. A mos­ta­ni találkozó során pedig meg­vi­tatjuk és rangsoroljuk a javasolt programokat, ezzel a további­ak­ban áttevődik a hangsúly a mun­kacsoportok tevékenységére, konk­rét programok, rendezvé­nyek megszervezésére. Az elmúlt másfél év alatt a temesi részről mintegy harminc közösségben van kapcsolat-emberünk, illetve a vajdasági oldalon is szinte ugyanennyi, az együtt­működés­ben érdekelt közösség képvise­lői­vel tárgyaltunk. Mivel a Vajda­ság­ban az önkormányzati admi­niszt­rációs rendszer teljesen más mint a romániai, ezért elképze­lé­sünk szerint a következő idő­szak­ban megvalósuló együttmű­ködé­sek nem önkormányzati szinten folynak majd, hanem a helyi kö­zösségekre építünk. Ez a meg­kö­zelítés azért szükséges, mert Lugos esetében például két uniós pályázatot is lebonyolított a helyi és a verseci önkormányzat úgy, hogy mindkét oldalon a magyar közösség tagjai nem kerültek egy­mással kapcsolatba, itt Vég­váron ismerkedtek meg, és tár­gyaltak további közös progra­mok­ról. A magyar közösségek be­vonása ezekbe az együttműkö­désekbe megadhatja azt a több­letet, amely sikeressé teheti eze­ket. Muzslya esetében, ahol ter­jesz­kedése folyamán Nagybecs­kerek „bekebelezte” a települést, amely ma egyik kerülete a vá­rosnak, mi reményeink szerint, mégis a muzslyai magyar közös­ség vezetőivel működünk együtt. Amennyiben Nagybecskerek má­sik kerületéből érkezik igény az együttműködésre, akkor vagy Muzs­lya közvetítésével, az addig felhalmazott tapasztalatok fel­hasz­nálásával, de akár külön te­lepülésként vehetnek részt ebben. Temesvár esetében, annak elle­né­re, hogy a mostani találko­zón­kon nem vehettek részt, számí­tunk a vöröscsárdai vagy a sza­badfalui magyar közösségek kép­viselőinek a részvételére. Mi­vel az együttműködéseket nem önkormányzati szinten tervezzük, számítunk a civil szféra rész­véte­lére, az előző két találkozó meg­szervezésére is civil egyesületek pályáztak. A végvári tanácsko­zásra is a Pro Community Ifjú­sági Egyesület szervezésében és a Communitas Alapítvány támo­gatásával került sor, illetve a he­lyi közösség tagjai is részt vettek a munkában. Azokon a telepü­lése­ken, ahol a magyar közösség erős önkormányzati képviselettel rendelkezik, a szigorúan civil együttműködések önkormányzati szintű segítséget is kaphatnak, de ebben a pillanatban több lehe­tő­ség is mutatkozik úgy a hatá­ron átívelő, magyarországi part­ne­rek bevonásával, akár hármas pályázatok, de a Szerbia uniós fel­zárkózását elősegítő IPA-pá­lyá­­zatok keretében is. Az el­indított folyamat egyik konk­ré­tuma a nyár folyamán sorra kerülő gyer­mekcsere a padéi és a te­mes­sági magyar közösségek között. Elképzelésünk szerint mindkét kö­zösség gyermekei szá­mára a magyar identitás erő­sítését szol­gálja a gyermekcsere, ugyan­is a magyar nyelv a közös kommu­nikációs eszköz, mindkét oldalon úgy a gyermekek, mint a be­fo­gadó családok magyarul fognak beszélni, ami például a temes­sá­gi gyermekek számára az anya­nyelvhez való visszatérést jelent­heti. De más rendez­vé­nyekre is sor került, például Csókán több bánsági magyar közösség kép­viselete vett részt egy nagysza­bású rendezvényen, a vöröscsár­dai magyar közösség egy cso­port­ja, illetve újszen­tesiek láto­gattak el Torontál­tordára, kikin­daiak zsombolyai rendezvénye­ken vesznek részt. Meggyőző­dé­sem, hogy a határ mindkét olda­lán, e kapcsolatok, együttmű­kö­dések az identitás megőrzését szolgálják, ugyan­akkor gazda­sági területre is át fognak ívelni e kapcsolatok.”
A találkozó keretében a részt­vevő közösségek képviselői a test­vértelepüléseiket ismertették. Kaba Gábor zsombolyai taná­csos a Kikindával több évtizede működő testvértelepülési kap­cso­latot is­mertette, kiemelve, hogy ez tipikus önkormányzati szin­tű. A Torontáltorda – Új­szentes testvértelepülési kap­cso­latot Lázár Jenő alpolgármester mu­tatta be, hangsúlyozva, hogy más temesi bánsági településsel is jó kap­csolatokat ápolnak, ám az erős családi és baráti köte­lékek kiegészítéseként gazdasági kap­csolatokkal kellene megerő­síteni az együttműködéseket. Szabó Csaba óteleki polgár­mes­ter a Temerinnel való kapcsolatot be­mutatva hangsúlyozta, hogy ez a két közösség tagjai közötti ba­rátságokra alapozódik, a to­váb­biakban Tóbával kerül sor test­­vértelepülési kapcsolat kia­lakítá­sára. E kapcsolatban lehet fon­tos szerepe a Bega töltésén meg­épülő, az országhatáron át­haladó kerékpárútnak, amely­nek kö­szön­hetően valóban köze­lebb ke­rülhetnek a határ mindkét ol­da­lán levő települések közössé­gei. Gergely Elemér igazfalvi taná­csos a Tóthfaluval való test­vér­települési kapcsolat eredmé­nyei­ről számolt be. Végvár pol­gár­mestere, Csáki-Gál Károly a te­lepülés bemutatása során is­mer­tette a testvértelepülési együtt­­működések eredményeit, hang­sú­lyozva, hogy a közösség gya­ra­podását és erősödését ered­mé­nyezték a három testvérte­lepü­lés­sel való együttműkö­dé­sek, olyan körülmények kö­zött, hogy hosszú évekig szinte ki­zá­rólag az egyház mellett az öt ci­vil egye­sület tartotta életben eze­ket a kapcsolatokat. “Egy közös pá­lyá­zati rendezvényen, Csókán talál­koz­tunk a padéi kép­vise­lőkkel, reméljük, hogy au­gusz­­tusban alá­írhatjuk a negye­dik, Padéval való testvérte­lepü­lé­si kapcso­latot szentesítő ok­mányt. Közös terveink között sze­repel, a baráti kapcsolatok kiter­jesztése mellett, a pályázati le­hetőségek kihasz­nálása. Vannak elképzelé­seink és reménykedünk abban, hogy kö­zösen ezeket meg­való­sít­hatjuk.” A fenti gondolat­hoz kap­csolód­va, a helyi ta­paszta­la­tokra ala­pozva hangsú­lyozta Păștean Erika, végvári ön­kor­mány­zati képviselő, iskola­igaz­gató a civil együttműködések fon­tosságát, kiemelve, hogy a végvári test­vé­rtelepülési kap­csolatok fenn­tartását több mint másfél év­tizedig az önkor­mány­zati támo­gatás teljes hiá­nyá­­ban kizárólag a civil egye­sületek vállalták fel. A tanács­ko­zás keretében további tetsvér­te­le­pülési kapcsolatok ki­alakulá­sáról számoltak be a kö­zösségek képviselői: az említett Padé-Végvár kapcsolat mellett, Te­mes­ság és Törökszentmiklós, Hódegyháza-Máriafölde, és Tö­rök­topolya-Máriafölde, Hód­egy­háza-Nagycsanád között folynak egyeztetések a testvértelepülési kapcsolat kialakítása érdekében. A vajdasági Bánságból érkezett közösségi képviselők közül Sztojkó József muzslyai taná­csos mutatta be a mintegy nyolc­ezerháromszáz lakosú települést, ahol a magyarság részaránya hatvan százalék körüli. A pezsgő és sokrétű civil tevéknység mel­lett, a település vonzerejét növeli és a helyi megerősítését szol­gál­ja a helyi fiúkollégium, illetve a nagybecskereki lány­kol­légium, ahol Dél-Bánát szórványkö­zös­ségeiből fogadják a tanuló­kat. Kiss Béla Magyarittabé be­mutatása során hangsúlyozta, hogy a többségében magyar tele­pülésen tizenegy civil szervezet működik, és tolmácsolta a helyi közösség szándékát egy romá­niai településsel való testvértele­pülési kap­csolat kialakítására. A részt­vevők több közös gondra hívták fel a figyelmet. Talán a leg­sú­lyosabb a határ mindkét ol­dalán a népességfogyás. Az el­vándor­lás, asszimiláció, ma­gyar identi­tás feladása miatt sok te­le­pü­lésen nehezen tartható fenn az anyanyelvű oktatási hálózat. Az áldatlan helyzet orvoslására több jó példát is felsoroltak az érintett települések képviselői – isko­labusz, óvodákkal való szoros együttműködések, játszóházi prog­ramok, vegyes házasságban élő gyermekek szüleinek megke­resése és meggyőzése, iskola­kez­dési támogatás, anyaországi támogatás megszerzésének segí­tése. A települések elöregedése szintén közös gond. Több he­lyen, Óteleken, Végváron, Igaz­fal­ván és Ötvösdön került sor rendszeresen idősek napjának a megszervezésére. A kettős ál­lampolgárság a vajdaságiak szá­mára is lehetőséget jelent kül­földi munkavállalásra. A vajda­sági munkavállalók, a munkaerő hiánnyal küzdő Temes megyei elhelyezkedésének lehetőségeit térképezik fel, a már működő Bihar és Szatmár megyei ta­pasztalatok felhasználásával.