A ‘89-es forradalom 25. te­mesvári évfordulóján, hogy teljes legyen a kép, az ünnepi hangulat (gála), a kiértékelés és kö­zös gondolkodás (konferencia) után egy maratoni könyvbemutatón vehettünk részt. Maratoni, írom, hiszen eredetileg nyolc, ráadásul végül kilenc kötet be­mutatójára került sor december 19-én, az Új Ezredév Refor­má­tus Központban. Ahogy Sándor Krisztina szervező, az EMNT ügyvezető elnöke is jelezte felvezetőjében, ilyen mennyiségű kö­tetet lehetetlen egyszeri, sőt, kétszeri nekifutásra bemutatni, ezért a szerzőket kérte, ők be­szél­jenek az elvégzett munkájukról, tömör összegzésre kérve őket.
Amely – nyilván – nem könnyű, hiszen a szerző képtelen nézőpontot változtatni, hi­ányzik a kellő távolság az elvégzett művel szemben, a kötelező ob­jektivitás (már amennyiben ez egyáltalán lehetséges) – lehetetlen. Mégis, egészen jó és élvezhető összefoglalások születtek, három vallomás tömör kiselőadássá változott.
Négy kötet kifejezetten a ‘89-es történésekkel foglalkozik (Szőczi Árpád: Te-­mesvár-A ro­má­niai forradalom valódi története, Partium Kiadó, 2014, Antal János, Joel David: Rev. Revolution, Partium Kiadó, 2014, Egy forradalom a média tükrében, szerkesztette Nagy Attila, EMNT, 2014, Molnár Kálmán: Szilágysági szabadító Karácsony, Nagyvárad, 2014), a második könyvbokor a ‘89 utáni 25 évvel, a Temesvárból fakadó szabadsággal, a szabadsággal való éléssel – vagy visszaéléssel. Ezek a kötetek: Nagy Attila: Temesvár, Románia csillaga ár­nyékában, EMNT, 2014, Antal János: Revisionists Seek Re­nenge, Partium Kiadó, 2014, Borbély Zsolt Attila: Az erdélyi magyar érdekképviselet negyed évszázada, Partium Kiadó, 2014, Molnár János: Szigorúan ellenőrzött evangélium l-lV, Kriterion, 2014. És a ráadás: a Gabriel Andreescu és Mihnea Berindei szerkesztőpáros munkája: Ultimul deceniu comunist (Polirom, 2010), amely kötet a Szabad Európa Rádióhoz írott-beérkezett levelek szöveggyűjteménye.
Kiemelek néhány bemutatást. Molnár Kálmánnal kezdem, aki személyes hangon be­szélt a szilágysági közös emlékekről. A délelőtt meghitt, egyházias színfoltja volt ez az állomás. Ezt a hangot Gazda István házi­gazda-lelkipásztor igei be­vezetője is nyomatékosította. Emlékezni-emklékeztetni.
Antal János rövid szintézisében kiemelte, a visszarendeződést erőltető csoportosulások folyamatosan nyomás alatt tartják az erdélyi magyar közösséget, meg kell tudnunk különböztetni az igazán fontos ügyeket a lényegtelen, kisebb eredményektől, egyébként az önámítás csapdájába esünk. (lásd: Mikó-ügy, himnusz-botrány).
Borbély Zsolt Attila rutinos előadóként vázolta fel kötetének szerkezeti felosztását és tartalmát. Arról a 25 évről szól ez a könyv, amely a látszólagos béke dacára bővelkedett a hatalmi harcokban. Saját érdekképviseletünk berkein belül is. Három korszakra osztja az érdekképviselet(ünk) negyedszázadát. Az első: 1989. dec.-1992. okt. 25. közötti időszakot öleli fel, azaz, a Kolozsvári Nyilatkozattal ér véget, amikor: „bebizonyosodott, hogy a hatalompárti elnök bármire képes, hogy emberei ne maradjanak ki a hatalom köreiből”. A második: 1992.okt. 25-1996. nov. 28. közötti időszak, amelyet a szerző az óvatos auto­nómiapolitikával jellemez. Óvatos autonómiapolitika – hi­va­talosan, retorikailag, valójában egyre kényelmetlenebb üggyé válik. A harmadik korszak 1996. november 28-ától tart, ez a kormánykoalíciós szerepvállalás időszaka, amely korszak Románia számára a mo­dellértékű kisebbségpolitikát le­gitimi­zálja.
Molnár János: Szigorúan ellenőrzött evangélium I-IV. cí­mű kötetét a Kriterion könyvkiadó adta ki, egyedül ez a magyar kiadó képviseltette magát H. Szabó Gyula igazgató által. A kö­tet felkavaró, nehéz olvasmány, mondta Szabó Gyula. Tudjuk. Ő maga azzal szembesült, hogy a keresztapja, vagy az a teológiai tanár, akinek a bibliaóráira járt – kollaboráns volt. A rendszer füle. Molnár János a titkosszolgálatok két igen bevált eszközéről beszélt: a közvélemény mérgezéséről és a legendák gyártásáról. Tudjuk, rég volt, elegünk van, mondjuk, az apák bűne, és ami a legfontosabb: vége van! De vége lehet-e addig, amíg az apák nem mondják el? Ők maguk?
Mindaddig az örökség a mi­enk, kezdenünk kell vele valamit, és a legbölcsebb ezúttal is a legkézenfekvőbb megoldás: az igazság feltérképezése. Egyéb­ként a bizalmatlanság közöttünk marad és mérgez. Mondjunk el mindent, amit tudunk, talán még nem késő az áldozatot és a feláldozót emberként megérteni. A­míg még itt vannak közöttünk.
A kötet összegzését a kiadó igazgatója fogalmazta meg számomra leghitelesebben: arra is figyeljünk fel, hogy micsoda erőt képvisel az az intézmény, amely ellen egy ekkora intézmény vonult fel. A kicsi Re­for­mátus Egyház ellen – a Román állam titkosszolgálata. Mindez összecseng Gazda Árpád Rend­szerváltó Advent c. filmbeli vissza­emlékezésével. A börtöncellában a foglyokat utasították: aki magyar, lépjen előre. Ami­kor ez megtörtént, a következő parancs érkezett: aki református, még egy lépést előre.
Egy könyvbemutató soha nem vonz tömegeket, ez most is így volt. De mindazok, akik résztvettünk, ugyanarra gondoltunk: szükségesek ezek a dokumentumkötetek és minden bizonnyal az ötven éves évfordulón felértékelődik minden visszaemlékezés, kordokumentum vagy éppen jelenkori visszatekintés, tépelődés. Hogy egy­általán tartassék 50 éves évforduló Temesváron.
G. Mátyus Melinda