Hétfőn este az Aradi Kama­ra­szín­ház szerve­zé­sében Kálmán Imre Marica grófnő című nagyope­rettet láthatta az aradi közönség. A pro­dukcióval a Magyar Zenés Színház lepte meg az aradiakat.
Amikor hangfelvételről felcsen­dült a nyitány a Dunakeszi Szim­fonikus Zenekar (vezényelte Farkas Pál) előadásában, a színházszerető közön­ség már érezte, hogy valódi színházi él­mény­ben lesz része. És nem is csalódott. Felgördült a füg­göny, s belecsöppentünk egy letűnt álom­vi­lágba, csodaszép hölgyek, snájdig gró­fok és bárók, ügyes intézők, csetlő-­botló szimpatikus alakok világába.
Mert a darab hangulata a Mo­narchia légkörét varázsolta a szín­pad­ra. A cselekmény valahol Kolozsvár közelében egy vidéki kastélyban ját­szódik. S van benne minden, ami az operett műfajára jellemző: elszegé­nyedett, örökségéből kitagadott főúr, szerelmesek epekedése, intrika, félre­értések sorozata, megspékelve nagyon jó zené­vel, tánccal és sok-sok hu­mor­ral. Kálmán Imre szinte minden alko­tásában van a közönséget megne­vettető egy-két szimpatikus figura. (A leg­ismertebb operettjében, a Csárdás­királynőben kettő is: Bóni gróf és Miska főpincér.) Nos ezúttal is két ilyen figurát „csempészett” bele a művébe, mégpedig Dragomir román herceget és Kudelkát, Cecília herceg­nő felvidéki „szupertitkos” megbí­zott­ját. Mindkettő nagyon hálás szerepnek bi­zo­nyult, különösen úgy, hogy mind­ketten akcen­- tussal, nyelvi bakikkal tűzdelve tolmácsolták szövegüket.
S nem lenne jó operett a Marica grófnő, ha az egymást látatlanban utáló alakok, a grófnő és az intézőnek beálló Péter gróf a végén nem talál­nának egymásra, s ajkuk nem forrna össze egy forró csókra. Természetesen néhány fülbemászó áriát és látványos táncot követően.
S hogy a műfaj jellegzetességénél maradjunk, itt is a két leghálásabb szerep a bonviván István báróé, illetve a szubrett Liza grófkisasszonyé. Ők ad­ták elő a Szép város Kolozsvár, illetve a Jöjjön velem naccsád simmit járni közismert dalokat. Mindkettőt látványos, akrobatikus elemekkel meg­tűzdelt tánc kíséretében. Nem volt véletlen, hogy mindkettőt ismételni kellett!
S végül a happy end: megérkezik a mindent megoldó hercegnő, Cecília. A szerepet ezúttal is óriási sikerrel Kállay Bori, a magyar operett nagy­asszonya alakította. A darabot Bozsó József na­gyon jó rendezésében lát­hattuk.
A frenetikus siker, a harmadik e­me­leti karzatot is megtöltő közönség, a perceken keresztül zúgó vastaps, a sok­szori újrázás ismét bebizonyította: a kri­tikusi jóslatok ellenére az operett megmaradt, s valószínűleg továbbra is meg­marad sikerműfajnak. Ha jól adják elő!
Ujj János