A hálás utókor emléktáblája
Az Új Ezredév Református Központ koncertterme falán ezentúl márványtábla emlékeztet a Temesváron született világhírű hegedűművész, Martzy Johannára. Az avató ünnepségen a helyi érdeklődők körében részt vett Ligetiné Beke Ágnes hegedűművész, az emléktábla-állítás kezdeményezője, a Martzy Johannát bemutató első magyar nyelvű könyv szerzője, Pusker Júlia hegedűművész (mindketten Budapestről), Martzy Johanna Luxemburgban és Svájcban élő rokonai, közeli ismerősei, valamint a temesvári házigazdák részéről Tamás Péter, Magyarország temesvári tb. konzulja, Ungor Csaba szobrászművész, az emléktábla alkotója, dr. Bodó Barna egyetemi tanár, az emléktábla elhelyezését kezdeményező Értéktár Egyesület elnöke és nt. Gazda István helyi lelkipásztor.
Az ünnepség keretében Martzy Johanna hegedűművész életpályáját Szekernyés János művészettörténész mutatta be, számos kevésbé ismert adalékot is megosztva a résztvevőkkel. Az előadó ismertette, hogy a csodagyerek felmenői a Bersuder és a Martzy családból származnak, előbbi Temesvár talán legvagyonosabb családja volt a XX. század elején, utóbbi egy 14 gyermekes szegény tanító családja, akiket egy világ választott el egymástól. A papnövendék Martzy Mihály és az ifjú Bersuder Leopoldine mégis egymásba szerettek, összeházasodtak, és ötödik gyermekük Martzy Johanna. Johanna magántanuló volt Temesváron, naponta 4-5 órát gyakorolt, és minden 2-3 hónapban felment a mamájával Budapestre intenzív képzésre. Első temesvári szólóestje 1937ben volt a 13 éves hegedűművésznek Temesváron, amikor Erdély Izolda zongoraművésznő kísérte, és a közönség hatalmas lelkesedéssel fogadta. Időközben a Zeneakadémián letette a hegedűművész vizsgát, a zenetanári vizsgát, díjakat nyert, és ígéretes tehetségként koncertezni kezdett. Johanna alig 20 évesen férjhez ment a később németbarátnak bélyegzett dr. Csilléry Béla karmesterhez, akivel 1959-ig élt együtt (ez a háború után politikai alapú elutasítást váltott ki a szovjet blokk országaiban). 1947ben megnyerte a genfi női előadói verseny 2. helyét (az első díjat nem adták ki) és a verseny győzteseként nyugaton fényes előadói karriert futott be, előbb Hollandiában, majd Amerikától Dél-Afrikáig a világ nagy koncerttermeiben. Martzy Johannának csak mintegy 15-20 évig tartott sikeres előadóművészi karrierje, amikor világhírűvé vált, de betegeskedése, majd korai, 1979-ben bekövetkezett halála után szülőhazájában méltatlanul elfelejtették. „Köszönet illeti Ligetiné Beke Ágnest, aki a mai zenész generáció figyelmébe ajánlotta ezt a kincset, amit Martzy Johanna művészete jelent” – mondta Farkas Róbert, a budapesti MÁV Szimfonikusok vezető karmestere, aki péntek este a Banatul Szimfonikus zenekart vezényelte, és Pusker Júliával együtt adtak elő két Brahms- és egy Bartók-művet. Az ifjú művésznő, aki maga is olyan ígéretes tehetség, mint egykor Martzy Johanna volt, ízelítőt adott csodálatos hegedűjátékából, ily módon emlékezve meg a világhírű művészről.
A Martzy Johanna centenáriumi ünnepségen részt vett Mertzinger Ilona, a hegedűművésznő unokahúga és egyik kiváló tanítványa és jó barátja, Helesfai Andrea hegedűművésznő, akik a művésznővel kapcsolatos személyes élményeiket osztották meg a jelenlevőkkel.
Az ünnepi rendezvény keretében leplezték le Martzy Johanna emléktábláját. Ungor Csaba szobrászművész alkotását dr. Bodó Barna egyetemi tanár és nt. Gazda István lelkipásztor leplezték le. Az emléktábla-állítást a Barankovics Alapítvány és a Magyar Művészeti Akadémia Alapítvány támogatták. Nt. Gazda István ez alkalommal elmondta: a már meglévő emléktáblákkal együtt (Járosy Dezső és Martzy Johanna zenészek, Makovecz Imre építész és Kálvin János, a nagy reformátor) alakulóban van egy olyan gyűjtemény, amely a nagy elődök Pantheonjává változtatja az Új Ezredév Református Központot. (-)