09 Jan 2020
Írta admin 
0 Hozzászólás Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulátusa nevében a Heti Új Szó minden kedves Olvasójának és támogatójának sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok! Köszönöm mindenkinek, aki munkájával az elmúlt évben Temesváron a magyarság fennmaradásáért harcolt, az esztendő sikeres rendezvényeihez hozzájárult, vagy azokban aktívan részt vett!
„Legyen ez a 2020-as év jobb mint az előző volt” ezt hallom barátaim, ismerőseim részéről, sőt saját „ajkamon s gégém lazán vont hangszerén”, érzem, ahogyan megfogalmazódik a sóvárgás… A kérdés persze mindig vágyakozásunk kiindulópontja, illetve koordinátarendszere?
Mert megfogalmazódik mindenféle kívánság, persze leginkább az önmegvalósulás kerül előtérbe, vannak, akik pragmatikusan fizetésüket keveslik, szabad idejüket, évi szabadságaikat sokszorosítanák, mások a közösségi létért aggódnak, egyesek pedig a kudarcok és megvalósult elképzelések mérlegét elemezgetik … Valamennyien szkeptikus, beletörődött felhanggal…
Pedig objektíven mérlegelve a mintegy tizenötezres temesvári magyar közösség helyzete 2020 január első napjaiban kedvezőnek minősíthető: a Józsefvárostól, a Gyárvárosig intézményrendszerünk gyarapodott: a magyar iskola, a bővülő óvoda, az októberben felavatott Bolyai János Szakkolégium, az új katolikus plébánia, a készülő konyha, a Küttel klub, a magyar színház, a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum, a Heti Új Szó, a Millenniumi templom, a decemberben felavatott Új Ezredév református templom – hogy csak néhány beruházást említsek – jelentős anyaországi támogatásban részesültek és jól működnek, vagy megkezdték működésüket. Mindezek mellett idén a Petőfi Sándor Program négy önkéntese segíti a helyi szervezetek munkáját. A Bánsági- és a Temesvári Magyar Napok, a harminc éves jubileum alkalmából szervezett forradalmi rendezvények, koncertek, diákkonferenciák, irodalmi köri találkozók és előadások, mind sikerrel megvalósulhattak. Amennyiben a fentieket még kiegészítenénk azzal, hogy római katolikus püspökünk magyar és szinte egy évszázad után magyar alpolgármesterünk is van Temesváron, a képzeletbeli nyolcvanas vagy kilencvenes évek temesvári magyar embere, mindezeket hallva örömteljesen felkiálthatna:
„A magyar közösségi élet a kibontakozás felé halad, most már nagyrészt csak tőlünk függ megmaradásunk…”.
A 2020-ban is kishitűek visszhangja sajnos például inkább a lemondásról, ügyünk feladásáról szól.”
Igen, a Genesis dalának kezdősorát hallva – „Meg tudod mondani, hol fekszik hazám?” – mindenki eldöntheti, mennyire akar még itt lenni Temesváron, Kányádit parafrazávla eldöntheti mennyire „vannak vidékek, gyönyörű tájak” számára errefelé.
Tisztelt Olvasóinknak én azt kívánom, hogy a 2020-as év, úgy legyen jobb, hogy tudjunk együtt igazán örülni annak, ami megteremtődik és megvalósul. Hogy átéljük és értékeljük sikereinket, hogy magyar közösségi létünket erősítsük munkával, kitartással, áldozatkészséggel (igen, fontos ez a sokak szókincsében ismeretlen szó). Erősítsük közösségünket fiataljaink itthon maradásával, a közösségi és nem a pénzközpontú csapdaszemlélet népszerűsítésével, egymás iránti megértésével és nem utolsósorban szeretetével, hogy Szilágyi Domokos szavai igazak legyenek a 2020-as esztendőben és azon túl is:
„egymásra utaltság-, s az egymásra-utaltság legmagasabb fokon szervezett formája a szeretet.”
Tamás Péter,
Magyarország tiszteletbeli konzulja
