Híven tükrözi az általános viszonyokat, hogy a mai napig vitatott kérdés: forradalom vagy államcsíny történt 1989 decemberében? Szintén kérdés, le kell-e számolni azzal a (az évek múltával a felnövekedő nemzedékek tudatában egyre kopottabb) heroikus képpel, mely szerint a népakarat rettenetes, elemi erővel lázadt fel az elnyomó hatalom ellen és a történelem szemetesládájába söpörte a kommunizmust, és helyébe azt az egyáltalán nem hősi, ám egyre inkább igaznak tűnő tételt kell elfogadni, mely szerint ügyes pártaktivisták által szervezett, a hatalom átmentésére irányuló színjáték nyomán nem rendszerváltásra, csak eszközváltásra került sor 1989 decemberében? Jellemző e kérdéskörre, hogy számos forrás 1989. december 16-át tekinti a romániai forradalom kezdőnapjának, és elfelejtődött az, hogy valójában egy nappal korábban, december 15-én zajlott le a temesvári református bérpalota előtt az a szimpátiatüntetés, amely élőlánccal próbálta megakadályozni Tőkés László lelkipásztor és családja erőszakos kilakoltatását és deportálását. Arról is kevés szó esik, hogy az egész 1989-es esztendő folyamán a hatalom által igencsak megpróbált református gyülekezet tagjaihoz csatlakoztak más felekezetűek is, és a magyarok mellé felsorakoztak sokan a többségi nemzet tagjai közül is.
Tőkés László és a magyar közösség folyamatos mellőzése, az 1989 december 15-17. közötti és az azt követő néhány nap alatt történt temesvári forradalmi események – az egész Temesvárt átfogó rendszerellenes lázadás, a népharag erőszakos megfékezésére tett kísérlet a kommunista karhatalom részéről – mindezek jelentőségének csökkentése, a Románia Csillaga kitüntetés körüli méltatlan és rosszízű buzgólkodás, a forradalmári oklevél ma huszonéves birtokosai (kiderült, hogy olyan személyek is kaptak forradalmári oklevelet és az ezzel járó kiváltságokat, akik 1989-ben csecsemőkorukat élték!) csak néhány evidencia, mely igazolni hivatott a tényt, hogy a ‘89-es eszméket aprópénzre váltotta a mára megszilárdult új hatalom.
Ahogy azt minden évben teszik a temesvári forradalomról megfeledkezni nem akarók, az igazság keresőiként és a történelmi igazság élő tanúiként, idén is megemlékeztek 1989-ről, ott, ahonnan „indult a diktatúrát megdöntő forradalom. 1989. XII. 15.” – amint azt a református bérpalota falán elhelyezett négynyelvű emléktábla hirdeti. Rövid méltatásában Tőkés László európai parlamenti képviselő szóvá is tette a forradalom állandósultnak mondható hivatalos értelmezésének kettősségét, a román állami intézmények és a temesvári önkormányzat álságos viszonyulását az akkor történtekhez. Nemcsak az események alattomos „magyartalanítása” fölháborító, hanem az is, hogy a forradalomban való részvételük okán olyan személyek is díszpolgári címet kaphattak Temesváron, akik 1989 előtt együttműködtek a kommunista politikai rendőrséggel, a hírhedt Securitatéval. Tőkés László azt is fájlalta, hogy ma már szinte nyoma sincs annak az etnikai és felekezeti összhangnak és egyetértésnek, ami 1989 decemberében Temesvárott, majd pedig egész Romániában megnyilvánult. A főhajtás során az emlékezés koszorúit helyezték el Tőkés László európai parlamenti képviselő, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Temes megyei szerveztének elnöke, Kása Zsolt, illetve a Temesvári Református Egyházmegye képviseletében nt. Bódis Ferenc esperes és Teleki Gábor gondnok.
A megemlékezés az Új Ezredév Központban folytatódott, ahol népes részvétel mellett közösségi fórumra és kerekasztal-beszélgetésre került sor „1989. Forradalom! Ellenforradalom? Párbeszéd. Szabadság. Demokrácia” címmel. A Szabó Gabriella karnagy által vezetett Új Ezredév Kórus, nt. Hermán M. Rebekka és nt. Gazdáné Mátyus Melinda lelkipásztorok zenés szolgálatát követően, a házigazda lelkipásztor nt. Gazda István a Szentírás soraival köszöntötte a résztvevőket. A Baráti esték keretében megtartott fórum megnyitójában dr. Bodó Barna professzor, politológus méltatta a két esztendeje rendszeresen megtartott rendezvénysorozat közösségformáló szerepét, és a ‘89-es közösség hitére és kitartására visszatekintve, illetve a történelmi igazság folyamatos elferdítése közepette az emlékezés szükségességére hívta fel a figyelmet. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, egykori tháliás diák és az emlékezetes 1988-as Dsida-est egyik résztvevője temesvári diákéveire emlékezve vázolta fel azokat az értékeket, amelyeket a Bega-parti városban sajátított el. A rendezvény megnyitójában Borbély Imre, a bukaresti parlament volt tagja, a Magyarok Világszövetségének sok éven át egyik vezetője, Tőkés László harcostársa a tisztázás szándékával igyekezett rövid áttekintését adni annak, ami 1989-ben és azután történt a rendszerváltás vonatkozásában. Úgy vélte, Romániában több mint másfél évtizede a történelem arcátlan átírása zajlik, melynek az a célja, hogy feledtessék a magyar közösség részvételét az 1989-es temesvári eseményekben és Tőkés László szerepét. Ehhez különféle ügynökelméleteket és hamis forgatókönyveket gyártanak, amelyeket a hazai és külföldi média segítségével hint el és nagyít fel a román nemzetállami propagandagépezet. Borbély szerint a Tőkés László ellenállásából kibontakozott temesvári népfelkelés és az ezzel szembeni fegyveres fellépés érlelte meg a Temesvárra rendet teremteni küldött katonai vezetőkben azt a meggyőződést, hogy innen már nincs visszaút. Ezért a hadvezetés és a titkosszolgálat egy része megszervezte azt az államcsínyt, amely Moszkva kiválasztottját, Ion Iliescut emelte pajzsra. Borbély Imre hangsúlyozta, hogy az államcsíny kitervelőinek szükségük volt Tőkés Lászlóra a puccs külföldi legitimációjához. Ennek fényében 1990-ben még esély lett volna a magyar autonómia elfogadtatására, de a magyarság önszerveződésében az autonómiától rettegő, Iliescuék által Király Károly ellenében preferált Domokos Géza nézetei érvényesültek. A most vasárnap tartott romániai választásokon kirajzolódott erőviszonyok, az „ország térképének bevörösödése” pedig várhatóan tovább gátolják majd a magyar autonómiatörekvéseket. Huszonhét évvel a forradalom után milyen érzésekkel tér vissza Temesvárra? – tette fel a kérdést Tőkés Lászlónak Szilágyi Zsolt, a beszélgetés moderátora. „Elindultunk akkor az ígéret földje felé. Huszonhét év telt el a negyven évi vándorlásból. Most az eltévelyedés állapotában vagyunk” – élt a bibliai párhuzammal az egykori temesvári lelkész, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében, annak elnökeként is üdvözölte az egybegyűlteket, köztük több egykori hívét és védelmezőjét. Sajnálatosnak nevezte, hogy akkor nem sikerült gyors és egyenes úton elindulni a közösség céljai felé. „Kár, hogy nem tudtuk kamatoztatni Románia szempontjából is, magyar szempontból is azt az óriási politikai tőkét, amit Temesvár jelentett – mondotta. – Ezzel a politikai tőkével az autonómia ügyét is elő lehetett volna mozdítani” – utalt Borbély Imre megállapítására. Ám oly hosszú ideje tart az erdélyi magyarság útkeresése, hogy felemás érzésekkel jön Temesvárra is a forradalmi évfordulóra, mert azt tapasztalja, hogy a Securitate túlélte a rendszerváltozást, gáttalanul és büntetlenül rágalmazzák az egykori rendszerváltókat, minden lehetséges fórumon és alkalommal. Lépten-nyomon hazaárulónak és a román nép ellenségének kiáltják ki őt magát is. „Maholnap jön értem a fekete autó” – jegyezte meg keserű iróniával Tőkés László.
A továbbiakban Tőkés László méltatta a Temesvár Társaság a múlt maradéktalan feltárásáért és a bűnösök elszámoltatásáért kifejtett küzdelmeit, majd kitért az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának áldásos tevékenységére – amelynek egyik védnöke ő, míg Szilágyi Zsolt a vezetőségi tagja –, mellyel a prágai székhelyű szervezet nemzetközi szinten képviseli a kommunista múlttal való szembenézés és a törvényes igazságtétel programját. A fórum keretében Neela Winkelmanová, a platform igazgatója a szervezet törekvéseiről és eredményeiről tartott rövid beszámolót, majd másnap a Timisoara Társaság konferenciáján tartott előadást.
A Temesvár Társaság kerekasztal-beszélgetéssel emlékezett az 1989-es decemberi temesvári forradalomra. A találkozó fő témái között volt az 1989. december 15-e és 1990. június 15-e közötti időszak bűntetteinek feltárása és a kommunizmus emberiesség elleni bűneinek elítélése. A beszélgetésben, helyi civil szervezetek, egyetemi oktatók mellett, részt vettek az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformájának képviselői (Neela Winkelmann ügyvezető igazgató és Szilágyi Zsolt elnökségi tag) valamint Gabriel Andreescu emberjogi aktivista, Cristian Diaconescu volt külügyminiszter, Teodor Mărieș, az 1989. December 21-e Egyesület elnöke. Utóbbi ismertette a Temesvár Társasággal közös javaslatot a forradalom dossziéi és a kommunizmus bűneinek kivizsgálásával felruházott speciális ügyészségi főosztály létrehozására. A nemzetközi konferencia keretében tolmácsolta Szilágyi Zsolt Tőkés Lászlónak az emlékkonferencia szervezőihez és részvevőihez intézett levelét.
A forradalomra emlékező rendezvények sorában – egyházi szertartások, főhajtások a forradalom ártatlan áldozatainak emléktáblái előtt, koszorúzások, kiállítások, szabadtéri emlékkoncertek, közösségi gyertyagyújtások és mások – a Helyi Tanács ünnepi ülése a mai temesváriakat képviselő tisztségviselők, városi elölárók a forradalom hősei előtti főhajtásként épült be a megemlékezések sorába. Sajnos az idei rendezvény sem volt mentes a forradalmi szervezetek képviselőinek egymást vádoló hangsokodásaitól. Volt, aki főtéri szoborállítási kérelmének elutasítását sérelmezte, másvalaki volt szekusoknak titulálta Temesvár díszpolgárainak nagyobb részét, egyesek a Forradalom Múzeumának létrehozása mellett hangoskodtak, mások a sajtót vádolták meg félretájékoztatással… Végül a helyi tanács megemlékező ülésén Nicolae Robu egy, a forradalmi szervezetekkel való kapcsolattartást és a felvetett gondok megoldására tett javaslatok közvetítését ellátó személyi tanácsos kinevezését ígérte. Dicséretes kitartással és a jó ügyhöz méltó buzgalommal emlékeznek meg a forradalom eseményeire – idén huszonhetedik alkalommal – a temesvári sportbarátokat tömörítő drukker csoportok. Idén is a szokott módon, a Mária téri történelmi helyszíntől a belvárosi temető Hősök parcellájáig vonultak többszázan „Cinkos, aki felejt” és „A hősök nem halnak meg” feliratos molinókkal vonulva keresztül a városon. A Memorialul Revolutiei forradalmi szervezet székhelyén csatlakozott a felvonulókhoz Traian Orban elnök is, aki megosztotta meggyőződését mely szerint a forradalom eseményeit, történetét a fiatalabb nemzedékhez tartozó mai temesváriaknak az áldozatok előtti kötelessége a helyi és az országos köztudatban tartani. A belvárosi temetőben közösen gyújtottak gyertyát az áldozatok emlékére.
A vasárnapi istentiszteletet követően helyezték el a kegyelet koszorúit a belvárosi református templom falán levő emléktáblánál Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, nt. Fazakas Csaba lelkipásztor és Kabai József főgondnok a Belvárosi Református Egyházközség, illetve Makkai Barbara Tünde vasárnapi iskolai vezető az Új Ezredév Református Egyházközség képviseletében. Az ünnepi főhajtás keretében, nt. Fazakas Csaba lelkipásztor köszöntését követően, Halász Ferenc elevenítette fel a magyar közösség és a hazai társadalom számára sorsfordító 1989-es esztendő főbb eseményeit, hangsúlyozva, hogy mindannyiunk kötelessége a ‘89-es forradalmi gyülekezet szellemi örökségét továbbvinni.
Hagyományt betartva, december 20-án délben megszólaltak Temesvár szirénái, arra emlékeztetve, hogy huszonhét évvel ezelőtt ebben az órában állt le a munka a temesvári gyárakban és a pártaktivisták, gyári szekusok tiltása ellenére a munkások tömegesen vonultak ki a főtérre, ahol százezres tömeg tüntetett. 2016. december 20-án délben huszonegy hívás futott be a 112-es sürgősségi központba, és a betelefonálók arról érdeklődtek milyen katasztrófa történt Temesváron?