Demeter Sándor temesvár-belvárosi református lelkipásztor meghívására egy már jó ideje esedékes ige­hirdetési szolgálatnak tett eleget Tőkés László püspök, a forra­dal­mi múltú gyülekezet egykori lel­kipásztora. Az istentiszteleti alkalom közel egyazon időre esett áldott emlékű Újvárossy Ernő, a gyü­le­kezet volt oszlopos tagja, a temes­vári ellenállás első vértanú áldozata halálának 33. évfordulójával. En­nek alkalmából 2022. szeptember 25-én, a vasárnap dél­előtti istentiszteletet követően kegyeletes megem­lé­kezésre is sor került a mártír sír­emlékénél, az er­zsébetvárosi temetőben.
Prédikációjában Tőkés László a Mózes 5. köny­véből és a Nehémiás próféta köny­véből vett igék alapján Isten választott né­pének egyiptomi és babi­loni fogságával állította párhuzamba magyar népünk sor­sát, Luther Márton reformátornak az egyház babi­loni fogságáról szóló művével példázva az ateista-kommunista szovjet birodalom, illetve a nacionál­-kommunista Ceaușescu-rezsim igájában sínylődő népek és egyházak, illetve az elnyomott erdélyi ma­­gyarság korabeli helyzetét. „Népünk és egyházunk so­rai igen megcsappantak, létszámban és erőben igen meggyengültünk – itt, Temesváron is –, éppen ezért igencsak szükséges számbavennünk, hogy tör­té­nelmi „pusztai vándorlásunk” viszontagságos, kihívásokkal és megpróbáltatásokkal teli útján járva hányan maradtunk és kikre számíthatunk; van-é elég hadra fogható férfiú, szolgálatra és munkára kész ember a romok helyreállítására, a jövő meg­épí­tésére a reánk váró nehémiási korszakban?” – tette fel a kérdést az igehirdető.
Az Újvárossy Ernő kopjafájánál tartott temetői megemlékezésen Demeter Sándor lelkipásztor hir­dette Istennek az alkalom­hoz illő igéjét, Pál apostol Ti­móteusnak írt második levelét idézve: „Mert nem a fé­le­lemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7). Újvárossy Ernő nem engedett az elnyomó gépezet zsa­rolásának, nem hátrált meg, mert tudta, hogy a fé­lelem lelke nem Istentől van. A mérnök szorult hely­­zetében is kiállt Tőkés László lelki­pásztor és a re­formátus gyülekezet ügye mellett, vállalva inkább a mártírhalált.
Spontán módon, keresetlen szavakkal ezután a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, Tőkés László is méltatta Újvárossy Ernőt, a te­mesvári gyülekezetben vállalt áldozatos épí­tő – építészi – munkáját, kiemelve a klerikális és a kommunista hatalommal szembeni bátor kiállását. Szakmai tudásával és erkölcsi példájával méltán vívta ki egyházi közössége és az emlékező utókor tisz­teletét, szeretetét és megbecsülését. Mély hitéről élete feláldozásával tett bizonyságot. 1989 szeptemberében még csak a gyülekezet körében zajlottak a fe­nyegető események. Ez az oka annak, hogy a kül­világ és a többségi románság még nem ismerte fel, hogy valójában Újvárossy Ernő volt a zsarnoki rendszerrel szembeni ellenállás, az utóbb kibontakozott szabadságharc első áldozata.
A főhajtás keretében az emlékezés koszorúi he­lyezték el a kopjafánál ft. Tőkés László püspök, nt. Demeter Sándor, a Temesvár Belvárosi és nt. Gazda István, a Temesvár, Új Ezredév Református Egyház­község lelkipásztorai.
(Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája)