Mátyus Melinda könyvbemutatója

Félszáz érdeklődő előtt kérdezte Visky András kolozsvári író és színházi ember Mátyus Melindát, az írót és Gazdáné Mátyus Melindát, a református lelkészt frissen megjelent könyve (MyLifeandMyLife Életeméséletem) okán – nem csak a könyvéről. A szép kis kötet messziről érkezett, Amerikából, a kiadója az Ugly Ducling Presse (megtudtuk Viskytől: Rút Kiskacsa Kiadónak mondhatnánk magyarul), szinte magától értetődően kérdezte Visky: milyen út vezetett az amerikai könyvpiacon való megjelenésig…
A friss Kossuth-díjas Visky kicsit hazatért Temesvárra, hiszen itt szerzett anno diplomát a műegyetemen, ez a kérdés is megérne egy misét – pardon mesét. A kötetet bemutató-értékelő szavakon túl nem kérdezett alá a szerzőnek, hanem egyik-másik kérdés az alkotói magánszféra olyan rétegeit érintette, amelyre igencsak megfontolt válaszok szükségeltettek. És Melinda szépen, a (szószéki) szereplések tapasztalatával válaszolt.
Bár első könyvének bemutatóján voltunk, több díj és több olyan jeles lappublikáció áll Mátyus Melinda mögött, hogy nyugodtan nevezhető írónak – az első kötet kapcsán olykor a friss szerző íróvá „emelése” némi rizikót rejthet magában, ez esetben nem. Második kötetét egy ifjú szerkesztő gondozza – a Jelenkor fogja kiadni nemsokára –, és a fiatalember munkatársi természetességgel tegezte le (Visky szerint „feltegezte” – jókedvű moraj az Új Ezredév koncerttermében), az együttműködés közöttük jó és hasznos. Ez is érdekes kérdés, a szerkesztő, a szerkesztés léte és mibenléte. Visky szerint a szerkesztő helyezkedik az alkotó és az olvasóközönség (a „piac”) közé, feladata „létrehozni egy szerzőt”, minél jobban eladhatóvá tenni. Mátyus Melinda ezt nem hagyhatta szó nélkül, de egyetértettek a szerkesztő „felette szükséges voltáról”.
Mátyus Melinda hangja nemcsak egyedi, hanem új is irodalmi világunkban, mert a lelkészként és nőként olyan látásmódot képvisel, amellyel új dimenzió jelenik meg, új értelmezés – összességében új látásmód. Lelkészírók férfiszemmel mást és másként láttak olyan helyzetekben is, amelyek Mátyus Melindát faszcinálják. És amit Visky András külön kihangsúlyozott, a biblia végig jelen van a Mátyus-szövegekben, nem tételesen, hanem keretként, akár a szövegek struktúrájában. Ezek a szövegek roppant „sűrűek”, már-már versszerűen tömörek, egy-egy novellába regénynyi történést visz bele. Prózáját úgy kell olvasni, mintha vershez közelítenénk.
A jó hangulatú könyvbemutató szép betétje volt a felolvasás: Borbély B. Emília és Magyari Etelka színművészek a szerzővel együtt vezettek be a kötet által megidézett világba. (dó)