Az Európai Unió helyzetéről és közös ki­hívásokról vitázott az Európai Parlament François Hollande francia elnök és Angela Merkel német kancellár részvételével, akik személyében szerdán 26 év után ismét együtt szólalt fel a Francia Köztársaság elnöke és a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja a strasbourgi ülésteremben.
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke: Hollande és Angela Merkel láto­gatása „a német-francia megbékélés és az európai egység szimbóluma”.
A Francia Köztársaság elnöke, Fran­çois Hollande: Ahelyett, hogy az európai országok a kísértésnek engedve és egész Eu­rópát erőtlenné téve „begubóznának a saját nemzetükbe”, az Uniónak „a szolida­ritás, a felelősségvállalás és a határozott­ság egyszerű és egyértelmű elvei mellett” kell kiállnia, nyitottan a világra. Európá­nak határozottan kell fellépnie „a nemzet­közi jog brutális megszegése ellen” Ukraj­ná­ban, és felelősséggel kell kiállnia a ter­rorizmus ellen, „amely a földrészünk lelkét veszélyezteti”, mondta Hollande. A francia elnök a menekültek iránti szolidaritás fon­tosságát is hangsúlyozta.
A francia elnök az eurózóna kapcsola­tainak szorosabbra fűzését javasolta „a szak­politikák egyeztetésével, az adórend­sze­rek közelítésével és adóharmonizá­cióval, be­fektetési, adó- és szociális politi­ká­val”.
A Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, Angela Merkel: A rengeteg menekült történelmi próbatétel elé állít min­ket. Az pedig, hogy ezek az emberek emberhez méltó életet élhessenek a saját hazájukban, Európa és az egész világ szá­mára kihívást jelent. Ellen kell állnunk a kí­sértésnek, hogy nemzeti kormányok hatás­körében próbáljuk megoldani a feladatot. Ehelyett méginkább európai összefogásra van szükség! Németország és Franciaor­szág készen áll erre. Európában csak kö­zö­sen mérsékelhetjük a menekültek érkezé­sének globális kiváltóokait. Csak akkor véd­hetjük meg sikeresen a külső határain­kat, ha a szomszédságunkban dúló számos válsággal is foglalkozunk. Törökország ebben kulcsszerepet játszik.”
A néppárt vezetője, Manfred Weber (Németország): 25 éve az önök elődei itt, az Európai Parlamentben kijelentették, hogy nemzeteik kiállnak a demokratikus Európa mellett… Németország és Francia­or­szág a következő évtizedekben is egy de­mokratikus Európában látja saját jövőjét.
Ha Törökország, Jordánia, Libanon és több szegény ország képes a polgárháború elől menekülők millióinak védelmet nyúj­tani, akkor nekünk, gazdag európaiaknak is képesnek kell lennünk erre a feladatra; kell, hogy legyen ehhez elég bátorságunk.
Kell, hogy legyen elég bátorságunk ah­hoz, hogy továbblépjünk Európa fejlődé­sé­ben. A világ nem várja meg, amíg lezárjuk a belső vitáinkat – Európának elkötelezetten tovább kell haladnia.
A szociáldemokraták vezetője, Gianni Pittella (Olaszország): A történelem meg­mu­tatta, hogy Európa német-francia m­o­torja azáltal vitte előre a kontinenst, hogy volt egy elképzelése Európa jövőjéről: olyan Európát akart, ahol az évszázadok há­borúi által megosztott népek megbé­kél­nek egymással, és ez szolgál majd a po­litikai integráció alapjául. Azonban ma új kezdetre van szükség, új jövőképre, új po­litikai célra, amely ismét értelemmel tölti meg az Uniót, és amelyben minden tag­állam fő­szerephez jut.
Európai Konzervatívok és Reforme­rek részéről Ryszard Antoni Legutco (Lengyelország) Európa német-francia mo­torját” hibáztatta „a vezető szerep és a dominancia összekeveréséért”: “Nem gon­dolják a probléma részének azt, hogy egy vagy két ország dönt az összes többi nevé­ben?” – tette fel a kérdést.
A liberálisok vezetője, Guy Verhof­stadt (Belgium): Nézzünk szembe a va­lósággal: ez a többszintű válság magát az európai projektet sodorta veszélybe. Mi len­ne, ha holnap eltűnne az euró? Vagy ha szétesne Schengen? Mi maradna nekünk akkor? Csak a nemzetállamok laza szövet­sége. Gazdaságilag gyenge, jelentéktelen a világ színpadán. Ne legyünk naivak: az ame­rikaiak és a kínaiak szabnák meg ne­künk a gazdaság irányát. Asszad és Putyin döntene az európai béke és stabilitás kér­désében.
A baloldal vezetője, Gabriele Zimmer (Németország): Lehet, hogy önök újra be akarják rúgni a régi motort. De a német-francia gép leállt. Mi lesz most, Merkel asszony és Hollande úr? A beszédeiknek el­vileg inspirálnia kellene minket…több fon­tos kérdést felvetettek, de nem festettek fel demokratikusabb jövőt, vagy szociális uniót az Európai Unión belül. Ez egy nagy hiá­nyosság.
A zöldek vezetője, Rebecca Harms (Németország) … Vissza kell térnünk az eu­ró stabilitásához. Nem vezet sehová, ha nincs közös irányítás a közös valuta mögött. Önök ketten azok, akik elvégezhetik ezt a munkát.
Újra kell gondol­nunk a menekült­poli­ti­kát. De az újragondolás nem szólhat pusztán a külső határok fegyveres vé­del­­méről. Jó dolog együttműködni Erdo­gan­­nal, de hiba, ha közben nem szólunk, hogy a kurdok elleni fellépés csak ront a helyzeten.
A Szabadság és De­mok­rácia Euró­pája vezető­je, Nigel Farage (Egyesült Királyság): Amikor nem­zetük vezetőjeként Kohl és Mitterand ide­jött, egyenrangú fele­ket lát­tuk. Most már szó sincs erről. Fran­cia­ország eljelentéktelenedett, az euró rab­jává vált. Irónikus, hogy a Németország féken tartására létrehozott projekt végered­ménye egy németek által uralt Európa lett.
A Szabadág és Nemzetek Európája vezetője, Marine Le Pen (Franciaország) … Nem titulálhatom önt elnöknek, hiszen elődjéhez hasonlóan ön sem gyakorolja elnöki feladatait” – mondta Le Pen Hollan­de elnökhöz fordulva. „A köztársaság elnöke a francia alkotmány érvényesülésé­nek biztosítéka. Nem vetheti magát alá Berlin, Brüsszel vagy Washington diktátu­má­nak, hanem meg kell védenie független­sé­günket. Márpedig ön nem ezt teszi. El­lenkezőleg: amikor teljesen felelőtlenül Mer­kel kancellár bejelenti, hogy be kell fo­gadnunk többezer bevándorlót, ön két kéz­zel tapsol. Amikor aztán kicsit később Mer­kel bezárja a határt, ön továbbra is csak tapsolni tud.

Szíria népének nem az elvándorláshoz, hanem a szülőföldjéhez való jogát kell biztosítani
Az Európai Parlament szerdai ülés­szakán Andrzej Halemba római katoli­kus misszionárius a közel-keleti menekül­tek hely­zetéről számolt be: Európának, il­letve a po­litikusoknak az elsődleges fel­adata az volna, hogy segítsenek a tízmillió­nyi külső és belső menekültnek, hogy egy békés és biz­tonságos Szíriában otthon ma­radhassa­nak. Hozzászó­lásában Tőkés László euró­pai képviselő a Halemba atyá­hoz csatla­koz­va lengyel példát is idézett. Lech Wałęsa volt államelnök – a lengyel­or­szági Szoli­da­ritás legendás vezetője annak idején szintén azért nem hagyta el a ha­záját, hogy annak helyzetén változtasson, él­he­tő jövőjéért harcoljon. Szíria nem köl­tözhet Európába. Az igazi megoldás nem az elván­dorlás, ha­nem a politikai helyzet ren­dezése, a béke és a biztonság megterem­tése. Szíria né­pé­nek nem az elvándorlás­hoz, hanem a szü­lőföld­jéhez való jogát kell biztosítani….

A lengyel külügyminiszter “erőfitogtatásnak” minősítette a szíriai orosz hadműveletet
Grzegorz Schetyna elmondása szerint Szíria “túl érzékeny térség” ahhoz, hogy magára hagy­ják, ezért komoly tárgyalásokra van szükség, mert ott “globális szempontból is nagyon komoly dolog történhet”. Rámutatott arra, hogy a Szíriával szomszédos Tö­rök­ország “a NATO-rendszer egyik alapköve”. Oroszország szeptember 30. óta hajt végre légicsapásokat Szíriában, azt állítva, hogy kizárólag az iszlamisták állásait támadja. Az Iszlám Állam terrorszervezet állásaira rendszeres légicsapásokat mérnek amerikai harci gépek is. Washington és Moszkva konzultál az esetleges szíriai légtérbeli incidensek elkerülésének módjairól, egyelőre eredmény nélkül.