Bevallom, hogy péntek este meglehetősen kíváncsian ültem le a Kós Károly Közösségi Központ szépen gondozott kertjében elhelyezett egyik asztalhoz, igyekezve a mese és a kocsma fogalmát összhangba hozni. Mert a meghívó a temesvári Mesekocsma első rendezvényére szólt. Mesét hallottam eleget sokféle előadásban, Budai Ilonától többször is, jószerével az Esti mese volt sokáig a nap fénypontja, aztán meg hosszú ideig „ment” a Magyar népmesék-sorozat kazettáról. Amikor meg úgy adódott – külön kérésre – költöttem is egy-két mesét. Néha, egy-egy kocsmában is megfordultam, és tapasztalatom szerint az ottani mesék tartalma és érdekessége az, hogy általában, amikor oldódtak a gátlások, úgy hajnal felé jön meg az igazi mesélőkedv, amikor „hazakénemeeeenni…”.

Szóval mindenféle variációkat alkottam a mese és a kocsma témájára.
A valóság viszont felülírt minden elképzelést. Már az időzítés is jónak bizonyult, már éppen lehanyatlóban a nap, egy lerohant héttel mögöttem, jó volt kikapcsolni a sokat látott évszázados diófa alatt. És gondolom minden résztvevő hasonlóképpen érezhetett, mert az első perctől kezdve oldott volt a hangulat. Ezúttal nem a minden közösségi rendezvényen rendszeresen résztvevőket köszönthettem a központ udvarán és kertjében, hanem inkább ritkábban látható temesváriakat. Hamar kiderült, hogy ők is a kíváncsiság hatására jöttek el. És senkinek sem kellett csalódnia, mert a rendezvény a népmese, a civilizált kocsmai hangulat és a borok remek ötvözetének bizonyult úgy, hogy a végére a saját „meséiket” is megoszthatták egymással a spontán módon kialakult asztaltársaságok tagjai.

A rendezvényen részt vett Molnár András megyei RMDSZ elnök is, aki elismerését fejezte ki a Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács, a TEIS tagjainak a Mesekocsma közösségi tér létrehozásáért és reményét fejezte ki aziránt, hogy a most elindított rendezvény sokáig fog alkalmat kínálni a találkozásra, a szórakozásra és egymás történeteinek megosztására. Nem a közösségi platformokon, hanem szemtől szembe, élő szóval.
A rendezvény mesélője Tőtős Hortenzia temesvári születésű most Zala megyében élő, néptáncpedagógus, mesemondó népi kultúránkból merítkező meséi méltán arattak sikert. Ahogy a dél-zalai alsócsingai szőlőhegyen termett Kulik Gergely borász jóvoltából a Mesekocsmában is kóstolt Szürkebarát, Olasz rizling és a többször is Arannyal kitüntetett Blauburgere is osztatlan sikert arattak. A sikeres rendezvény kitűnő hangulatát Szabó Ferenc, Todor Béla és Manga Zoltán zenéje alapozta meg.

Rövid bevezetőjében Tőtős Hortenzia megerősítette a szervezők, a TEIS Ifjúsági szervezet hagyományteremtő szándékát és ismertette, hogy számos helyen megnőtt a szóban elmondott mesék iránti érdeklődés, mert a közvetlen környezetben, egymásra odafigyelve eltöltött idő, közösséget erősítő, összekovácsoló – emelte ki a mesélő, aki örömmel jött otthonról haza segítve a Mesekocsma elindítását.
„A hagyományos mesemondás számára újabb és újabb formákat igyekszünk megtalálni mesemondó társaimmal Magyarországon és Erdélyben is – ismertette Tőtős Hortenzia. – A mesemondás/hallgatás iránti igény megvan, és úgy tűnik, hogy ezt a most Temesváron is bemutatott Mesekocsma-változatot kedvelik a legjobban mindenfelé. Tapasztaljuk, hogy manapság a mese háttérbe került, az általános vélekedés az, hogy a mese gyermekeknek szól, holott eredeti funkciójában a mese felnőtteknek szólt, felnőttek meséltek felnőtteknek szórakoztatási céllal. Visszatekintve a zártabb közösségekre, láthatjuk, hogy mindenütt volt egy-egy mesélő, aki a közös munkavégzések alkalmával mindig mesélt, és történeteibe beleszőtte az éppen időszerű élethelyzeteket, szituációkat. Sokszor valós történetet mesélt, és az sem volt ritka, hogy órákon keresztül szőtte a történetet. Az közismert, hogy a magyar népmeseörökségünk felbecsülhetetlen értékű kincsünk és rendkívül gazdag. Elég csak a nagy mesegyűjtőinkre gondolni. Ezt a gazdag hagyatékot kell nekünk a jelenlegi körülmények között használnunk, jól használnunk és közkinccsé tennünk. A most induló Mesekocsmának is ez az egyik célja a közösségépítés, erősítés mellett, hogy kulturált körülmények között, mesélésre biztassuk egymást. Bízom abban, hogy ezt a kellemes, jó hangulatú estét követően, a résztvevők a Mesekocsma következő rendezvényén is meghallgatják a majdani meséket, talán valaki saját meséjét is megosztja majd.”
A kóstolásra kínált tételeket a borász, Kulik Gergely mutatta be a résztvevőknek, rengeteg adalékot is megosztva a borok elkészítéséről, a szőlőfajták jellemzőiről, a termőhely sajátosságairól, az eddig elért sikerekről és a kudarcokról is, mert a tanulási borkészítés folyamán előfordultak sikertelen próbálkozások is.
Miután megkóstoltam Kulik Gergely három borát, a lágyan savas, eddig letisztult, egyértelmű Olaszrizlinget, a gazdag ízvilágú Szürkebarátot és kimagasló ízharmóniákat ötvöző Blauburgert máris másként gondoltam otthoni néhány szőlőtőkémre… „ A mai nagy meleget követően mindenkinek jól esett megkóstolni a fehérborokat, de egyértelműen a vörösbor vitte el a képzeletbeli pálmát. A Blauburger szőlőfajta, amelyet a kékoportói és a kékfrankos fajták keresztezésével hoztak létre éppen száz évvel ezelőtt, nem ismerős ezen a vidéken, viszont úgy tűnik, hogy sikerült megnyernünk e borféleségnek a Mesekocsma résztvevőit – mondt a zalai borász. Ennek előtte több nemzetközi versenyen is sikeres volt, Arany és Ezüst érmet nyert ez a borféleségünk. Zala megyében, Homokkomárom térségében nyolc és fél hektáron gazdálkodunk, ebből két és fél hektáron művelünk szőlőt a szőlőhegyen. Többségében fehér szőlőt – Szürkebarát, Olaszrizling és Királyleányka termesztünk, illetve a Merlot és a Blauburger fajtákat is szeretjük. A Merlot-tőkéket pár éve telepítettük, most fordulnak termőre, eddig kis mennyiségben készítettünk bort belőle. Mi acéltartályokban érleljük és tároljuk a borainkat, rossz tapasztalatunk volt a fából készült hordókkal, ezért lemondtunk a fahordós módszerről. Borainkat főképpen feleségemmel ketten készítjük, a szőlőtermesztésben felmerülő nagyobb és sürgősebb munkák elvégzésére idénymunkásokat alkalmazunk. Ragaszkodunk a hagyományos termesztéshez, középmagas kordonművelésre álltunk rá, a permetezést, kaszálást végezzük a megfelelő gépiesítéssel. A Blauburger fajta érzékenyebb a gombás megbetegedésekre, ezektől meg tudjuk védeni, viszont a térségünkben nagyon elszaporodott amerikai szőlőkabócától csak nagyon nagy nehézségek árán. Igazából csak gyéríteni tudjuk a területünkön, de természetes ellenség és megfelelő vegyszeres kezelés hiányában, nehéz megvédeni a szőlőültetvényeket e rendkívül alkalmazkodó kártevőtől. Nagyon bízom abban, hogy a következő években is sikerül minőségi termelői borokat előállítanunk.”
A homokkomáromi borászok segíteni jöttek Temesvárra: a Mesekocsma önkéntes adományait a pótolhatatlan veszteséget szenvedett temesvári családnak ajánlották fel.

Makkai Zoltán