Február hónap beköszöntével ismét el­kezdte munkáját a Parlament. Személy szerint még mindig nem értem, hogy mi­re szolgál a januári parlamenti szünet, de legalább az utób­bi években sikerült ezt az időt arra használni, hogy itthon megfelelően előkészítsük a kezdődő évet. A vá­lasz­tó­kerületi munka szerves része a képviselői tevé­keny­ség­nek, úgyhogy e szempontból hasznos volt, hogy sikerült egy hónapig kizárólag Temes megyére koncentrálni. Te­hát február van, elkezdődött a parlamenti munka és talán a legszórakoztatóbb az egész helyzetben az a lendület, amellyel a kollégák február első napjaiban boldog új évet kívánnak egymásnak a Parlament gyűléstermeiben és fo­lyo­sóin. Ám sajnos az új év ugyanakkor nem hozott új szokásokat a román politikába. Ezúttal is, sokadjára, a Dâmboviţa-parti politikum azzal kezdte a munkát, hogy elnapolta a munkát. Az év elejének két nagy horderejű po­litikai témája volt, és egyikre se sikerült választ találni az első héten. Elsőként a kétfordulós polgármester-vá­lasz­tást említeném, amelyről rengeteget beszéltek az utóbbi időben. A miniszterelnök konzultációra hívta meg a pár­tokat és végül úgy döntött, hogy nem dönt. Átpasszolta (értsd: elnapolta) a döntést a Parlamentnek. Mi végig ki­tar­tottunk az álláspontunk mellett, mely szerint nem sza­bad menet közben megváltoztatni a játékszabályokat és négy hónappal a helyhatósági választások előtt áttérni az egyfordulós polgármester-választásról a kétfordulós sza­va­zásra. Ezt fogjuk képviselni a parlamenti vitában is. A másik „forró téma” a bankhitelesek megsegítését célzó, ú.n. „darea în plată” törvény, amelynek célja az, hogy le­he­tővé tegye, hogy a hitelüket törleszteni képtelen hite­le­sek lemondjanak a bank javára a garanciaként felajánlott ingatlanukról. Egyesek még rendkívüli ülésszakot is ösz­sze akartak hívni ezzel kapcsolatban januárra, ám végül első héten elnapolták az erről szóló vitát. Ennyit a retorika és a cselekvés közötti különbségről a román politikában. Mindettől függetlenül a kötelező gyűléseket és szava­zá­sokat persze megtartották. El is fogadtunk egy olyan tör­vényt, amely a férfiak napjává nevezi ki november 19-ét. Félő, hogy az idei választási évben a Parlament nagyjából ezen a szinten fog működni. Ilyen körülmények között nekünk is az a dolgunk, hogy arra összpontosítsunk, ami meghatározza majd a következő éveket: a választásokra.