Sokak számára bizonyára ismert tény, hogy szerdán a Parlament elfogadott egy nyilatkozatot, amelyben az államfő lemondását kéri. Teszi ezt arra a büntetőjogi kivizsgálásra való tekintettel, amelyben az államfő fivérét csúszópénz elfogadásával vádolják. Az indok a következő: az államfő, hivatali előjogaiból kifolyólag, befolyásolhatná a kivizsgálást és a büntetőpert.
A Parlamentnek persze jogában áll bármilyen nyilatkozatot elfogadni, ám ez esetben véleményem szerint taktikai hibát követtek el a nyilatkozat szorgalmazói. Első sorban elvi szinten nem voltak elég körültekintők: e nyilatkozat által precedenst teremtenek arra, hogy ezután bárki vádolható legyen a hozzátartozói cselekedetei miatt. Ha az ál­lam­elnökön számon lehet kérni a testvére ügyeit, akkor bárkit kérdőre lehet majd vonni a férje, felesége, gyerekei vagy szülei tettei miatt. Másodsorban politikailag sem volt időszerű a nyilatkozat: bármennyire is úgy érzik egyesek, hogy most bebizonyították, hogy a korrupcióellenes harc zászlaját lobogtató államelnök sem mentes az általa elítélt jelenségtől, hisz a saját családjában is „dübörög” a korrupció, nem tettek mást, mint ismét felületet nyitottak az alacsony népszerűségnek örvendő, mandátumának utolsó négy hónapja előtt álló államfőnek, hogy sajtónyilvánosságot nyerjen és egy fordulat által áldozatnak, mártírnak állítsa be magát. És ismerve az államfő jellemét, ez hamarosan be is fog következni.
A nyilatkozatot a jelen lévők nagy többsége támogatta. Az RMDSZ tartózkodott a szavazáson, ugyanis úgy véltük, hogy a nyilatkozat alkalmatlan volta mellett nem kell beszállnunk egy olyan meccsbe, amelyben sem játékosok, sem bírók nem kell legyünk. Az új elnök megválasztásában nekünk, romániai magyaroknak, lesz egy szavunk, talán nem is kicsi, de ebbe az iszapbirkózásba nem kell beszállnunk.