Az ukrajnai repülőszerencsétlenség ráébreszthette a még kételkedőket arra, hogy a szomszédos országban valóban éles háborús helyzet van. Fél éve zajlik az ukrajnai konfliktus, amelynek okai és előzményei egy évtizedre nyúlnak vissza, következményei viszont mélyen meghatározhatják közösségünk életét is.
A hidegháborút követő új, demokratikus világrend a 2000-es évek elején kezdett megbomlani, amikor a terrorveszélyre hivatkozva az Amerikai Egyesült Államok egy védelmi rakétapajzs építését kezdeményezte az újonnan NATO-tag kelet-európai országokban. Ez a látszólag önvédelmi lépés felelevenítette azokat a hidegháborús berögződéseket, amelyek a nagy orosz-amerikai ellenállást eredményezték. Mindkét fél álláspontja érthető: az amerikaiak védekezni akarnak az atomfegyverekkel felszerelkező közel-keleti és ázsiai (sok esetben nyíltan Amerika-ellenes) államokkal szemben, míg a még mindig jelentős atom-arzenállal rendelkező oroszok nem veszik jó néven, hogy „védelmi” rakéták kerülnek ilyen közel az országhatárukhoz. Ennek az egymásnak feszülésnek az eredménye volt 2008-ban az a grúziai háború, amelyben többé-kevésbé nyíltan e két nagyhatalom állt szemben egymással, és amely az amerikaiak „vereségével” végződött.
E folyamat következő lépése a jelenlegi ukrajnai konfliktus, amelyben a grúziai esettel ellentétben már Oroszország sem vesz nyíltan részt. Ezúttal nem orosz tankok lépik át a határt, hanem hivatalosan a szakadár régiók orosz kisebbsége lép fel Ukrajna ellen. Ez a fellépés ál-demokratikus függetlenségi kiáltványok és referendumok, valamint civil el­len­állás által valósul meg. Ez a pont, ahol egyes fejekben rögtön párhuzam vonódik a romániai magyar kisebbséggel és ez az a párhuzam, ami miatt az elkövetkezőkben sokszor fogjuk majd többé vagy kevésbé kifinomultabb formában hallani, hogy „nem szabad a magyaroknak jogokat adni, mert oda jutunk, mint Ukrajna”. Ez az érv mennyei manna azoknak, akik a magyar üggyel akarnak kampányolni idén, halljuk is majd eleget. Ám a helyzet visszásságától függetlenül helyt kell állni és be kell bizonyítani, hogy nem lehet és nem is szabad összefüggést teremteni a két kisebbségben élő közösség között és igenis lehet a kisebbségi jogokért és a kisebbségi közösségek megmaradásáért demokratikus eszközökkel fellépni.