Ahogy folyamatosan kristályosodik ki az államelnöki jelöltek mezőnye, azt láthatjuk, hogy lassan minden társadalmi kategóriának lesz saját jelöltje. Politikai ideológiák, nemek, társadalmi státusok és területi hovatartozás mentén több jelölt is alternatívát ajánl a „nagy” pártok jelöltjeivel szemben. Emellett egyre több független is jelentkezik. Színes verseny van kialakulóban és még színesebb vita várható őszire.
A szocialisták, valamint a liberálisokból és demokratákból alakult keresztény-liberálisok a két „legerősebb” jelöltjüket küldik harcba. Mindketten folyamatosan szerepelnek a médiában, naponta megjelennek a tévében és az újságokban. Róluk úgy véljük, mindent tudunk már. De ne lepődjünk meg, ha a kampány alatt a nagy hord­erejű politikai témák mellett kiderült még egy-két turpisság, cselszövés és fiatalkori baki.
A többi jelölt láthatóan a társadalom egy-egy szegmensét célozza meg. A jelenlegi államelnök jelenlegi pártja végül egy olyan jelölt mellett döntött, akinek az egyetlen erénye, hogy nő. Van egy független jelölt, aki a vállalkozókat akarja képviselni. Egy másik a mezőgazdászokat. Versenybe száll „régi jó barátunk”, a magyarellenességéről hírhedt volt kolozsvári polgármester. De megméretkezik a korrupcióellenes harc önjelölt bajnoka is, akinél már egyáltalán nem számít, hogy történetesen nő. Sokfajta jelölt sokfajta szavazót céloz meg. Kiderül, hogy milyen sikerrel.
Ebben a kavalkádban nekünk figyelemmel kell lennünk arra is, hogyan viszonyulnak az egyes jelöltek a kisebbségi kérdéshez. Az nem kérdéses, hogy az első fordulóban zárnunk kell sorainkat: fel kell mutatnunk a magyar közösség erejét és a magyar jelöltre kell szavaznunk, viszont a másodikban már nagyon jól kell mérlegelnünk, hogy mi a legjobb a magyar közösség számára.