Most, hogy mindannyian túl vagyunk már az ünnepek utáni első hétfő okozta „sokkállapoton”, és miután mindenki min­denkinek több napos (hetes?) késéssel boldog új évet kívánt, a munkába való visszatéréssel elkezdenek a politika malomkerekei is tovább őrölni. Az új állam­elnök már túl van az első tévéinterjúján, míg a mi­nisz­terelnök továbbra is a tévén keresztül kor­m­ányoz. Csak a Parlament csendes, ugyanis január hónapban csak választókerületi munka van előírva a honatyáknak. Ezt a kérdést már két éve is felvetettem: számomra ért­he­tet­len, hogy miért nem ülésezik a Parlament január­ban. De vannak egyes dolgok, amikre sosem derül fény.
A helyzet előnye az, hogy így több lehetőség van a saját dolgainkkal foglalkozni, és rendesen megala­pozni az előttünk álló évet. Hacsak Bukarestben nem rúgják fel a menetrendet, akkor idén “békeév” vár ránk, ami azt jelenti, hogy nem lesznek választások, és több időnk lesz saját magunkkal, közösségünk építésével fog­lalkozni. És ha valóban tudják tartani Bukarestben az eltervezett menetrendet, akkor idén ismét megnyíl­nak az európai források, tehát össze­fogás által több erő­forrást tudunk majd mozgósítani közösségünk javára. Számos lehetőség áll előttünk, de ezeknek a le­he­tőségeknek a kihasználása csakis tőlünk függ. A me­netrend betartásának emlegetése nem vé­letlen­sze­rű, hisz egyre több hang van, amely az előre­hozott válasz­tásokat emlegeti. Az kétségtelen, hogy az államelnök mögött álló jelenlegi parlamenti ellenzék idén meg­próbálja majd átvenni a hatalmat, és vé­leményem sze­rint az év első felében kormányvál­tás­nak leszünk majd tanúi. Ám a hatalomátvétel nem fel­tétlenül függ össze az előrehozott választásokkal. Sok víz kell még le­folyjon a Dâmbovițán ahhoz, hogy erre a kérdésre megkapjuk a választ.
Konkrét válaszok hiányában tervezünk, készítjük elő az idei év eseményeit. Ám félő, hogy a bukaresti politika áthúzza a számításokat és mégse a béke éve lesz az idei. Mindannyiunk érdekében én egy válasz­tásmentes évet kívánok magunknak.