Nagyon ritkán történik meg, hogy eltelik egy hét különösebb politikai bot­rány nélkül. Természetesen tudjuk, hogy ez általában a a vihar előtti szélcsend. Rend­sze­rint ez olyankor történik, amikor a politikai „szélka­va­rók” külföldön tartózkodnak, mint ahogy teszi azt ezen a héten az egyre erősödő, „a nemzeti egységet és ér­de­ket” szolgáló párt elnöke, a jelenlegi miniszterelnök he­lyettes. Ezek azok a pillanatok, amikor alkalom adó­dik nyugodtan dolgozni és amennyire lehet, a politikai viharoktól mentesen mérlegelni bizonyos törvény­kez­de­ményezéseket.
Egy ilyen kezdeményezés, amelyet szerdán foga­dott el a képviselőház, egy állami támogatási rendszert vezet be, amely a nehéz helyzetben levő családokat segíti abban, hogy gyermekeiket óvodába járassák. A támogatás szociális értékjegyek kibocsátása által va­ló­sulna meg, és az óvodai jelenlét függvényében bár­mi­kor megvonható azoktól, akik visszaélnek vele. Emellett a törvény kidolgozásában részt vettek azok a civil szervezetek, amelyek e téren tevékenykednek, különösképp a roma gyerekekkel foglalkozók. E téren számos olyan civil kezdeményezés van, amely kimon­dottan a szegény gyerekeket támogatja és öröm látni, hogy a román állam is egyre többször hallgatja meg tanácsaikat, meglátásaikat. Az elfogadott törvények sorában említhetném a Márton Árpád kollégám által kidolgozott törvénymódosítást, amely a szerző jogok területén hoz előrelépést, de ugyanakkor elfogadtunk egy olyan javaslatot is, amely bővíti a háborús vete­ránok és özvegyeik utazási kedvezményeit.
Mindeközben e héten Aradon népes temesvári kül­döttség jelenlétében méltón megemlékeztünk a ma­gyar szabadságharc 13 mártírjáról. Méltó és magasztos meg­emlékezés volt a Vesztőhelynél, amelyet idén el­került az egyre élesedő román-magyar politikai szó­csata. Visszatekintve azt is lehet mondani, hogy nyu­galmi időben sok hasznos dolgot lehet megoldani. Kíváncsian várom, meddig tart a szélcsend.