Iakab Ilona a Gerhardinum Teológiai Líceum igazgatóhelyettese. A férje és a pedagóguspályát választó lánya is itt tanít. Bár nem könnyű kollégaként tekinteni a saját gyermekére, jól halad ezen az úton, rácsodálkozik a kettejük közötti különbségekre, és eltanulja a pályakezdő pedagógustól a sikeres megoldásokat. Filozófia szakon szerzett diplomát szülővárosában, a Nyugati Tudományegyetemen, majd elvégezte a közgazdaság szakot is. Pedagógiai pályája az újrainduló római katolikus oktatással párhuzamosan bontakozott ki, a kezdetektől máig a Gerhardinumhoz köthető.
– Tanított máshol is?
– Igen, az Azur Líceumban, mert a Gerhardinumban a két tagozaton sem jött össze a teljes óraszám. Az egyetem elvégzése után címzetes azaz tituláris tanár lettem, úgy döntöttem, olyan iskolában vállalok munkát, ahol teljes normám van, ekkor betanítottam még egy ideig a Gerhardinumba is. 15 évvel később, 2009-ben igazgató lettem a Gerhardinumban, 2016-ban vagy 2017-ben lettem itt címzetes tanár, de teljes normával csak két éve jöhettem át.
– Azért az ritka dolog, hogy valaki a pedagógusi pályán igazgató, és aztán igazgatóhelyettes lesz. Mennyi ideig volt igazgató?
– Tíz évig.
– Ez különleges dolog volt, hiszen ennek előtte nem volt itt nő igazgató, sőt paptól kellett átvennie a feladatkört.
– Valóban az elődeim férfiak és papok voltak. Nem volt könnyű, mert így megszakadt egy kicsit a hagyomány, én mindig jónak láttam azt, hogy az igazgató pap legyen. Mondtam is Roos Márton püspök úrnak, hogy egy pap hatékonyabban szolgálhatja az iskola teológiai szellemét még akkor is, ha én hívő keresztény katolikus vagyok. Úgy vállaltam a megbízatást, hogy amikor a püspök atya talál az igazgatást elvállaló papot, cserélünk. Bár erre sokáig kellett várni, örülök, hogy az utódom pap.
– Aligazgatóként milyen feladatköröket lát el?
– Annak idején úgy egyeztünk meg az igazgató úrral, hogy úgy osztjuk fel a feladatköröket, hogy mindenki megőrzi azt a tevékenységi kört, amelyben jártas. Mindent megbeszélünk, a személyzeti beosztással, alkalmazással, órabeosztással én foglalkozom. Én kísérem figyelemmel a versenyeket, és követem ezeket. Próbáljuk ösztönözni mind a diákokat, mind a tanárokat, vegyünk részt a tantárgyversenyeken, jelentkezzünk, készüljünk, és akkor ennek lesz eredménye.
– A bentlakás az aligazgató hatáskörébe tartozik?
– Nem, az igazgatóéhoz, mert a bentlakás igényli azt, hogy a felelős mindig itt legyen. Egyébként a mostani igazgató aligazgatóként már foglalkozott ezzel, és most is ezt teszi.
– Résztvesznek a Hungarikum kertje szórványkollégium-projektjében?
– Igen, a szakköröket indítjuk újra, új kereteket keresünk számukra, az egyik a Gyökérprogram, a másik pedig a hangszeroktatás.
– Mit jelent a Gyökérprogram?
– Mi úgy gondoltuk, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét, hogy milyen feltáratlan értékek vannak a közvetlen környezetükben, a családjukban, és bátorítjuk őket, hogy a generációk közti párbeszédet élénkítsék fel. Lehet, hogy többet ér elbeszélgetni egy nagymamával, egy dédnagymamával, mint mondjuk egy órát vagy fél órát görgetni a telefont. Különböző ünnepekkel és alkalmakkal kapcsolatban felelevenítettük, hogy milyen régi recepteket alkalmaz például a nagymama a húsvéti ünnep előkészítésekor, amit már nagyjából mind elfelejtettünk, és lehet, hogy már a cukrászdában sem találhatunk az ilyen sütemények nyomára. Nagyon szép élmény volt, látni a gyerekek által gyűjtött anyagot, például a Bánságban szokás volt, hogy a konyhában, adventben egy üres kosarat tettek be, amelybe előkészítették a szalmát. Régen az advent lényege nem a csillogás és a csilingelés volt, hanem hogy a kis Jézust várjuk, ezért először is helyet készítünk neki. Nagyon egyszerű gesztus, mégis milyen mély a jelentése: bárki megfordult ott a konyhában, így eszébe juttattuk, hogy várunk valakit.
– Hány órában tanít?
– 17 órám van, kevesebb kellene, hogy legyen, de nem találunk szakképzett tanárt, lassan a román tagozatra sem olyat, aki filozófiát, logikát vagy pszichológiát, társadalomtudomány szaktárgyakat taníthatna, pedig ez a teológiai líceumban érettségire választható tantárgy is.
– A Piarista Testvériség tagja is. Mit jelent ez az elköteleződés?
– Úgy kell dolgoznom pedagógusként, hogy erről Istennek kell számot adnom. Nem elég a nyugalmamhoz, hogy leadtam a leckét, az bekerült a tanuló füzetébe, bárki ellenőrizheti, mert ez csak technikai kívánalom. Isten azonban többet vár tőlem, mint egy tanfelügyelő, mert tudja, mennyit tettem én bele a munkámba, szívemet-lelkemet beleadtam, és az mennyire ment át, mind az ismeret, mind a tantárgyszeretet. Életemmel és a tanítással is Istenhez közelítem a gyerekeket, hiszen a piarista lelkiség szerint az a feladatunk, hogy nevelés által evangelizáljunk. Amióta a testvériség tagja vagyok, azt érzem, hogy nem könynyebb célt érni, de sokkal több örömöm van abban, ha célt érek.
Mészáros Ildikó