„Ez csak játszadozás. Aki nem szigorú, nosza,
Jöjjön;
Túl szigorú aki vagy, persze te messze
Kerülj.
Vaskalapos vagy, az én csacsiságaimat ne is
Olvasd,
Vagy ha netán mégis, tedd le a vaskalapot.”

A temesvári tiszteletbeli ma­gyar konzulátus idén megalapí­tot­ta A magyar nyelv ápolása-díjat, melyet Tamás Péter tisz­te­let­beli konzul a Nemzedékek Ta­lálkozóján adott át. A jutalom egy 10 napos németországi ki­rán­dulás volt. Erről olvashatnak dióhéjban.
„Mikor, mikor már? Én nem kér­deném. Mit tudhatom? Egy­szer. Talán.” Így is hangozhatott volna kettőnk párbeszéde, ami a kiruccanásunkat illeti. A talánun­kat tényleges szervezkedés konk­retizálta, s az „egyszer” is időt és teret nyert magának, bár július­ból szeptember, a tíz napból egy hét lett, s a (csak) németországi utunk négy ország látogatására bő­vült. Így játszottunk földraj­zot: Budapesten éjszakai Gellért-hegyet, Ausztriában Alpokat, Al­pok között kristálytiszta hegyi ta­vat, Bad Urach-ban vízesést, Füs­senben erdei utat, francia honban Elzász világát. Tehát 2724 kilométeres utazást: szivár­ványos délutánt és esős-szeles őszt.
És játszottunk világlátó kör­tú­rát. Jaguár repített bennünket – Jack Johnson dallamvilágán át – különböző vidékek rejtelmeibe. Így lehettünk részesei sokszínű kis­városok mesevilágának, a cso­koládék, gyümölcstorták és fagy­laltok által nyújtott édesség vi­lá­gának, a majombrigádok huncut világának, növényparkok roman­tikus álomvilágának, s nem utol­sósorban Fellbach vissza-vissza­váró játékvilágának. Tamás Péter is játszott velünk: egyszer hatá­rozott programszervezőt, máskor gondoskodó édesapát, majd ada­ko­zó felebarátot, néha kíváncsi gyermeket, sokszor türelmes so­főrt, barátságos támogatót, de ugyan­akkor számonkérő tanárt és tájékozott idegenvezetőt.
Már történelem a játékunk, ahogy a Hohenzollern család kas­télya, a II. Lajos által terve­zett Neuschwainstein, Heidel­berg vára, Strasbourg Notre-Dame katedrálisa, Speyer dómja és a Lichtenstein várkastély is. Köszönettel tartozunk mindezért, s hogy megtapasztalhattuk: a ju­talom egyben ismeret és élmény is! És örökre-játszó szavaink to­varöppennek…
Kovács Boglárka