27 Sep 2013
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Hogy vidámabb legyen az idős emberek lelke
Alig egy hónapja annak, hogy Marossy Zoltán kezdeményezésére az RMDSZ Temes megyei szervezete a bánsági magyar közösségek, Buziásfürdő után, a vajdasági Hódegyházán megtartott második találkozóján a helységek jelenlévő képviselői a közösségeiket és az egymás közötti kapcsolataikat erősítő rendezvények megszervezésére vállalkoztak. Az ötvösdi képviselet tagjai felvállalták Hódegyházán, hogy a Végváron hagyományossá vált, népszerű szépkorúak találkozója példájára, falujukban is megpróbálkoznak hasonló rendezvény megszervezésével, az itt élő vagy innen elszármazott idős emberek számára. Az elmúlt szombaton az ötvösdi kultúrotthonban összegyűlteket megtisztelte jelenlétével Molnár Zsolt, parlamenti képviselő, aki méltatta a fiatalok sikeres kezdeményezését, és örömét fejezte ki, hogy alkalma nyílt az itteni közösség gondjainak megismerésére, s ígérte: az elkövetkező négy évben, parlamenti képviselősége ideje alatt bármikor szívesen eljön találkozni, gondjaikat meghallgatni, s amennyiben lehet, azokat orvosolni is szeretné. A minden várakozást fölülmúló érdeklődés kapcsán Patik Izabellát, a temesvári Műszaki Egyetem III. éves hallgatóját, volt bartókos diákot, a falu szülöttét kérdeztük a jó hangulatú összejövetel megszervezésének tapasztalatairól.
A végvári szépkorúak találkozójának megszervezése állt példaként előttünk, s Hódegyházán gondoltam, hogy meg tudnám én is szervezni Ötvösdön, s lám egy hónap alatt sikerült is. Számomra örömteli élmény volt, ahogy az idős emberek, akikhez a meghívóval személyesen elmentünk, meghatódva, de nem kis meglepődéssel fogadták a találkozó mgszervezésének gondolatát. Talán érthető is, hiszen manapság nem sok figyelemben részesülnek az idős emberek, mindenki a maga bajával van elfoglalva, sok a magányos ember közöttük, olyan, aki hónapokig még az utcára sem megy ki. Vannak, akik már három éve nem találkoztak, pedig itt laknak a faluban. Buzdítottam a néniket, bácsikat, jöjjenek el, jó lesz, jó mulatság lesz. Én úgy álltam hozzá ehhez az elképzeléshez, hogy azt mondtam: ha húsz ember eljön, akkor sikeresnek mondhatjuk, nos a teremben legalább hetvenen vannak.
Beszélgetésünk pillanataiban az idősekkel megtelt teremben éppen Latabár Kálmánnal a főszerepben, a fiatalkorukra emlékeztető Egy bolond százat csinál című vígjátékon derült a közönség.
Szerencsére többen is mellém álltak a szervezésben, Kulcsár Ilona tanító néni, Kovács Éva, édesanyám Patik Erzsébet, Rácz Brigitta, Rácz Emília és még sok fiatal segített, a fiúk hozták az asztalokat, ki miben tudott, közreműködött. Már maga a készülődés izgalmas hangulatban zajlott. A népszerűsítésben eredményes volt az újságban megjelent hír, amely hála istennek Vinitzki Gizella néninek köszönhetően rendszeresen eljut az ötvösdi emberek otthonába. Meglepett, hogy az elszármazottak is jelentkeztek Temesvárról, Buziásról, látták az újságban a hírt, felhívtak, hogy jöhetnek-e? Nagyon örültem minden jelentkezőnek.
Az ötvösdi idős emberek láthatóan jól érezték magukat, beszélgettek múltról, jelen helyzetükről, hálájuknak adtak hangot, amiért a fiatalok gondoltak rájuk.
Közvetlen beszélgetések keretében, Molnár Zsolt képviselő jelenlétében a találkozó két vendége emlékezett a régmúlt ötvösdi életre, a sok küzdelemre és a szebb napokra is.
Domsik János: Megható, hogy a fiatalok most éppen velünk, idős emerekkel foglalkoznak. Mi itt sok mindent megéltünk, szépet is, rosszat is. Átéltük a kollektivista világot, sokan dolgoztunk gyárban is. Fiatal korunkban sokszor szerveztünk ebben a kultúrotthonban szép mulatságokat, emlékezetes szilvesztereket, volt helybéli zenekarunk, Bartl István bácsi volt a prímás, de később családosokként is összejártunk kártyázni, beszélgetni, nem éltünk elszigetelten, mint ma. Sokan voltunk, én összeszámoltam, a mi családunkban nyolcvanan voltunk unokatestvérek.
Kása Béla, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke szintén meghatódva fogalmazta meg elismerését a fiatalok irántuk tanúsított figyelméről.
Nem voltam otthon, amikor a fiatalok a meghívóval nálunk jártak, a feleségem mondta: meghívtak bennünket a fiatalok találkozóra. Nagyon jólesett, köszönjük nekik a gondoskodást, a képviselő úrnak is, hogy eljött meghallgatni bajainkat. Lehetne jobb is itt az élet, sajnos a mi falunk mindig valahova tartozott, mindig másokhoz, most éppen Törökszákoshoz. Amikor még képviselőként a községi tanácsban voltam, valamit nekünk is juttattak, de amióta nem sikerült annyi szavazatot elérnünk – legutóbb 17 szavazat hiányzott -, hogy ott legyünk mi is, ahol eldöntik a dolgokat, azóta semmit sem kapunk. Sajnos kevesen is vagyunk, temetés van kettő is egy héten, de születés egész évben nincs. A földek majdnem 90 százalékát felvásárolta a volt “Baza-főnök”, ő dolgozza szinte az egész falu földjét.
Rotkó János és ötvösdi származású felesége, Rotkóné Halász Ilonka, Buziásfürdőről jöttek haza az idősek találkozójára.
Jó alkalom, hogy találkozzunk a régi barátokkal, rokonokkal, örültünk ennek a lehetőségnek, amit ezúton is megköszönünk a lelkes szervezőknek, annál is inkább, mert Buziáson, ahol most élünk, már olyan kevés a magyar család, hogy nem lehet ilyen találkozót szervezni.
Kulcsár Ilona tanítónő már köszöntéjében úgy fogalmazott, hogy az első szépkorúak találkozóját remélhetőleg újabb kisebb-nagyobb összejövetelek követik, mert amint elmondta, az ilyen viszontlátások egy kicsit felvíditják az idős emberek lelkét. Lapunknak nyilatkozva, a helyi oktatás helyzetéről is beszélt.
Biztató, hogy az óvodában van 14, az iskolában pedig 10 gyermek. Születnek a faluban gyermekek, csak nem mind magyar családban, de én remélem, hogy ezen magyar gyermekek közül, akik itt jártak iskolába, innen mentek el továbbtanulni, lesznek akik visszajönnek, és itt alapítanak családot, és akkor lesz utánpótlás az iskolában. Igyekszünk iskolán kívüli foglalkozásokkal is erősíteni közösségünket, havonta szervezünk ökumenikus foglalkozást, ahova a gyermekek örömmel jönnek. Szent Vendel napján, október 20-án van a falunk legnagyobb ünnepe, a templombúcsú, idén szerencsére ez éppen vasárnapra esik, és úgy tervezzük, hogy nagyobb méretű legyen, istentisztelettel, előadással, bállal – a bálra szombaton, 19-én kerül sor. Idén a bált is a fiatalok szervezik, úgy tudom erre Hág Attila és felesége, Laura vállalkozik.
Végezetül az idősek találkozójának megszervezését is minősítve, Kulcsár Ilona tanítónő megelégedéssel nyugtázta:
A fiatalok, akik ezt a munkát oly nagy lelkesedéssel felvállalták, itt jártak iskolába, tanítványaim voltak, tehát van utánpótlás, folytatása a közösségépítő munkának.
