Tánczos Barna székelyföldi szenátor felszóla­lásában hangsúlyozta: „Románia Parlamentjében alkotmányos keretek között tárgyalunk ma arról az autonómia-tervezetről, amelyhez hasonlót már vitatott a törvényhozás. A gondunk az, hogy ezek a vi­ták sajnos nem korrektek, nem nyíltak. Legalább most, 2018-ban, a centenárium évében tisztességesnek és empátiával telinek kellene lennie ennek a pár­beszédnek. A románok és magyarok közös tör­ténelmében számos olyan pillanat volt, amikor az egyik győzelme a másik történelmi katasztrófájához vezetett. De meg kell találnunk azokat a közös pontokat, kapaszkodókat, amelyek mentén együtt tu­dunk tovább menni, és a száz évvel ezelőtti gyulafe­- hér­vári nyilatkozat egy ilyen mozzanata volt a közös történelmünknek. Óriási kihívást jelentett a magyarok számára az a történelmi pillanat, amikor Románia egyesülése megvalósult. Ugyanakkor ebben találjuk azt a kapaszkodót is, amely előre vi­het: a Gyulafehérváron részt vevő nemzetek közös vállalását, amely kimondja, hogy minden nemzeti közösség saját magát kormányozhatja, saját autonóm intézményeit vezetheti, és saját közösségéből választhat magának vezetőket…” „Van esély a pár­beszédre, ha megszabadulunk az előítéletektől, ha tisztelni akarjuk egymást, és ha legalább megpró­báljuk megérteni egymást. Ugyanakkor látni és ész­re kell venni az európai pozitív példákat, mert Eu­rópa nem a nemzetállamok Európája. Ma Európa jó példák hosszú sorával bizonyítja, hogy meg lehetett találni a megoldást a kisebbségek problémáira. Hisz aki nem akarja, csak az nem látja, hogy Belgiumban, Finnországban, Svédországban, Olaszországban már léteznek és működnek azok a különböző autonómiaformák, amelyekkel akár te­rületi, akár kulturális, akár nyelvi önrendelkezési jo­got biztosítottak az ott élő nemzeti kisebbségek számára. Ezek a példák mind azt bizonyítják, hogy ha van rá akarat, akkor lehet tisztességesen, nyíltan beszélni a különböző autonómiaformákról” – taglalta a szenátor.