450 éves a Heidelbergi Káté

Az egyházi tisztségviselők hitbéli megerősödését szolgálta a patinás lugosi református templomban augusztus utolsó napjaiban megtartott, a Királyhágómelléki Református Egy­ház­kerület Presbiteri Szövetségének kilencedik alkalommal megrendezett konferenciája, mely­re az egyházkerület valamennyi egyházmegyéjéből érkeztek résztvevők, és az anyaországi presbiteri szövetség is képviseltette magát. A Csongrád Megyei Szövetség és a Temes Me­gyei Presbiteri Szövetség képviselői, Nemes Gábor és Enyedi András elnökök együttműködési szerződés aláírásával szentesítették a két szervezet országhatárokon átnyúló együttműködési szándékát. A konferencia központi témája a Heidelbergi Káté 450 éves jubileuma volt.

A konferenciát Ft. Csűry István püspök igehirdetése nyitotta meg. A püspök az egyház mindenkori tisztségviselőinek a felelősségét hangsúlyozta, azoknak a megbízatásoknak tükrében, amelyekre az isteni akaratnak megfelelően kiválasztattak. Az egyházi tisztségviselők kiválasztott helyzetükből biztosíthatják a gyülekezetek számára az Istennel való együttjárás lehetőségét – hangsúlyozta a püspök. A mai szétzilált viszonyok között, a szétszóródott állapotból az egy­házi tisztségviselők mindennapi munkájukkal megoldásokat találnak a hétköznapi gondokra, vigasztalást nyújtanak, és elősegítik a gyülekezetek épülését, erő­södését.
Nt. Fazakas Csaba, a bánsági reformáció múltbéli eseményeire és jeles személyiségeire emlékezve hangsúlyozta köszöntőbeszédében a két évszázados tetszhalotti állapotból, száztíz évvel ezelőtt feltámadott lugosi református gyülekezet anyanyelvet és hitet védő bástya szerepét. A fenti gondolathoz csatlakozva, nt. Gáll Zoltán házigazda lelkipásztor a lugosi ­ gyülekezet buzgalmáért mondott köszönetet. Enyedi András, a Temes Me­gyei Presbiteri Szövetség elnöke be­szé­­dében a Heidelbergi Kátét Isten országa felé vezető útmutatásként értékelte. László Kálmán, a KREK PSZ elnöke nyi­tó be­szé­dében a örömét fejezte ki, hogy az egyházkerület legdélibb egyházmegyéjében is si­ke­rült ki­váló körülmények kö­zött megszervezni a konferenciát.
A résztvevők egyperces né­ma csenddel emlékeztek meg né­hai dr. Higyed István egykori lu­gosi lelkipásztorra, aki több mint három évtizedig gondozta a lu­gosi református gyülekezetet.
Dr. Békefy Lajos a Presbiter című lap főszerkesztője, A Hei­del­bergi Káté történeti érdekességeiről című előadásában, a 450 éves és a magyar nyelvterületen „meleg lelki kenyérként” említett Káté világhódító útjáról is­mertette, hogy a református hitvallás 1563. január 19-i első kiadását követően a négy és fél év­század alatt a világ több mint 50 nyelvén, több mint ötszáz kiadása került ki a világ országainak nyomdáiból. Az előadó a Biblia után a legtöbbet forgatott kiadvány „sorsának” alakulását is­mer­­tette Kálvin Jánostól egészen napjankig, és számos kor, számos egyházi és politikai személyiség véleményét idézve hívta fel a figyelmet a Káté építő jellegére, majd Philipp Schaff XIX. századi teológus, egyháztörténész szavainak idézésével szemléltette a Heidelbergi Káté jelentőségét: „A Káté egyesíti Kálvin erejét és mélységét – az ő elutasító modora nélkül, Melanchthon bensőségességét és melegét – határozatlansága nélkül, Zwingli egyszerűségét és tisztaságát – az ő hűvös józansága és a miszitikától való idegenkedése nélkül.” Az előadó ismertette a Káté ke­let­kezésének körülményeit, érdekességként említve, hogy verses és énekes változata született meg holland reformátusok jóvoltából, illetve azt is, hogy 1570-ben már közkézen forgott a Káté Magyar­országon is. Sok helyen a Kátét a Szentírással és énekeskönyvvel együtt adták ki, illetve iskolákban olvasás és számolás tanítására is használták. 1648-ban, Gyu­la­fehérváron román nyelven je­lent meg Fogarasi István, a XVII. századi „lugosi magyar-ro­mán egyház” lelkipásztorának jóvoltából. 1623-ban maláj nyelven adják ki, 1741-ben szingaléz, 1754-ben tamil nyelven je­le­nik meg a Káté, majd 1990-ben vietnámi nyelven is olvasható a református hitvallás.
A Heidelbergi Káté világhódító útjáról, az egybegyűltek dr. Juhász Tamás professzor jóvoltából érdekfeszítő előadás kere­té­ben az erdélyi református egyházban használt káték érdekességeiről, az egyházi életben betöltött szerepükről értesülhettek. Az előadó az 1858-ban megjelent Nagy Péter püspök által megjelentetett Káté fonákságainak, vitatható kijelentéseinek bemutatásával idézte meg a XIX. század egyházának hangulatát. Ez­zel szemben, a Sass Kálmán már­tír lelkipásztor által megjelentetett Káté 1935-ben újra a Heidelbergi Kátéban megfogalmazott nyomvonal követésének a bizonyítéka. Az egyes források szerint Nagy Barna által megírt célratörő, szabatos ún. „argentin”-káté, amelyet az dél-amerikai magyar szórványközösségek gondozására szánt a szerző, ki­váló példája az egyházi szór­vány­gondozásnak – osztotta meg véleményét a hallgatókkal az előadó.
A Heidelbergi Káté fontossága napjankban, a hitvallás tanítás fontossága címmel tartott előadást Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Teológia professzora, majd A Heidelbergi Káté a presbiter képzésben címmel Péter Csaba a Partiumi Keresztény Egyetem professzora értekezett. Személyes hit és hitvallás címmel dr. Viczián Miklós a Ma­gyarországi Református Pres­biteri Szövetség missziói titkára tartott előadást.
A tartalmas előadásokat kö­vető érdekfeszítő beszélgetések igazolják ezúttal is, hogy Nagy­bányától Resicabányáig azonosak a gondok, az örömök és a hit­ben gyökeredző reménykedés, mely fél évezreden keresztül tartotta meg a reformátusságot, a mai értékét vesztett, darabjaira hul­lott világban is kellő erőt biztosít a megmaradáshoz.
Makkai Zoltán