Pünkösdi bál Keresztúron
Pünkösdkor fény szállt reánk és örömmel töltötte el szí­vünk, lelkünk, hogy újra együtt lehettünk. Annak ellenére, hogy a mi kis falunkban nem volt eddig hagyománya a pünkösdi bálnak, a helyi Gazdakör tagjai úgy gondolták, hogy már ideje lenne a közösségi szórakozásnak, ennyi év kimaradás után.
Ennek talán az is lehetett az oka, hogy megalakult a tánccsoport, és az oktatók, Bruder Tímea és Dancău Kinga úgy érezték, hogy a gyermekek eléggé felkészültek bemutatkozni a pünkösdi bálon, ahol polgári táncokat mutattak be, ami nagy sikert aratott, mert nagyon sok idő telt el azóta, amióta helyi csoport lépett fel színvonalas műsorral. Kö­szönet illeti az oktatókat, s a gyermekeket egyaránt, hiszen meglett a kemény munka gyümölcse.

A kitűnő hangulatú pünkösdi bálon a talpalávalót a 4+2 ASSZINKRON biztosította, megidézve az egykori pusztakeresztúri bálok fergeteges hangulatát. A helyszínen volt büfé, és az elmaradhatatlan tombola. Az asztalokon a szimbolikus pünkösdi rózsa virágkompozíciók mosolyogtak, amelyeket hagyomány szerint a NőKlub tagjai készítettek.
Köszönjük a Gazdakörnek, NőKlubnak, hogy az ünnep kiteljesedéseként, a jó hangulat mellett, a találkozás örö­mére is lehetőséget biztosított a pusztakeresztúri pünkösdi bál.

Gyermeknapi fergeteg Keresztúron (kiemelt fotó)
“Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar.”  (Paulo Coelho)

Valóban, ok nélkül kell örülni mindannak, ami körül­vesz minket, és feltétlenül meglátni az élet értelmét adó apró dolgokat. A mi kis falunkban újdonságnak számított az, hogy ilyen módon ünnepeljük a gyermeknapot, távol a nyüzsgéstől, meghitten élvezzük azt, hogy kicsik és nagyok mennyire tudnak örülni a kis dolgoknak.
A – viszonylag nehezen indult – szervezési munkának kö­szönhetően, végül is sikerült egy örömteli nappal megajándékozni a gyermekeket.
A programot a Hapciu Bohóc házaspár kezdte ér­de­ke­sebbnél, érdekesebb játé­kokkal, az elma­radhatatlan lufikkal, s arc­fes­tés­sel. Az erőgyűjtés érdekében fi­nom ínycsik­landó puha fánk és ebéd várta a résztvevőket, majd folytatódott a mulatság, a tánc. A bohócok tá­vozása után Bruder Tímea óvónő, változatos programmal ked­ves­kedett szeretett diákjainak: rajzban, fogalmazásban, versben fejezhették ki érzéseiket. Legtöbben családjuk körében raj­zolták le magukat, voltak, akik a kedvenceiket örökítették meg, mások pedig meg­ható fogalmazásban fejtették ki érzéseiket.
Pihenés után következett a zsákban futás, amiben a szülök is részt vettek, de természetesen a gyermekek sokkal jobban teljesítettek. A NőKlub zsákbamacskával kedveskedett a gyerekeknek, de a nye-reményért meg kellett dolgozni, lehetett rajzolni, verset mondani, énekelni, amit nagyon élveztek a résztvevők, és izgalommal bontották ki a nyereményt.
A programok szabad beszélgetéssel, aszfaltrajzzal zárultak, örömmel tapasztaltam, hogy végül annyira jól sikerült a gyermeknapi rendezvény, hogy senki nem szerette volna, hogy véget érjen a nap. Úgy köszöntünk el, hogy lesz ismétlése a bulinak, és igyekszünk sokkal jobban megszer­vezni.
Azért, hogy ez a nap feledhetetlen legyen minden részt­vevő számára, sokaknak tartozunk hálával és köszönettel: elsősorban óvónéninek a kitartásért, Melának a végtelen türelemért, a NőKlubnak az ínycsiklandó fánkért, illetve zsákbamacskáért, Dănuţnak, Szebinek, Krisztinek a finom ebédért, Fülöp Attilának, a helyi egyháztanácsosoknak és az önkormányzatnak az anyagi támogatásért. Persze kö­szö­net illeti minden kedves szülő munkáját, akik azért fáradoztak, hogy gyermeküknek legyen egy élményteli napja.
Sokak együttmunkálkodásra van szükség egy-egy ilyen esemény megszervezéséhez, örömmel tapasztaltuk, hogy nekünk Pusztakeresztúron sikerült összefognunk a jó ügy érdekében.
Tóth Barát Szilvia fényképes tudósítása