Hétfőről keddre virradólag, kevéssel éjfél után eddig ismeretlen elkövető letörte a Mária téri református bérpalota falára erősített, közel négy méteres táblát, amely az „Éljen Tőkés László! Szabadság!”, az 1989 decemberi forradalmi hangulatban falra írt szavakat volt hivatott megörökíteni az utókornak. Érthető, hogy az épület külső tatarozását követően a belvárosi gyülekezet vezetői a temesvári népfelkelésben résztvevők egyben a forradalmi folyamatot elindítók által a piros festékkel a templom falára festett szöveget megjelenítésre méltónak tartották, ugyanis hozzátartozik újabb kori közös történelmünkhöz. A szavak a korabeli népakarat tükröződéseiként nyomot hagytak a kortársakban és máig emlékeztetnek Isten megszabadító erejére, arra amikor Isten különös módon hozott szabadítást Temesvár népének és az országnak. Az viszont érthetetlen, miért zavart bárkit is a templom falára erősített műanyagtábla, hacsak nem annak magyar nyelvű felirata szúrta az elkövető szemét. A falra erősített kamera felvételei szerint a fiatalnak tűnő elkövető határozottan a tábla megrongálására összpontosított, és a felvételek alapján joggal feltételezhető az elkövető zavart elmeállapota és az is lehetséges, hogy alkohol vagy valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt lehetett. Viselkedése erre enged következtetni. Ha nem lenne annyira ismerős a szekusmódszer, akkor akár hihető is lenne egy elmezavarodott ember eme cselekedete. De nem feledhetjük el azt, hogy 1989 előtt és azután is előszeretettel játszották meg a „részeges forgatókönyvet” az illetékes elvtársak, emlékezhetünk arra, hogy 1989 végén „részeg elemek” zaklatták a lelkipásztort és családját meg a templomozókat, szintén „részegek” verték be 1989 novemberében a lelkészi lakás és a Mária téri istenháza ablakait. És 1989 után, sajnos két alkalommal is, a rendőrségi jelentés szerint „vélhetően ittas állapotban, azonosíthatatlan tettesek” verték le a HETI ÚJ SZÓ cég-tábláját a Magyar Házról.
Nt. Demeter Sándor parókus lelkipásztor elmondása szerint, az elkövető rendkívül dühös és indulatos volt, artikulálatlanul hangoskodott, majd miután leverte a táblát fenyegetőzve eltávozott a helyszínről. „A történtekről értesítettem a rendőrséget, kiszálltak és helyszíneltek, jegyzőkönyvet vettek fel, rengeteg ujjlenyomatot rögzítettek a szakemberek, elvitték a kamerák felvételeit is, amelyeken tisztán látható az elkövető. Elképzelhető, hogy azonosítják a rongálót. Egyelőre nem döntöttünk a folytatásról – visszahelyezzük-e a feliratozott táblát, vagy más emlékjelet állítunk. A mostani sajnálatos esemény viszont számunkra figyelmeztetésként is értékelhető: meg kell valósítanunk egy a temesvári népfelkelés emlékét ápoló emlékhelyet, emlékpontot. Ez régi vágya a gyülekezetünknek, és ez a rongálás akár új lendületet is adhat a megvalósításnak!” – mondta a lelkipásztor.
Bizonyos, hogy ha valamelyik temesvári üzlet, intézmény cégtábláját veri le valaki józan, vagy „részeg” állapotban, rongálásnak minősül. De amikor egy kisebbségi intézmény épsége vagy a kisebbségi jogok köre sérül akármilyen kismértékben, akkor egészen másként értékelendő a helyzet. Mindenkor, de ezekben az esetekben feltétlenül kell(ene) alkalmazni a pozitív diszkrimináció elvét.

Makkai Zoltán