A magyar nyelv értelmező szótára szerint az ezermester szónak kétféle jelentése van:
„1. Sok dologhoz értő, ügyeskezű, fúró-faragó ember. Az ezermester mindent megjavít a házban, ami elromlott. 2. (ritka, bizalmas) Valamihez nagyon értő ember. □ Ezermestere volt a tréfának és a vidám kötekedésnek. (Kuncz Aladár)”
Meglehet, Szabó Ferencről ritkán jut eszünkbe az „ezermester” kifejezés. Aki viszont mégis ráaggatja, bizalmasan teszi. Igazság szerint nem tudom róla, hogy mindent megjavít-e a házban, ami elromlott. Viszont abban teljesen biztos vagyok, hogy „valamihez nagyon értő ember”. Helyesebben szólva több „valamihez” is. Elsősorban ő mindenki tanító bácsija. Több mint 40 éve választotta ezt a hivatást, és azóta gyermekek százait vezette be a számok és betűk bonyolult világába, biztonságosan kalauzolva őket ezen az egyáltalán nem könnyű úton. Feltárta sok kisgyermek előtt a magyar nyelv szépségeit, a népmesék csodálatos világát, elültette szívükben a magyar népdal és néptánc iránti szeretetet. Merthogy a Tanítóbácsi (természetes módon így nagy T-vel és egybeírva) ehhez is nagyon ért. Immár 26 éve annak, hogy életre hívta és elkötelezetten vezeti a Bokréta együttest. A kezdeti nehézségek, talán kissé bátortalan próbálkozások ellenére, szívósan, kitartó lendülettel, elfogyhatatlan energiával dolgozik: meggyőzi a szülőket a népi kultúra ápolásának szükségességéről, megfertőzi a gyermekeket a „népi vírussal” (a legtöbbjük soha nem akar, és nem is fog kigyógyulni ebből), felveszi a kapcsolatot szakértő oktatókkal, citera- és néptánctáborokat szervez Zolton, Vésztőn, Kisiratoson, a horvátországi Vrsarban, a Somogy megyei Csurgón, vagy ki tudja még hány helyen. Mivel a Tanítóbácsi a citerához is nagyon ért, 23 évvel ezelőtt megalapítja a Bokréta citeraegyüttest, melynek jelen pillanatban több mint 50 tagja van és öt korcsoportban foglalkoztatja őket. A kicsiket személyesen tanítja, a haladó citerásoknak pedig oktatót keres és talál. A hosszú évek erőtés embert próbáló munkája meghozza a Bokrétának a várt elismerést: Szegeden a tánccsoportok több alkalommal Arany minősítéseket szereznek, mi több a Felszállott a páva műsorában is szerepeltek Budapesten. Mindeközben pedig Feri (merthogy akinek nem Tanítóbácsi, annak csak egyszerűen Feri) hegedül és trombitál (mert ő ehhez is nagyon ért), a Szinkron zenekar alapító tagja, esküvőkön, bálokon, magyar rendezvényeken muzsikál és énekel, kiváló hangjával rendkívüli hangulatot biztosítva. Rengeteg nótát, népdalt tanultam, tanultunk tőle. Jó pár éve már, hogy az evangélikus parókián szervezett, immár hagyo-mányosnak tekinthető, január elsejei nótaesten, zenésztársaival együtt, szórakoztatja a baráti kört. Mert ő barát is, mindig lehet számítani rá. Ha kell, böllér (bizony, az együttesnek évente szervez bokrétás disznóvágást), ha kell szakács, nem is akármilyen, de volt már RMDSZ tanácsos is, ott is a magyarság érdekeit képviselte. (A Temesvár négy nyelvű helységtábla kihelyezése is az ő közbenjárására valósult meg 2012-ben). Edzett és bátor harcos ő: érzi és tudja, hol és mit kell éppen megvédenie: a gyermekeket, a tánccsoportot (helyesebben mondva tánccsoportokat, hiszen van Morzsabokréta, Kisbokréta és Nagybokréta is), a citerazenekart, a szülői közösséget vagy éppen az egész bánsági magyarságot. Nem utolsósorban családapa, és nem titkoltan büszke nagyapa is.
Négy évtizedes munkája nem kerülte el a magyar közvélemény figyelmét, több ízben kapott már magas kitüntetést, így magáénak tudhatja a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, az EMKE Kallós Zoltán-díját, az RMDSZ Ezüstfenyő-díját.
Meglehet, Szabó Ferencről ritkán jut eszünkbe az „ezermester” kifejezés. Aki viszont mégis ráaggatja, bizalmasan teszi. Mert igazság szerint „Valamihez nagyon értő ember”. Amihez ért, azt pedig szívvel-lélekkel, erőt és energiát nem kímélve végzi. Minden elismerést megérdemel, hála és köszönet illeti mindazért, amit mindnyájunkért tett és tesz. Az elmondottak fényében teljesen indokoltnak tartom az újabb kitüntetését, és gratulálok hozzá.
Kovács Zsombor, evangélikus lelkész