Mi ösztönözheti a gyerekeket, ha sportról van szó? És az idősebb gene­ráció tagjait? Miért választ valaki extrém sportot? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresett választ az est házigazdája, Fodor Enikő a temesvári MINŐK Klub február 27-i talál­ko­zóján az Új Ezredév Református Központban.
A vívás mint agytorna. Magyar Petra vívóedző, a Bartók Béla El­méleti Líceum tornatanára szerint minden egyes életkorban más-más dolog motivál: a gyerekek a verseny­zés, az esetleges siker vagy egy-egy edzőtábor miatt tartanak ki valamelyik sportág mellett, míg a felnőttek például az egészséges(ebb) életmód miatt próbálnak ki egy-egy mozgásformát. Petra felidézte élete első ví­vóedzését, amely inkább egy torna­- órához hasonlított, sőt arra is tisztán emlékszik, hogy két-három hónap után vett először tőrt a kezébe. A vívás egyébként segít a fizikai fej­lődésben, erősíti a versenyszellemet, sőt kiváló agytorna is, mivel villámgyors döntéseket kell hozni a páston.
Az extrém is vonzó. Legalábbis ez derült ki az aradi Bíró Emese előadásából. Férjével együtt már öt éve hódol a gömbsúlyzónak, ismertebb nevén a kettlebellnek, amely egy hagyományos orosz súlyzó, fogantyúval. Hetente jár edzésre, és úgy érzi, hogy az ott töltött ötven perc alatt teljesen kikapcsol. A kettlebell mellett az amerikai eredetű Spartan Race nevű állóképességi verseny is vonzza, amely előbb a férjét hódította meg. Ma már a fiaikkal együtt járnak versenyekre, a két gyerek azonban jóval rövidebb és kevesebb akadállyal teletűzdelt távon indul.
Alak- és közösségformáló. Az extrém sportok világa után a latin ritmusokra épülő fitneszprogram, a zumba színfalai mögé leshettek be a februári MINŐK Klub résztvevői. Chigear Ildikó arról az időszakról mesélt, amikor Metz Rita zumba­órákat tartott a Bartók Béla Elméleti Líceum tornatermében. Családias volt a hangulat, olyannyira, hogy a résztvevők később, a csoport meg­szűnése után is tartották egymással a kapcsolatot. A zumba tehát nemcsak alakot, hanem közösséget is formál, és bármilyen életkorban el lehet kezdeni.
Testmozgás idősebb korban is. A beszámolókat két hatvanöt év fö­lötti hölgy zárta. A kerékpározás iránt rajongó Bodnár Sarolta szerint talán idősebb korban a legfontosabb a mozgás; ő is ennek a szellemében igyekszik élni. Gyerekkora óta rendszeresen biciklizik, sohasem ijedt meg a hosszabb távoktól, sőt a gya­loglást sem veti meg. Az ő szavaival élve, így legalább nem szennyezi a környezetet. Hozzá hasonlóan Szakmáry Hilda is fontosnak tartja a mozgást; gyerekként sportiskolás volt, majd több év kihagyás után újra sportolni kezdett. Előbb úszni járt, öt éve pedig megismerte a keleti és a nyugati mozgáskultúra elemeit öt­vöző pilatest.
Noha a MINŐK Klub februári rendezvénye kevesebb hölgyet moz­gósított, mint a januári, a házigazda Fodor Enikő nem bánta meg, hogy végül a sportos témát választotta a szer­vezőcsapat: „Nekem nagyon tetszett, sajnálom, hogy kevesen jöttek, mivel szerettem volna, ha mások is azt élik meg, amit én. Kellemes be­szélgetés volt, több szempontból kö­zelítettük meg a sportot, sokat ta­nultam belőle.”
A legközelebbi MINŐK-találkozó időpontjáról és témáiról a későbbiekben tájékoztatnak a szervezők.
Farkas-Ráduly Melánia