Február 7-én életének 77. évében elhunyt Farkas Árpád József Attila-díjas, Magyarország Babérkoszorúja-díjas és Kossuth-díjas köl­tő, író, műfordító, a második Forrás-nemzedék meghatározó alakja, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Írószövetség és az E-MIL tagja.
Farkas Árpád 1944. április 3-án született a székelyföldi Siménfalván. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári oklevelet. Pályája az 1960-as évek elején indult, a Gaál Gábor Irodalmi Kör tagjaként, a folyóiratok 1963 óta közlik írásait. Tanári diplomája megszerzése után 1968-ig Vajnafalván tanított, 1968-tól Sepsiszentgyörgyön élt, 1971-ig újságíró a Megyei Tükörnél, később az Igaz Szó munkatársa, 1990-től a Látó szerkesztője, 1993-tól 2010-ig pedig a Háromszék napilap főszerkesztője.
1985-ben a Román Írószövetség prózadíjával tüntették ki, 1989-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsának díját kapta meg, 1991-ben a Magyar Művészeti Alapítvány díjazottja. 2002-ben Balassi Emlékkarddal, három évvel később a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Többek közt Ana Blandiana költő, Marin Sorescu költő és dramaturg és Ion Vinea költő műveit közvetítette a magyar olvasóközönség számára. 2020 őszén Gábor Áron-díjjal tüntette ki a Székely Nemzeti Tanács, Nem ilyen lovat akartam című válogatáskötete ugyanabban az évben jelent meg.
Összesen 14 önálló kötet szerzője. Művei: Másnapos ének. Versek (Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1968); Jegenyekör. Versek (Dacia, Kolozsvár, 1971); Bővízű patakok mentén. Riportkönyv Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel (Kriterion, Bukarest, 1972); Alagutak a hóban. Versek (Kriterion, Bukarest, 1979); Asszonyidő. Publicisztikai írások (Kriterion, Bukarest, 1983); A befalazott szószék; Versek (Mag­vető, Budapest, 1985); A szivárgásban. Versek (Püski, Budapest, 1991); Bolhalakodalom (Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1998); Erdélyi asszonyok. Versek, 1980–2000 (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2000); Határátkelés (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004); Ecce poeta! Farkas Árpáddal beszélget Benkei Ildikó (Kairosz, Buda­pest, 2005); Válogatott versek (vál., szerk. Fekete Vince; Hargita – Székely könyvtár, Csíkszereda, 2012); Ostorzúgásban ének. Egybegyűjtött versek (Előretolt Helyőrség Íróakadémia– Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Budapest, 2019).

Eszteró István

In memoriam
Farkas Árpád

Mikor az egyik legnagyobb megy el,
a csend mögötte mázsás hópehely,
követjük a hóalagútban,
míg egymás felé vezető út van,

konokul mint a lipovánok,
föld gyomrából kitalálók,
kubikolva derékig, vállig,
míg a test görönggyé válik…

Mikor az egyik legnagyobb megy el,
az ég kicsorbuló világkehely
az avar fölött, hová jegenyék
fehér lelke szórja levelét,

hol bukdácsolva, szavakba markolva
kinyíló ingét szívére markolja
az árdéli teliholddal,
csonterdővel, ó, ahol dal

velőkből rettenetet űz el
félelemből gerjesztett tűzzel,
míg vékony csontú hamvadó madár
fölé csukódik lázas láthatár,

akár egy könyv, amelynek lapját
arc vízmosásos árkain nyomatták,
s kidudorodik homlokon az ér,
az összetartó gondolatgyökér…

Amerre egyik legnagyobb megy el,
utána lódul sűrű hópehely,
követjük a hóalagútban
a végtelen felé, míg út van…