A Csiky Gergely Főgimnázium mellett működő Százszorszép diákszínpad idei mindkét évadzáró előadására zsúfolásig megtelt az Aradi Bábszínház terme. Szülőkkel, nagyszülőkkel az első előa­dáson, diáktársakkal, pedagógusokkal a má­- sodikon. A nagy érdeklődés nem vé­let­len, mert eddig a színpad minden év­ben egy színvonalas előadással rukkolt ki. Ezúttal is.
A két egyfelvonásos első darabját a VI. osztályosok adták elő: Z. Németh István Hócompóc bohócai című zenés játékát. A darab egy évtizeddel ezelőtt már szerepelt a színpad műsorán. Ujj Ágnes rendező-tanár felhasználta az ak­ko­ri nagyon jó minőségű zenefelvételeket, így a szereplőknek csak a játékkal és a mozgással kellett törődniük. Meg is látszott, hiszen fel- szabadultan, teher nélkül játsz­hatták szerepüket. Gördülékeny, minden zökkenőmentes, a nézők által él­vezett előadás volt, telítve többségében fülbemászó dallamokkal. A két főszereplő, mesélő bohóc (Bíró Gergő és Vincze Viktória) alakítása kiválónak minősíthető. A második darabbal, Arany János – Várhídi Attila Toldi eposzának első ré­szé­nek tolmácsolásával a nagy költő szü­leté­snek 200. évfordulójára emlékeztek. Egy ötletes, a kisebb gyermekek számára is érthető, hozzáférhető feldolgozása a trilógia első részének. Megelevenednek az énekek kulcs­je­lenetei, mint a nagyfalui udvarház élete, találkozás Laczffy Endre nádor csapatával, Toldi György haza­látogatása, a malomkő röpítése, Miklós (Nagy Máté) küz­delme a far­kasokkal, a temetőjelenet, találkozása Bencével, a bika megfékezése Budán, végül a cseh bajnok legyőzése. Sok-sok parádés ötlettel, kacaj­ra fakasz­tó humorral megtűzdelve. Az egész egy keret­já­tékba foglalva, mintha egy magyarórán éppen a Toldi lenne a tanóra témája.
Nem csak a saját véleményem: kár, hogy az egy évi kemény munka csak két elő­adás- ban gyümölcsöztethető. Milyen jó lenne a megye valamennyi is­kolájában előadni. Mennyivel könnyebben oktathatnák Arany Jánost az irodalomtanárok en­nek a darabnak a megtekintése után!
Ujj János