01 Sep 2016
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A KATONA-FILOLÓGIÁT GAZDAGÍTÓ TÖRTÉNÉSZ ÉS RÉGÉSZ
Tápiógyörgyén 1841. szeptember 8-án született tarnói és draskóczi Miletz János főreáliskolai tanár, történész, régész, irodalomtörténész, akinek didaktikai, tudományos és közösségszervezői tevékenysége szoros és tartós szálakkal kötődött Temesvárhoz és a Délvidékhez is. Édesapja, Miletz József 1838-1858 között kántortanítóként működött a Nógrád vármegyei községben. Édesanyja Belányi Magdolna pedig közeli rokonságban állt a Kecskeméten élt Katona Józseffel, a Bánk bán szerzőjével. Tanulmányait Miletz János Kecskeméten, Jászberényben, Egerben és Győrben végezte. Kecskeméten a piarista gimnázium diákjaként a drámaíró öccsénél, Katona Sándor takácsnál lakott. A ház padlásán felhalmozott lomok között kutakodva, egy ládában, a magyar drámairodalom klasszikusának kézirataira valamint az életére és írói pályájára vontakozó mások által papírra vetett dokumentumra bukkant. Dicséretére válik, hogy 12 esztendős fejjel felfogta a kezébe került relikviák értékét: összegyűjtötte az irományok egy részét, s a rokonok jóváhagyásával megőrzésre elvitte azokat. Győrött, ahol az Olvasó Egylet összejöveteleit is látogatta és ahol első írása is nyomdafestéket látott, pannonhalmi bencés papnövendékként tanult. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetek hasábjain 1863-ban jelent meg: Öregebb Bethlen István kiáltványa a hajdúkhoz című közleménye. Írással jelentkezett a Budapesten kiadott Archeológiai Értesítőban valamint a Pannonhalmi Régiségtárban is. Nem tett szerzetesi fogadalmat, tanári pályára lépett. Oktatói karrierjét Miletz János 22 éves korában, 1863-ban a kiskunfélegyházi katolikus gimnáziumban kezdte, ahol hat évet töltött. Félegyházi pedagógusként az osztrák-magyar kiegyezés évében, 1867-ben történelemből és földrajzból tett “tanári vizsgálatot”, szerzett oklevelet. Megírta, és a középiskola értesítőjében közölte a tanintézet történetét Dolgozata 1869-ben a Jászberényben kiadott Jász-Kunság című vegyes tartalmú hetilapban is megjelent. Cikkekkel szerepelt a Kis-Kunság oldalain is. A Nagy Miklós szerkesztette Vasárnapi Újságban Katona Józsefről írt tanulmányt. Kiskunfélegyházi tanárként Miletz János újólag felkereste a kecskeméti Katona-házat, ugyanis emlékezte szerint maradtak még írások a padláson tárolt ládában. A költő öccse, Katona Sándor azt mondta „már semmi sincs belőlük, gyújtónak és egyéb házi célokra használták fel…” a papírokat.
Miletz János 1870. november 1-jétől 1871 elejéig Versecen a városi reálgimnáziumban tanított. A település élén polgármesterként Franz Joseph Herzog gyógyszerész, a későbbi ünnepelt író, Herczeg Ferenc édesapja állott. 1871. április 9-től kezdődően Miletz Jánost a Temesvári Állami Főreáliskolába helyezték át, amelyet az 1870-71 tanévben nyitottak meg négy osztállyal a városi kórház épületében. A Béga-parti város első állami tanintézetének kétemeletes új hajlékát 1879-ben avatták fel a Szerb utcában, a lebontott régi színház telkén. Miletz János nyolc éven át működött pedagógusként a Bánság szívében, ahol tevékenyen bekapcsolódott és részt vett a város közművelődési, szellemi és tudományos életében. Elkötelezett, buzgó és tevékeny tagjává vált annak az értelmiségi csoportnak, amely Ormós Zsigmond főispán köré szerveződött és tömörült. A tekintélyes politikus, szépíró, művészettörténész és műgyűjtő kezdeményezésére, kitartó szorgalmazására és hatékony anyagi hozzájárulásával látott nyomdafestéket 1872. május 1-jén a tájegység első magyar nyelvű újságja, a Temesi Lapok, amelynek Miletz János indulásától kezdve munkatársává szegődött, s 1872 szeptember 25-én tartotta alakuló közgyűlését a régió történészeit, kutatóit, szakíróit, régiséggyűjtőit tömörítő Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társulat, amely a „magyar nemzeti közművelődés és a magyar állameszme megszilárdítását”, valamint a déli országrész történeti múltjának földerítését, relikviáinak összegyűjtését tűzte elsőrendű céljául. Az egyesület elnökéül választott Ormós Zsigmond indítványára 1873-ban és 1874-ben évkönyveket jelentettek meg Temesköz historikusai, majd 1875-től negyedévenként Történelmi és Régészeti Értesítő címen tartalmas szakközlönyt adtak ki a mindenkori főtitkár szerkesztésében. Ormós Zsigmond, Szentkláray Jenő, Despinits Péter és Janky Károly oldalán Miletz János az egylet vezetésében is szerepet vállalt. Miután kezdetben Jánky Károly piarista szerzetes-tanárral karöltve, 1876-tól 1880-ig pedig Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társulat titkáraként egymaga szerkesztette az egylet közlönyét, szakkiadványait.
A Temesvárott töltött évek képezték Miletz János pályájának legtermékenyebb, leggyümölcsözőbb korszakát. Tanulmányokat írt és közölt a magyar történelem különböző korszakainak a Temesközt érintő eseményeiről, vetületeiről és kihatásairól, a régészeti feltárások eredményeiről, beszédes leleteiről. Temesvárott hagyta el a nyomdát 1875-ben első önálló munkája, Gizella első koronás magyar királyné élete című történelmi tanulmánya, amelyet még ugyanazon évben Chronologiai adatok a magyar királyok tartózkodásáról Temesváron címen publikált dolgozata követett. Temes és Arad-vármegyék történelmi és régészeti emlékei című értekezését 1876 jelentette meg a Bánság fővárosában. A Temesvári Történelmi és Régészeti Társulat Értesítőjében 1875-ben közölt Temesvár hadászati jelentősége a legrégibb kortól Mátyás király haláláig című munkája 1877-ben különnyomat formájában is megjelent. A szaklapban és különnyomatokként is kiadta Torontál vármegye történelmi és régészeti emlékei (1877) valamint Szörény vármegye történelmi és régészeti emlékei (1879) összefoglaló tanulmányait. Az általa szerkesztett folyóiratban tanulmányokat írt és publikált a régi pogány temetőkről, a dragsinai földvárról, a délmagyarországi spanyol telepekről, a törökszákosi régiségleletekről és várnyomokról, a temesvári céhekről, az ópalánkai Lo-Presti síremlékről stb. Háromszéken járva 1876-ban felkereste a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot valamint az imecsfalvi Cserey-gyűjteményt, benyomásairól, vizsgálodásai eredményeiről kimerítő beszámolókat közölt Történelmi és Régészeti Társulat Értesítőjének hasábjain, amelyeken jónéhány ismeretlen dokumentumot, kéziratot, oklevelet és patinás könyvemléket is közzétett, bemutatott és ismertetett. Bem délmagyarországi hadjárata című művét, amelyben Petőfinek egy addig ismeretlen levelét is közölte, saját költségén adta ki Budapesten 1882-ben.
Temesvárról Miletz János 1879-ben Magyarország fővárosába került. Egy tanévet a II. kerületi római katolikus egyetemi főgimnáziumban töltött, majd 1880-tól nyugállományba vonulásáig a budai állami főreáliskola pedagógusa volt. Budapesti tanárkodása közel negyedévszázada alatt iskolai értesítőkben, folyóiratokban és újságokban jelentkezett írásokkal. Dolgozataiból alkalmanként diákkora és tanári pályája korábbi állomáshelyei – Kiskunfélegyháza, Jászberény, Versec és Temesvár – kiadványainak, sajtótermékeinek redakcióiba is küldött. Értekezéseit a Közoktatás, a Fővárosi Lapok, Magyar Szalon, Jászberény és Vidéke, Félegyháza és Vidéke, Délmagyarországi Közlöny és más lapok közölték.
Hatványozott figyelmet, nagy érdeklődést és komoly visszhangot keltett 1886-ban kiadott Katona József családja, élete és ismeretlen munkái című könyve, amely legmaradandóbb opuszának bizonyult, amelyre 130 esztendő múltán is sűrűn és előszeretettel hivatkoznak a Bánk bán írójának életét és munkásságát kutató és elemző filológusok, amelyben Miletz János lényegében a 12 éves kecskeméti piarista diákként megszerzett gyűjteménye anyagát publikálta. A műve előkészítése közben a szerző a költő Arany Jánossal több levelet váltott. “Ebben a munkájában számos adatot pontosított, életrajzi tényt módosított és e munkájával, adatainak közlésével a Katona-bibliográfia és -filológia egyik alapvető művét hozta létre” – nyomatékosította a könyv jelentőségét, hozadékát Bihari József. A kötetről a Pesti Napló, a Vasárnapi Újság, az Egyetértés, a Fővárosi Lapok, az Ellenzék, a Nemzet, a Figyelő közölt ismertető, méltatást és kritikát. Megkülönböztetett figyelemet szentelt a korabeli sajtó annak a konfliktusnak, irodalmi polémiának, amely Miletz János és Katona József és Bánk bánja című könyvét három évvel korábban, 1883-ban publikáló neves, hangadó ítész, Gyulai Pál között támadt és zajlott.
Az érdemdús tanár, történész és filológus tarnói és draskóczi Miletz János 1903. február 15-én Budapesten hunyta le örökre a szemét.
