„Zeng, dörg az ágyú, csattog a kard…”

A szülőváros  választott képviselője

A hetente kétszer megjelenő kérészéletű szépirodalmi és társadalmi lap, a német nyelvű Euphrosine, amelyet az ügyvéd, közíró és zeneszerző, dr. Gottfried Feldinger (1819–1903) (aki 1861-ben Földényi Fri­gyes­re magyarította a nevét) 1851 elején, 10. számában a Béga-parti városban világra jött tábornokról, Klapka Györgyről írt. Háromnegyed évi fennállása után haladó és magyarpárti szellemisége miatt a mesterségesen összetákolt tartomány, Szerb Vajdaság és Temesi Bánság hatóságai 1851 szeptemberében betiltották.
Emigrációja közel két évtizede alatt is Klapka György honvédtábornok tartotta a kapcsolatot Aradra költözött édes­apjával valamint Temesvárott élő nővérével, Eötvösné Klapka Juliannával és sógorával, Sprung Antallal. Ügynökök, ké­mek, utazók, csempészek, közvetítők, kereskedők segít­ségével juttatta el leveleit a címzettekhez, akik ugyancsak az oszt­rák hatóságok éberségét ki­játszva, megkerülve válaszoltak üzeneteire. Édesapja, Temesvár volt polgármestere és országgyűlési képviselője, Klapka József 1863. május 12-én Ma­ros-parti szülővárosában, ahova 1850 után vonult vissza, örökre lehunyta a szemét. Titkos levelezőtársnak szülőhelyén, a Bánságban egyedül leánytestvére maradt, aki féltve és gondosan őrizte az Európa különböző országaiból és városaiból kapott leveleket.
Hazatérte esztendejében, 1867-ben felesége, Martha Inez d’Arboin társaságában sietett szülővárosát és rokonságát is felkeresni. Látogatásáról tanúskodik 3 vizitkártya (kb. 10×6 cm) nagyságú felvétel (2 álló- és 1 mellkép), amelyeket Klapka Györgyről és nejéről Julius Milliot fotográfus készített Temesvárott 1867-ben. A tucatnyi Klapka-fotográfia között a Magyar Nemzeti Múzeum Fény­képtára gyűjteményének birtokában fellelhető felvételek hátoldalán kék gumibélyegző lenyomata látható a Temes megyei honvéd egylet tulajdona fel­irattal.
Többször is megfordult szülővárosában Klapka György az 1868-as esztendő folyamán, mi­után vállalkozótársaival – más cégek, üzletemberek mellett – 1867. november 16-án kérvényt nyújtott be, amelyet tíz nap múl­tán, 1867. november 26-án el­fogadott, jóvá is hagyott a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium, az Arad-Temesvár közötti vasútvonal előmunkálataira és kiépítésére. Ne­hezebb, körülményesebb és bonyolultabb folyamatnak bizonyult a beruházáshoz szükséges tőke előteremtése. Korábbi kapcsolataira is alapozva Klapka György több magyarországi és külföldi pénzintézetet keresett meg, igyekezett a tervnek, a vállalkozásnak megnyerni. A sok elutasítás, visszalépés, csalódás után Klapka György szomorúan jegyezte meg Med­veczky Árpádnak (1817–1885) írt levelében – amelynek részletét dr. Jancsó Árpád Az Arad-Temesvár vasútvonal története cí­mű kiváló, alaposan dokumen­tált könyvéből vettünk át és idézünk – „Ezek aztán az igazi barátok. Hála az égnek, hogy már nemigen messze állok a sírtól – ahol mindennek vége”.
A nehézségek, az akadályok sokasága dacára mégis sikerült összegyűjteni a szükséges pénz­magot, amelyet a darmstadti kereskedelmi és iparbank, a Sulzbach testvérek Majna-Frank­furtból, a Cramaer-Klett társaság Nürnbergből, a Magyar Általános Hitelbank, a szab. cs. kir. osztrák ipar- és kereskedel­mi hitelintézet és személy szerint Klapka György teremtett elő, adott össze.
Magyarország kormánya, amelynek élén gróf Andrássy Gyula állott, 1868. július 11-én – állami kamatbiztosítás mellett – engedélyezte, hogy Klapka György üzlettársaival együtt megkezdje az Arad-Temesvár közötti vasútvonal építését. Az „arad-temesvári vasút kiépítése tárgyában” hozott 1868. évi 37-ik törvényt 1868. december 3-án aláírásával Budán szente­sítette a király, I. Ferenc József. A 13 cikkelyes törvényt, miután a képviselő- és főrendiházban kihirdették azt, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök is ellátta kézjegyével. A díszes kiállításban nyomtatásban kiadott „Arad-Temesvár mozdonyvasút” engedélyokmányát 1869. június 9-én Bad Ischlben írta alá az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója. Az építkezés időtartama alatt Klapka György több­ször is felkereste a munka­telepet, meglátogatva szülővárosát és rokonságát is. A munkálatokat Naszluhácz Lajos építészeti igazgató irányításával műszaki bizottság koordinálta, amelynek Hercz Gyula, Dusch­ka Vince ás Mayrau Kajetán volt a tagja. A két szomszédos alföldi várost, illetve az Első Erdélyi Vasút, a Tiszavidéki Vasút, valamint az Osztrák Állami Vas­úttársaság vonalait, hálózatait összekötő 55 km hosszú vas­pálya felavatására 1871. áp­rilis 6-án került sor. Temesvár la­kos­sága kitörő lelkesedéssel fogadta az Aradról a józsefváro­si vasútállomásra délelőtt 11 óra­kor berobogott első szerel­vényt.
Klapka Györgyöt 1868. március 1-jén Szegedre várták a Belvárosi Kaszinó és a Honvéd­egylet vezetői és tagjai, az ünneplést következetesen kerülő tábornok azonban nem szakította meg az útját a Tisza-parti városban, hanem Temesvárra tartva továbbutazott. Másnap, 1868. március 2-án az éjjeli vonattal érkezett vissza Szegedre, a kaszinóban rendezett díszva­csorára, ahol emelkedett szelle­mű beszédben köszönte meg a fogadtatást bejelentve, hogy a magyar honvédséget még a fo­lyó esztendőben fel fogják állítani. Hosszú évek után talál­kozott hajdani iskolatársaival, Osztrovszky Józseffel és Sulyok Mór országgyűlési képviselőkkel. Klapka György roko­na, Lengyel Pál tanácsnok házában szállt meg. Az 1830-ban tervbe vett és 1868-ban ismét komolyan terítékre került pest-szegedi, duna-tiszai csatorna megépítésének egyik legbuzgóbb támogatója – nem minden érdek nélkül – Klapka György volt.
„Uraim itt már le a kalappal! Ez mindannyiunk közül egy számmal többet bírt. Mint triász áll ő, azaz: temesvári lény, magyar alakítvány és quod plus est: római lelkület. Utóbbivá forradalmunk egyik teremtője avatta akkor, amikor teremtménye süllyedésnek indult, hanem az mit sem tett – ő rendületlenül állott” – írta méltatólag a Batt­hyány-kormány volt hadügyminiszere, a Klapka Györggyel egyébként nemigen rokonszenvező Mészáros Lázár (1796–1858) Szokoly Viktor által 1871-ben közrebocsátott Esz­mék és jellemrajzok az 1848/9 forradalom eseményei- és szereplői című könyvében.
Az 1873-ban a bécsi tőzs­dekrach nyomán kitört és hosz­szan elhúzódott gazdasági vi­lágválság, pénzügyi összeomlás érzékenyen érintette, tekintélyes veszteségekkel sújtotta Klapka Györgyöt is. Csak felesége családjának segítségével sikerült úgy ahogy vagyonilag talpra áll­nia. Kritikussá súlyosbodott anyagi helyzetén valamelyest javítani tudott szerencsés egyiptomi útjával, eredményes 1873-as üzletkötéseivel is.
A Temesvárott viszonylag gyakran megforduló Klapka György kivételes tiszteletnek örvendett szülővárosában. A település elöljárói, élükön a polgármesterrel, valamint a Deák-párt helyi vezetői mintegy a polgárság közakaratát képviselve és kifejezve arra kérték fel, hogy a Bánság fővárosa jelöltjeként induljon az 1869. március 9 – április 13-a közöttre kiírt országgyűlési választásokon. Klapka György elfogadta a megtisztelő felkérést. A Uhrmann Márton nyomdatulajdonos kiadásában és dr. Zilahy Pál újságíró szerkesztésében megjelenő német nyelvű napilap, a Temesvarer Zeitung 1869. január 16-i számának első két oldalán tárcában cikket közölt Klapka Györgyről, aki temesvári barátaihoz és polgártársaihoz intézett, 1869. január 28-án Nizzában papírra vetett nyílt üzenetének szövegét az általa alapított, megteremtett a Pesti Könyvnyomda Rt. első termékeként füzetecskében tette köz­zé, hozta nyilvánosságra ma­gyar nyelven. Temesvárott Uhrmann Márton nyomdájának betűivel jelentette meg ugyancsak magyarul a nyilatkozatát és a programját ismertető leporellókat.
Nehezményezte az egyetértés hiányát, a széthúzást, az indulatok elszabadulását, a vá­daskodások és gyanúsítgatások túlburjánzását, a gyűlölet és az elvtelen viszály kiéleződését a politikában és a közéletben.
(folytatjuk)