„Zeng, dörg az ágyú, csattog a kard…”
Egyenruhába menekvés a szegénységből
Fordulatot hozott a Klapka család életébe az 1825-ös esztendő. Megválasztott I. követként Klapka József polgármester képviselőtársa, Nikolics András főjegyző társaságában Temesvár szabad királyi várost reprezentálta a történelmi horderejű 1825-ös „reform országgyűlésen”. Hosszabb időszakokat töltött Pozsonyban, tevékenyen részt vett a diéta munkálatain. Hazafias érdemei, megnyilatkozásai elismeréseként táblabírójává választott az évek során Temes, Torontál, Krassó és Heves vármegye, Eperjes város pedig díszpolgárává választotta. Két nagyobb fiát – Ferdinándot (1808-1895) és Adolfot – beíratta a bécsi katonai iskolába, hogy aztán mindketten a hadmérnöki akadémia végzettjeiként kerüljenek a császári hadsereg kötelékébe. Az ötödik esztendejét taposó kisfiút, Klapka Györgyöt nővéreivel – a 9 esztendős Therezával (1817-1861) és a 7 éves Júliával – egy leánynevelő intézetben helyezte el, ahol a hetente egyszer megjelenő vallásoktatónak a vessző volt a legfőbb „didaktikai eszköze”. A legnagyobb fiút, ifj. Klapka Józsefet (1807-1840) temesvári ügyei intézésével, vállalkozásai vezetésével bízta meg. Nagyon rövid ideig tartott Klapka József a bécsi illetőségű Anna Pachmann von Eggensdorffal 1826-ban kötött harmadik házassága: a császárvároshoz szokott asszony képtelen volt beilleszkedni a hatgyermekes famíliába és „kis Bécs” légkörébe, vidéki közegébe. Visszatért a Habsburg Birodalom fővárosába. Pedig miként azt Klapka György 1886-ban Emlékirataimból címen kiadott memoárkötetében írta: „Temesvár ekkoron Magyarország egyik legélénkebb és legcsinosabb városa volt, annyira, hogy lakosai a szép egyenes utcákra s az ezeken díszelgő egy-két emeletű házakra büszkén »kis Bécsnek« nevezék. A várost nagyszámú és még nagyobb birtokú nemesség, és kiváló műveltségű serény polgárság lakta.”
Ötödik életéve betöltése után, Klapka Györgyöt beiratták az elemibe, a tanítóképző mellett működő római katolikus gyakorló tanintézetbe, az ún. „normáliskolába”, amelyben német nyelven folyt az oktatás. Fogékony, szorgalmas kisdiákként figyelmet keltő tanulmányi előmenetellel jeleskedett. A tantárgyak közül főleg a földrajzot, a történelmet és a számtant kedvelte meg, amelyek a későbbiekben is kedvencei maradtak. Kijárva az elemi osztályokat, az utcagyerekekkel előszeretettel cimboráló Klapka György a piaristák temesvári gimnáziumába került.
A Magyarország gyökeres megújulását, átfogó korszerűsődését sürgető javaslatok, kezdeményezések, indítványok és határoztatok, amelyek az 1825-ben összeült országgyűlést történelmi horderejűvé avatták, áthatották, cselekvésre serkentették Temesvár követét, Klapka Józsefet is. A közhangulatot, a körülményeket alkalmasnak ítélte arra, hogy egy új lapot indítson Temesváron, amelynek megjelentetésére már 1825 végén engedélyt kért a városi tanácstól, amelyet a következő esztendő elején meg is kapott. Hetente kétszer, 8 oldalon hagyta el 1827 végétől kezdve Klapka József, a Prezident utcában üzemelő nyomdáját a kiadó által szerkesztett Banater Zeitschrift für Landwirschaft, Handel, Künste und Gewerke vegyes tartalmú lap, amelynek minden számához kétoldalas mellékletként társult a piaci árakat, hirdetéseket és reklámokat közlő Intelligenz Blatt. Az előfizetők, az olvasók csekély száma miatt a közlöny 1828 végén felfüggesztette, illetve beszüntette megjelenését. Az 1830/31-es színházi szezon időtartama alatt adta ki Klapka József Thalia. Beurtheulung der Temesvarer Bühne-Leustungen für Gebildete című hetilapját, amelyhez hasonló az 1830-as években Magyarország területén sehol sem jelent meg.
Klapka József hosszas távolléte temesvári üzleti vállalkozásai megtorpanását, feltartózhatatlan hanyatlását vonta maga után. Anyagi helyzete folyamatosan romlott, napról napra rosszabbodott. Végül arra kényszerült, hogy házait és nyomdáit sorra eladja, Klapka József, a „temesvári modern hírlapirodalom megalapítója” 1830 októberében mind temesvári, mind aradi nyomdáját „minden felszerelésével és kiváltságos jogaival egyetemben 250.000 forintért eladta Joseph Beichel nyomdásznak. Anyagi nehézségei és a személyét ért vádaskodások, elvtelen támadások dacára, Bakics János városi kapitány társaságában az 1832-1836-os országgyűlésre Temesvár városa ugyancsak a polgármestert, „a reformeszmék lelkes képviselőjét, Klapka Józsefet küldte Pozsonyba, aki városvezetői tisztségéről 1833-ban önként lemondott.
A Belváros szívében emelkedő emeletes házból, amelyet 1829-ben Klapka József 29.000 frt-ért eladott Hertelendy Miksának, a népes család kiköltözött a Gyárvárosban bérelt lakásba, amelynek szobáit a gimnazista Klapka György hidegeknek, elkeserítően és lehangolóan ridegeknek érezte. Hogy a válságos helyzetbe került polgármesteren és famíliáján segítsen, Lebzeltern kanonok Klapka Györgyöt két évre magához vette. Megkísérelte papi pályára irányítani, de mivel nem látott benne hajlandóságot és hajlamot a lelkészi hivatásra, nem erőltette. A támogatásnyújtás szándéka vezette Klapka József Kecskemétre került fivérét, Klapka Frigyes cs. és kir. hadnagyot is, aki ugyancsak két évig gondoskodott a németül és latinul beszélő gimnazista diák istápolásáról, ellátásáról és neveléséről. A „hírös városban” tanult meg az iskolának, s nagyobb részt Klapka Frigyesné Deák Krisztinának köszönhetően tökéletesen magyarul. Nagyon sok latin és magyar dalt sajátított el. Kecskeméti tartózkodása idején Theresa nővére, aki „ünnepelt ifjú hölgy volt, tele szellemmel és élccel” házasságot kötött Sprung Antallal, a Béga-parti város előkelő, gazdag és tekintélyes polgárainak egyikével, az Első Temesvári Takarékpénztár későbbi igazgatójával. A szünidőket Klapka György Júlia nővérével együtt Sprungéknál töltötte örömben és vidámságban.
A kegyesrendiek szegedi gimnáziumában végezte el 1835-től kezdően a líceumi osztályokat. Visszapillantva életére, szerettel emlékezett meg két tudós tanáráról: a logikát és metafizikát oktató Horváth Cyrillről (1804-1884) és a történész Reisinger Jánosról (1802-1868). Átérezve, bőrén tapasztalva a család anyagi nehézségeit, két idősebb bátyja példájától is ösztönözve, s mivel kisgyermek korától erősen vonzották a katonai felvonulások, díszszemlék, Klapka György arra az elhatározásra jutott, hogy félbehagyja középfokú tanulmányait, és katonai pályára lép. Kor- és sorstársai, az elszegényedett nemes- és polgárcsaládok sarjai többségéhez hasonlóan, a katonaságot látta a szegénységtől való megszabadulás egyik útjának, „világi” megoldásának. Édesapja jóváhagyását, beleegyezését sógora, Sprung Antal segítségével szerezte meg. De mivel életkora nem engedte meg, hogy a hadseregbe lépjen, a családi tanács úgy határozott, hogy 18 esztendős kora eléréséig a karánsebesi katonai iskolát látogassa.
A karánsebesi hadapródiskolának Klapka György megítélése szerint meglehetősen gyönge tanári kara volt, az egyedüli kivételt Karl von Sonklar (1816-1885) kadét-tanár képezte, aki vezérőrnagyként és tudós geológusként hunyt el. 1838-ig Klapka György egy Ruff nevű nyugalmazott, öreg főhadnagynál lakott, akinek kicsiny, de válogatott művekből összeállított könyvtárának köteteit alaposan áttanulmányozta.
(folytatjuk)