„Zeng, dörg az ágyú, csattog a kard…”

Egyenruhába menekvés a szegénységből

Fordulatot hozott a Klapka család életébe az 1825-ös esz­tendő. Megválasztott I. követ­ként Klapka József polgármester képviselőtársa, Nikolics And­rás főjegyző társaságában Te­mesvár szabad királyi várost reprezentálta a történelmi hord­erejű 1825-ös „reform országgyűlésen”. Hosszabb idősza­kokat töltött Pozsonyban, tevékenyen részt vett a diéta munkálatain. Hazafias érdemei, megnyilatkozásai elismeréseként táblabírójává választott az évek során Temes, Torontál, Krassó és Heves vármegye, Eperjes város pedig díszpolgárává választotta. Két nagyobb fiát – Ferdinándot (1808-1895) és Adolfot – beíratta a bécsi katonai iskolába, hogy aztán mindketten a hadmérnöki akadémia végzettjeiként kerüljenek a császári hadsereg köte­lékébe. Az ötödik esztendejét taposó kisfiút, Klapka Györgyöt nővéreivel – a 9 esztendős Therezával (1817-1861) és a 7 éves Júliával – egy leánynevelő intézetben helyezte el, ahol a hetente egyszer megjelenő vallásoktatónak a vessző volt a legfőbb „didaktikai eszköze”. A legnagyobb fiút, ifj. Klapka Józsefet (1807-1840) temesvári ügyei intézésével, vállalkozásai vezetésével bízta meg. Nagyon rövid ideig tartott Klapka József a bécsi illetőségű Anna Pachmann von Eggensdorffal 1826-ban kötött harmadik házassága: a császárvároshoz szo­kott asszony képtelen volt beilleszkedni a hatgyermekes famíliába és „kis Bécs” légkörébe, vidéki közegébe. Visszatért a Habsburg Birodalom fő­városába. Pedig miként azt Klapka György 1886-ban Emlékirataimból címen kiadott me­moárkötetében írta: „Temesvár ekkoron Magyarország egyik legélénkebb és legcsinosabb városa volt, annyira, hogy lakosai a szép egyenes utcákra s az ezeken díszelgő egy-két eme­letű házakra büszkén »kis Bécsnek« nevezék. A várost nagy­­számú és még nagyobb bir­tokú nemesség, és kiváló mű­velt­ségű serény polgárság lak­ta.”
Ötödik életéve betöltése után, Klapka Györgyöt beiratták az elemibe, a tanítóképző mellett működő római katolikus gyakorló tanintézetbe, az ún. „normáliskolába”, amelyben német nyelven folyt az oktatás. Fogékony, szorgalmas kis­diákként figyelmet keltő tanulmányi előmenetellel jeleskedett. A tantárgyak közül fő­leg a földrajzot, a történelmet és a számtant kedvelte meg, amelyek a későbbiekben is ked­vencei maradtak. Kijárva az elemi osztályokat, az utcagyerekekkel előszeretettel cimboráló Klapka György a piaristák temesvári gimnáziumába került.
A Magyarország gyökeres megújulását, átfogó korszerűsődését sürgető javaslatok, kezdeményezések, indítványok és határoztatok, amelyek az 1825-ben összeült országgyűlést történelmi horderejűvé avatták, át­hatották, cselekvésre serkentették Temesvár követét, Klapka Józsefet is. A közhangulatot, a körülményeket alkalmasnak ítélte arra, hogy egy új lapot indítson Temesváron, a­melynek megjelentetésére már 1825 végén engedélyt kért a városi tanácstól, amelyet a következő esztendő elején meg is kapott. Hetente kétszer, 8 oldalon hagyta el 1827 végétől kezd­ve Klapka József, a Prezident utcában üzemelő nyomdáját a kiadó által szerkesztett Banater Zeitschrift für Land­wirschaft, Handel, Künste und Gewerke vegyes tartalmú lap, amelynek minden számához kétoldalas mellékletként társult a piaci árakat, hirdetéseket és reklámokat közlő Intelligenz Blatt. Az előfizetők, az olvasók csekély száma miatt a közlöny 1828 végén felfüggesztette, illetve beszüntette megjelenését. Az 1830/31-es színházi szezon időtartama alatt adta ki Klapka József Thalia. Beurtheulung der Temesvarer Bühne-Leu­stungen für Gebildete című hetilapját, amelyhez hasonló az 1830-as években Magyarország területén sehol sem jelent meg.
Klapka József hosszas távolléte temesvári üzleti vállalkozásai megtorpanását, fel­tartózhatatlan hanyatlását vonta maga után. Anyagi helyzete folyamatosan romlott, napról nap­ra rosszabbodott. Végül ar­ra kényszerült, hogy házait és nyomdáit sorra eladja, Klapka József, a „temesvári modern hír­lapirodalom megalapítója” 1830 októberében mind temesvári, mind aradi nyomdáját „minden felszerelésével és kiváltságos jogaival egyetemben 250.000 forintért eladta Joseph Beichel nyomdásznak. Anyagi nehézségei és a személyét ért vádaskodások, elvtelen támadások dacára, Bakics János városi kapitány társaságában az 1832-1836-os országgyűlésre Te­mesvár városa ugyancsak a polgármestert, „a reformesz­mék lelkes képviselőjét, Klapka Józsefet küldte Po­zsony­ba, aki városvezetői tiszt­ségéről 1833-ban önként le­mondott.
A Belváros szívében emelkedő emeletes házból, amelyet 1829-ben Klapka József 29.000 frt-ért eladott Hertelendy Miksának, a népes család kiköltözött a Gyárvárosban bérelt lakásba, amelynek szobáit a gimnazista Klapka György hidegeknek, elkeserítően és lehangolóan ridegeknek érezte. Hogy a válságos helyzetbe került polgármesteren és famíliáján segítsen, Lebzeltern kanonok Klapka Györgyöt két évre magához vette. Megkísérelte papi pályára irányítani, de mivel nem látott benne hajlandóságot és hajlamot a lelkészi hivatásra, nem erőltette. A támogatásnyújtás szándéka vezette Klapka József Kecske­mét­re került fivérét, Klapka Frigyes cs. és kir. hadnagyot is, aki ugyancsak két évig gondoskodott a németül és latinul be­szélő gimnazista diák istápolá­sáról, ellátásáról és neveléséről. A „hírös városban” tanult meg az iskolának, s nagyobb részt Klapka Frigyesné Deák Krisz­tinának köszönhetően tökéletesen magyarul. Nagyon sok latin és magyar dalt sajátított el. Kecskeméti tartózkodása idején Theresa nővére, aki „ünnepelt ifjú hölgy volt, tele szel­lemmel és élccel” házasságot kötött Sprung Antallal, a Béga-parti város előkelő, gazdag és tekintélyes polgárainak egyikével, az Első Temesvári Takarékpénztár későbbi igazgató­jával. A szünidőket Klapka György Júlia nővérével együtt Sprungéknál töltötte örömben és vidámságban.
A kegyesrendiek szegedi gimnáziumában végezte el 1835-től kezdően a líceumi osz­tályokat. Visszapillantva éle­tére, szerettel emlékezett meg két tudós tanáráról: a logikát és metafizikát oktató Horváth Cyrillről (1804-1884) és a történész Reisinger Jánosról (1802-1868). Átérezve, bőrén tapasztalva a család anyagi nehézségeit, két idősebb bátyja példájától is ösztönözve, s mi­vel kisgyermek korától erősen vonzották a katonai felvonulások, díszszemlék, Klapka György arra az elhatározásra jutott, hogy félbehagyja középfokú tanulmányait, és katonai pályára lép. Kor- és sorstársai, az elszegényedett nemes- és polgárcsaládok sarjai többségéhez hasonlóan, a katonaságot látta a szegénységtől való megszabadulás egyik útjának, „világi” megoldásának. Édesapja jóváhagyását, beleegyezését só­­gora, Sprung Antal segítségével szerezte meg. De mivel életkora nem engedte meg, hogy a hadseregbe lépjen, a családi tanács úgy határozott, hogy 18 esztendős kora eléréséig a karánsebesi katonai iskolát látogassa.
A karánsebesi hadapródiskolának Klapka György megítélése szerint meglehetősen gyönge tanári kara volt, az e­gye­düli kivételt Karl von Sonklar (1816-1885) kadét-tanár képezte, aki vezérőrnagyként és tudós geológusként hunyt el. 1838-ig Klapka György egy Ruff nevű nyugalmazott, öreg főhadnagynál lakott, akinek kicsiny, de válogatott művekből összeállított könyvtárának köteteit alaposan áttanulmányozta.
(folytatjuk)