„Zeng, dörg az ágyú, csattog a kard…”
A 32. számú ház a Belvárosban
Az 1848-49-es magyar szabadságharc emblematikus személyiségeinek, legendás fő- tisztjeinek egyike, Klapka György tábornok a Bánság szívében, Temesvárott jött a világra 1820. április 6-án. Világra jöttét két nappal később, 1820. április 8-án anyakönyvezték a temesvár-józsefvárosi római katolikus plébánián. Keresztapja báró Werde osztrák vezérőrnagy volt, akitől a György mellé a Mór utónevet is kapta. Édesapját, Klapka Józsefet (1787-1856) egy esztendővel korábban, 1819-ben választották meg a Béga-parti város polgármesterének, amely tisztséget 14 éven át „önzetlenül, buzgósággal és erélyes kézzel” viselte. A kultúraépítő és -terem- tő városvezetők élvonalába tartozott. Aradon született, ahova a csehországi Saazban világra jött Karl Klapka (1756-1817) patikus, II. József császár, a „kalapos király” rendeletére az 1788-ban kezdődött utolsó osztrák-török háború kitörése előtt azzal a feladattal és megbízatással küldte az Alsó Részekre, hogy szervezzen meg és állítson fel a seregek számára néhány tábori gyógyszertárat. Az 1791-es szisztovói béke megkötése, a hadműveletek befejeződése után eredményes tény- kedése jutalmául a morva-német felmenőkkel rendelkező Karl Klapkának engedtek át a Habsburg Birodalom hatóságai néhány patikát. Temesvárra költözött át, ahol 1794-ben – amikor a városi polgári hűségeskűt is letette – megvásárolta a Fekete Sashoz címzett belvárosi gyógyszertárat, a Gyárvárosban egy új patikát létesített, a városi nagy gyógyszertárat meg 15 évre bérbe vette. Nagyrabecsült, vagyonos férfiúként tevékeny szerepet játszott a település közéletében. 1811-ben városi tanácsossá választották, 1813-ban pedig a városi színház biztosává nevezték ki. Másodszülött fia, Klapka József 18 esztedős hadnagyként egy 90 fős temesvári bandérium élén 1805-1806-ban részt vett a nemesi felkelésben. A Béga-parti városba visszatérve húsz esztendős korában, 1807. január 3-án házasságot kötött Jonás Lajos nyomdász özvegyével, Dávid Teréziával. A frigyet Török Antal kanonok, Csanád egyházmegye későbbi püspöke áldotta meg. Nősülése folytán Klapka József társtulajdonosává vált Temes vármegye székvárosa egyetlen – ígéretesen prosperáló, jól jövedelmező – nyomdájának, könyvkötő műhelynek, könyvesboltjának, a vállalkozás belvárosi ingatlanának, a tágas családi háznak és egyéb vagyontárgyaknak. A vidéki nyomdák tevékenységét korlátozó, hátrányos helyzetbe tartó megszorító intézkedések, hatósági rendelkezések – a Pesten és Budán kívül üzemelő tipográfiák csak kalendárimokat, álmoskönyveket, a hivatalok igényelte típusnyomtatványok és esetlegesen hírlapokat állíthattak elő, jelentethettek meg – dacára, a fiatal Klapka József műhelyét a 19. század eleje egyik legtekintélyesebb nyomdájává fejlesztette. 1810-ben 10.000 forintos évi jövedelmet könyvelhetett el. Hatvan bála papírt dolgozott fel évente az alkalmazásában álló 1 faktor, 3 szedő és 4 nyomtató. Jövedelmezőnek bizonyult a minden évben 4000 példányban megjelentetett német nyelvű kalendárium kiadása és forgalmazása. A Bonaparte Napoleon hadai ellen viselt háború híreinek közlésére Tagsbericht címen 1809-ben újságot is indított, ami azonban kérészéletűnek bizonyult, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, számítá- sokat. Midőn a harcterekre vezényelt katonaság 1809-ben elhagyta a Béga-parti várost a polgárőrség századosaként csapatával Klapka József őrizte a Bécsből biztonsági okokból elmenekített, és a temesvári várba elhelyezett levéltári gyűjteményeket, a kincstár vagyonát, aranytartalékait.
Nyomdatulajdonosként, vállalkozókét nehéz, szorongatóan kritikus anyagi helyzetbe sodorta az 1811-es devalváció, amikor az uralkodó, I. Ferenc császár rendeletére, 1811. március 15-től a papírpénzt névértékének ötödére értékelték le, s kivonták a forgalomból a réz hatkrajcárosokat. Az ifjú Klapka Józsefre, a felesége örökölte vagyonnal – műhelyekkel, ingatlanokkal – együtt a hitelek, az adósságok tömege zúdult. Kénytelen volt uzsorakamatokat fölvenni. Kilátástalan, csődszéli állapotában vakmerően belevágott egy kockázatos papírszállítási ügyletbe, amely szerencsésen végződött.
A Béga-parti város árváinak „atyjává” választották 1812-ben. Négy éven át állt az árvaszék élén, járandóságáról lemondva hivatalnok társai javára. Két esztendeig, 1814-1816 között vezette a négy társával bérbe vett Szerb utcai városi színházat. A városi hatóságoktól 1815-ben engedélyt szerzett, hogy Temesvárott 4000 kötettel megnyissa DélMagyarország első kölcsönkönyvtárát és olvasótermét, amelyeket aztán 14 éven át tartott fenn és vezetett.
Felesége és édesapja 1817-ben hunyta le örökre a szemét. Négy kiskorú gyermekével Klapka József özvegyen maradt. A Versecen született és nevelkedett 16 esztendős, „ismert szépségű” Kehrer Júliát vezette másodjára oltár elé, aki azonban miután két gyermeket hozott a világra – Júliát (1819- 1893) és Györgyöt (1820-1892) – 20 esztendős korában, 1824-ben elhunyt. Versecen helyezték örök nyugalomra. Édesanyja elvesztése, hiánya lelkileg erősen megviselte, a félárvaság traumája egész életpályáján végigkísérte Klapka Györgyöt. Hat gyermeke gondozására, nevelésére Klapka József – akit a közbizalom és -tisztelet a terebélyesedő, erőteljes fejlődésnek lendült város polgármesteri székébe emelt – egy idős asszonyt fogadott fel, aki „föladatának a legnagyobb szeretettel felelt meg”.
A Promenadeplazot, a katonai díszteret, amelyen a 18. században emelt városháza épülete is ékeskedett, a Szent György térrel összekötő utcácskában emelkedett a 32-es számot viselő egyemeletes belvárosi ház, amelyben Klapka György Mór megszületett, s amelyet 1807-től 1823-ig Dávid Terézia és Klapka József közös tulajdonaként regisztráltak a városi nyilvántartások. Az ingatlan tulajdonjogát 1823. augusztus 28-án írták át az illetékes hivatalok Klapka József nevére a telekkönyvben. A törvénytisztelet s a közösségi összetartozás érzésének és gyakorlatának megerősítését vallotta és tekintette elsőrendű célkitűzésének és feladatának városvezetőként Klapka József, aki a település gazdasági és szellemi gyarapodásáért, előrehaladásáért is sokat tett. Megkülönböztetett figyelmet és gondot fordított az utak, utcák és terek szabályozására és tisztántartására, valamint az adók és járulékok maradéktalan behajtására. A kultúrateremtő és -építő polgármesterek sorába tartozott a hírlapokat szerkesztő és kiadó, a könyveket megjelentető, színházat vezető, közkönyvtárat alapító és irányító Klapka József, akit Temesvár polgárai 1825-ben országgyűlési követükké is megválasztottak.