„Zeng, dörg az ágyú, csattog a kard…”

A 32. számú ház a Belvárosban

Az 1848-49-es magyar szabadságharc emblematikus személyiségeinek, legendás fő­- tiszt­jeinek egyike, Klapka György tábornok a Bánság szívében, Temesvárott jött a világ­ra 1820. április 6-án. Világra jöttét két nappal később, 1820. április 8-án anya­köny­vezték a temesvár-józsefvárosi római ka­tolikus plébánián. Kereszt­apja báró Werde osztrák vezér­őrnagy volt, akitől a György mellé a Mór utónevet is kapta. Édesapját, Klapka Józsefet (1787-1856) egy esztendővel ko­rábban, 1819-ben választották meg a Béga-parti város polgármesterének, amely tisztséget 14 éven át „önzetlenül, buz­gó­sággal és erélyes kézzel” viselte. A kultúraépítő és -te­rem- tő városvezetők élvonalába tartozott. Aradon született, ahova a csehországi Saazban világra jött Karl Klapka (1756-1817) patikus, II. József csá­szár, a „kalapos király” rendeletére az 1788-ban kezdődött utolsó oszt­rák-török háború kitörése előtt azzal a feladattal és megbízatással küldte az Alsó Részekre, hogy szervezzen meg és állítson fel a sere­gek számára néhány tábori gyógyszertárat. Az 1791-es szisztovói béke megkötése, a hadműveletek befejeződése után eredményes tény­- kedése jutalmául a morva-né­met felmenőkkel rendelkező Karl Klapkának engedtek át a Habsburg Birodalom hatóságai néhány patikát. Temesvárra köl­tözött át, ahol 1794-ben – amikor a városi polgári hűségeskűt is letette – megvásárolta a Fekete Sashoz címzett belvárosi gyógyszertárat, a Gyár­városban egy új patikát léte­sített, a városi nagy gyógy­szertárat meg 15 évre bérbe vet­te. Nagyrabecsült, vagyonos férfiúként tevékeny szerepet játszott a település közéletében. 1811-ben városi tanácsossá választották, 1813-ban pedig a városi színház biztosává nevezték ki. Másodszülött fia, Klapka József 18 esztedős hadnagyként egy 90 fős temesvári bandérium élén 1805-1806-ban részt vett a nemesi felkelésben. A Béga-parti városba visszatérve húsz esztendős korában, 1807. január 3-án házasságot kötött Jonás Lajos nyomdász özvegyével, Dávid Teréziával. A frigyet Török Antal kanonok, Csanád egyházmegye későbbi püspöke áldotta meg. Nősülése folytán Klapka József társ­tu­laj­donosává vált Temes vármegye székvárosa egyetlen – ígéretesen prosperáló, jól jövedelme­ző – nyomdájának, könyvkötő műhelynek, könyvesboltjának, a vállalkozás belvárosi ingatlanának, a tágas családi háznak és egyéb vagyontárgyaknak. A vidéki nyomdák tevékenységét korlátozó, hátrányos helyzetbe tartó meg­szorító intézkedések, hatósági rendelkezések – a Pesten és Budán kívül üzemelő tipográfiák csak kalendárimokat, álmos­könyveket, a hivatalok igényelte típusnyomtatványok és esetlegesen hírlapokat állíthattak elő, jelentethettek meg – dacára, a fiatal Klapka József műhelyét a 19. század eleje egyik legtekintélyesebb nyomdájává fejlesztette. 1810-ben 10.000 forintos évi jövedelmet könyvelhetett el. Hatvan bála papírt dolgozott fel évente az alkalmazásában álló 1 faktor, 3 szedő és 4 nyomtató. Jövedelmezőnek bizonyult a minden évben 4000 példányban megjelentetett német nyelvű kalendárium kiadása és forgalmazása. A Bonaparte Napoleon ha­dai ellen viselt háború híreinek köz­lésére Tagsbericht címen 1809-ben újságot is indított, ami azonban kérészéletűnek bizonyult, nem váltotta be a hozzáfűzött remé­nyeket, számítá­- sokat. Midőn a harcterekre vezényelt katonaság 1809-ben elhagyta a Béga-parti várost a polgárőrség századosaként csapatával Klapka József őrizte a Bécsből biztonsági okokból elmenekített, és a temesvári vár­ba elhelyezett levéltári gyűjte­ményeket, a kincstár vagyonát, arany­tartalékait.
Nyomdatulajdonosként, vállalkozókét nehéz, szorongatóan kritikus anyagi helyzetbe sodorta az 1811-es devalváció, amikor az uralkodó, I. Ferenc császár rende­letére, 1811. március 15-től a papírpénzt névértékének ötödére értékelték le, s kivonták a forgalomból a réz hatkrajcárosokat. Az ifjú Klapka Józsefre, a felesége örö­­­költe vagyonnal – műhelyekkel, ingatlanokkal – együtt a hitelek, az adósságok tömege zúdult. Kénytelen volt uzsorakamatokat fölvenni. Kilátástalan, csődszéli állapotában vak­merően belevágott egy koc­ká­zatos papírszállítási ügyletbe, amely szerencsésen végződött.
A Béga-parti város árváinak „atyjává” választották 1812-ben. Négy éven át állt az árvaszék élén, járandóságáról lemondva hivatalnok társai javára. Két esztendeig, 1814-1816 között vezette a négy társával bérbe vett Szerb utcai városi színházat. A városi hatóságoktól 1815-ben engedélyt szerzett, hogy Temesvárott 4000 kötettel megnyissa DélMagyarország első kölcsön­könyvtárát és olvasótermét, amelyeket az­tán 14 éven át tartott fenn és vezetett.
Felesége és édesapja 1817-ben hunyta le örökre a szemét. Négy kiskorú gyermekével Klapka József özvegyen maradt. A Versecen született és nevelkedett 16 esz­tendős, „ismert szépségű” Kehrer Júliát vezette másodjára oltár elé, aki azonban miután két gyermeket hozott a világra – Júliát (1819- 1893) és Györgyöt (1820-1892) – 20 esztendős korában, 1824-ben elhunyt. Versecen helyezték örök nyugalomra. Édes­anyja elvesztése, hiánya lelkileg erősen megviselte, a félárvaság trau­mája egész életpályáján végigkísérte Klapka Györgyöt. Hat gyermeke gondozására, nevelésére Klapka József – akit a közbizalom és -tisztelet a terebélyesedő, erőteljes fejlődésnek lendült város polgármesteri székébe emelt – egy idős asszonyt fogadott fel, aki „föladatának a legnagyobb szeretettel felelt meg”.
A Promenadeplazot, a katonai díszteret, amelyen a 18. században emelt városháza épülete is ékeskedett, a Szent György térrel összekötő utcács­kában emelkedett a 32-es számot viselő egyemeletes bel­városi ház, amelyben Klapka György Mór megszületett, s amelyet 1807-től 1823-ig Dá­vid Terézia és Klapka József közös tulajdonaként regisztráltak a városi nyilvántartások. Az ingatlan tulajdonjogát 1823. au­gusztus 28-án írták át az illetékes hivatalok Klapka József nevére a telekkönyvben. A törvénytisztelet s a közösségi össze­tartozás érzésének és gyakorlatának megerősítését vallotta és tekintette elsőrendű célkitűzésének és feladatának városvezetőként Klapka József, aki a település gazdasági és szellemi gyarapodásáért, előrehaladásáért is sokat tett. Megkülönböztetett figyelmet és gon­dot fordított az utak, utcák és terek szabályozására és tisz­tántartására, valamint az adók és járulékok maradéktalan behajtására. A kultúrateremtő és -építő polgármesterek sorába tar­tozott a hírlapokat szerkesz­tő és kiadó, a könyveket megjelentető, színházat vezető, köz­könyv­tárat alapító és irányító Klapka József, akit Temesvár polgárai 1825-ben országgyűlési követükké is megválasztottak.