• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

Emléktábla-avatás Pécskán

Utazás Aradra vonattal

Díszoklevél Tóth Máriának

Ujj János – ARADI KRÓNIKA

Újrahasznosítás. Játszó- és kézműves bejárótábor

ELINDULTAK SZEPTEMBERBEN


Szekernyés János – „A FELHŐK KARMESTERE”


 09 Jan 2015   Írta admin  0 Hozzászólás


Bertalan István az örökkévalóságba távozott

A 2014-es esztendő utolsó előtti napjának reggelén Temes­vá­rott a korábbi Béga-parti la­ká­sa és műterme közelében működő Har­mónia Otthonban hunyta le örökre a szemét a jelenkori bán­sági és romániai képzőművészet kivételes tehetségű alkotóegyénisége, a neoavantgardista irányzatok buzgó szálláscsinálója és terjesztője, a gyö­keres művészi megújulás szorgalmazója és élharcosa, Bertalan Ist­ván (1930-2014), akinek alakját, cselekedeteit és alkotásait im­már hosszú évtizedek óta a le­gen­dák bűvköre, az elismertség és a szakmai megbecsültség glóriája övez. Rátermett, eredeti ta­lentumú alkotónál, az úttörés koc­kázatait merészen vállaló mű­vészpedagógusnál lényegesen több volt Bertalan István, a­kinek neve egyet jelentett a nonkomformizmussal, a csillapíthatatlan tenniakarással, a kérlelhetetlen szakmai igényességgel, a lázas kísérletezőkedvvel, az al­ter­natív csapások és megoldások szenvedélyes keresésével, a korszerűség istenítésével és igehirdetésével. A modern művészet konok megszállottja, elkötelezett szolgálója és buzgó apos­tola volt.
A Vajdahunyad szomszédságában fekvő Rákosdon jött a vi­lágra 1930. május 30-án. Felme­női a szü­lőfalujában törzsökös hét nemzetség egyikéhez tartoztak: a Bertalanok a település e­gyik körülhatárolt fertályát lakták, s kijelölt hely illette meg a fa­mília tagjait a község református templomában és temetőjében. A patriarkális ha­gyo­má­nyo­kat konokul őrző falu ma­­gyar­sága megtartott, átmentett né­hány nyelvjárási sajátosságot, amelyeket a nyelvtudósok lejegyeztek, feldolgoztak, és tanulmányaikban ismertettek. A tradíciók tiszteletét Bertalan István részben családi örökségként kap­ta, részben pedig a nagy ipar­város, történelmi emlékei, Hunyadi-kastélya erősítették, hatványozták meg lelkében. A II. világháborút követő aszályos, zaklatott években, amikor a földművelés távlatai kezdtek erő­sen beszűkülni Romániában, szülei az ipar felé irányították a kamasszá serdült fiút, aki kö­zép- és felsőfokú tanulmányait a közeli iparközpontban, a vajdahunyadi Kohá­sza­ti Kombinát fémipari szakiskolájában végezte 1948-1954 között. Ok­levele meg­szerzését követően a vasöntödében technikusként alkalmazták. Beleszokott a műszaki rajzok és tervek, a technikai meg­ol­dások és megvalósítások, a mérnöki gondolkozás és alapállás megkövetelte fegyelembe és rendbe. Az átlagost jócskán meg­haladó rajz­készsége, érzékenysége és ma­nuális adottsága korán megmutatkozott. Buzgó lá­togatójává vált az Emil Bran­dis vezette képzőművészeti kör – amelyet a vajdahunyadi művelődési ház keretében létesítettek – összejöveteleinek. Oktatói és munkatársai ösztönzésére és ta­nácsára felvételizett 1956-ban a kolozsvári Ion Andreescu Kép­ző­mű­vészeti Főiskola fesztészeti szakára, ahol a Lugoson született jeles festőművész, Aurel Ciupe (1900-1988) osztályába ke­rült. Idősebb és tapasztaltabb volt évfolyamtársainál, művészjelölt kollégáinál. Bertalan Ist­ván­ra is, akár diáktársai számottevő hányadára komoly hatást gyakorolt, a felsőfokú mű­vészképző tanintézet fiatal, tragikus véget ért „rebellis oktatója”, a festő-grafikus Kádár Tibor (1919-1962), aki az Erdélybe lassacskán be­szi­vár­ogni kezdett neoavant­gárd mű­vé­sze­ti irányzatok lelkes szó­szó­ló­já­vá és terjesztőjévé szegődött. Tanítvá­nya­it kísérletezése, új látásmódok, formanyelvek, műfajok és anyagok kipróbálására biztatta és serkentette. A kor követelményeinek, elvárásainak megfelelve vizsgamunkaként Bertalan István még egy olvasztár ro­busztus alakját festette meg eleven színekkel, kissé az expresszionizmusba hajló modorban.
32 esztendős korában diplomázott, vált hivatásos festőművésszé. A temesvári művészeti kö­zép­is­kola tanárává nevezték ki. A Béga-parti városban felpezsdült, fölötte élénk és tevékeny közegbe csöppent. A 3 éves Tanárképző Fő­isko­la rajzkarának beindítása a kiváló te­hetségek, a bukaresti és kolozsvári főiskolák kiváló érdemjegyekkel végzett abszolvenseinek népes raját vonzotta a Bán­ság szívébe, ahol a művészeti középiskola tanári kara felfrissítésének, gyökeres meg­fiatalításának folyamata is el­kezdődött. A művészpedagógusok mód­szer­tani szakkörének vezetését Bertalan Istvánra bízták, aki non­komformista indíttatásból a be­vett, a megszokott kereteket, témaköröket bátran túllépve a Bauhaus-mozgalom és -iskola örök­ségét, művészpedagógai el­veit és gyakorlatát felidézve, is­mertetve világított rá a romániai középfokú művészeti oktatás meg­újításának, mélyreható meg­refor­málásának szükségességére. Fel­ké­ré­sére a grafikus Karola Fritz valamint művésztetörténetet oktató felesége, Karin Sonn­tag-Berta­lan román nyelvre fordította Paul Klee, Vaszilij Kan­dinszky, Moholy-Nagy László és társaik elméleti írásait, amelyeket aztán a temesvári mű­vész­­tanárok a metodikai kör összejövetelein alaposan átbeszéltek, megvitattak. Kezde­mé­nyezésükre és szorgalmazásukra Mircea Maliţia tanügyminiszter hathatós támogatásával a temesvári középiskolát elsőként és egyedüliként Romániában kísérleti oktatási központtá, design-arcélű tanintézetté változtatták. Pár tanév erejéig tanulóikat a képző- és iparművészet klasszikus szakágai mellett főként ipari formatervezésre, tárgyformálásra, reklámgrafikára, térszerve­zés­­re valamint más közvetlen gya­korlati célú tantárgyakra ok­tat­ták. A szó szoros és átvitt ér­tel­mében is iskolát teremtettek Temesvárott.
Ugyancsak a Bauhaus-példához, gyakorlatához igazodva a mű­alkotások létrehozásában a csapatmunkát helyezték előtérbe. Bertalan István tanártársával, Constantin Flondor festő­mű­vész­szel és a Franciaország­ból frissen visszatért Roman Cotoşmannal szö­vetkezve hozta létre 1963-ban a hírnevet szerzett Group de Re­cherche d’Art Visuel mintájára az 1.1.1. Alko­tó­csoportot. A névben szereplő számok lényegében azt kívánták jelezni, hogy három autonóm mű­vészegyéniség szövetkezett az összefogásra, a közös munkára és szereplésre. A két világhírű magyar származású művész – Nicolas Schöffer (1912-1992) és Victor Vasarely (1906-1997), a kinetikus és az op-art művészet legjelentősebb képviselőinek a mozgásra, az interaktívitásra és az optikai hatásokra alapozott műveiből ihletődve Bertalan István előbb a népművészet formarendjét, dí­szí­tőmotívumait korszerűen stili­zál­va, új­szerű viszonylatokba, össze­füg­gésekbe állítva alkotta meg Ivókanalak című pasztell- és ak­varellsorozatát, majd pedig mo­nokrom fekete vagy fehér lapokat helyezett széles peremű ke­re­tekbe, amelyre függőlegesen vagy átlósan vékony cérnaszálakat feszített. Különleges optikai effektusokat teremtett. Modern fogantatású, a hagyományos szép­művészeti alkotásoktól ra­di­kálisan elütő alkotásai feltűnést keltettek a megyei tárlatokon, seregszemléken. Két egymást merőlegesen metsző négyszögletes keretre fehér és fekete cérnaszálakat kifeszítve alkotta meg kronológikus sorrendben első háromdimenziós objektjét, amellyel a mind az elektromos, mind a mágneses tér viselkedését leíró, a természet fizikai a­lap­modelljének elkészítését elő­mozdító négy egyen­letéről hí­ressé vált James Clerk Maxwell (1831-1879) skót matematikus-fizikus emléke és munkássága előtt tisztelgett. Te­mesvár után Maxwell démona című munkáját 1968-ban az 1.1.1. Alkotó­cso­port bukaresti bemutatkozó ki­állításán, a fővárosi Kalinde­ru-teremben is kiállíthatta. A tárlat sikere, élénk visszhangja eredményeként a kultúrpolitika döntéshozói a bukaresti Pavel Iliét és Mihai Rusut társukul sze­gődtetve Bertalan Istvánt, Constantin Flondort és Roman Cotoşmant kérték fel, bízták meg, hogy Romániát képviseljék az 1969-es Nürnbergi Kons­t­ruktivista Biennálén, amelynek anyagát ké­sőbb Oslóban is be­mutatták. Bertalan István Poli­morfismus cí­mű nagyméretű át­tetsző és színes műanyag-szá­lak­ból „szőtt” izgalmas optikai vibrációt és virtuális mozgás ha­tást keltő térszerkezetével, installációjával szerepelt a rangos nemzetközi seregszemlén. Mi­vel Roman Cotoşman a „sza­bad­ságot választva” nem tért vissza a németországi kiállítás-megnyitóról, az 1.1.1. Alkotó­csoport feloszlott.
Nem sok idő múltán, 1970-ben Bertalan István és Cons­tan­tin Flondor fiatalabb tanártársaik – Doru Tulcan, Ekisei Rusu, Ion Gaita és a matematikus Lu­cian Codreanu – megnyerésével, bevonásával életre hívta a Sigma-1 csoportot, amely az in­ter­disz­cipli­narizmus és a csapatmunka megteremtését, maradéktalan megvalósítását vallotta és tekintette legfőbb feladatának. Építészeti és szobrászati ele­mek felhasználásával ké­szítették el a köztérre szánt Infor­má­ciós torony modelljét, amelyen mozgalmas fény- és hangeffektusok kíséretében váltak vol­na láthatóvá a vetített írásképek, a közölni kívánt információk. A csoport 1971-ben szerelte fel a Diákmű­velődési Ház többszintes előcsarnokában a mű­anyag­zsigekkel, drót­huzalokkal felfüggesztett plexiglas-lapokból készített mértani alakzatokból összeállított hatásos kompozícióját. Felfújható struktúrák cí­­men kétrészes akciót szerveztek a képzőművészeti lícem tornatermében valamint a Várbás­tya kiállítóhelyként szolgáló ka­z­e­mattáiban, léggömbös, felfújt műanyagtömlős happeningjükbe a közönséget, az érdeklődőket is bevonták. Ugyancsak a Vár­bás­tyá­ban mutatták be a Ta­nulmány 1 összefoglaló címen 1978-ban megrendezett vizuális mű­vészeti rendezvénysorozat keretében az alkotócsoport utolsó közös akcióját, a Multivisi­ont, amelynek keretében alig át­tetsző színes műanyagfóliákra és sűrű szövésű hálókra ko­rábbi rendezvényeikről készült színes és fekete-fehér képsorokat, fil­me­ket vetítettek két projektorból.
Bertalan István, aki 1974-től a temesvári műegyetem építészeti kara keretében létesített fel­sőfokú műépítészeti iskolán adott elő formatant és térszervezést, a csapatmunkát növendékeivel, a műépítész-jelöltekkel folytatta. Tájmű­vé­szeti akciókat szervezett diákjaival a Vadász­er­dőben, Temesfalván, a Temes-folyó medrében és partján. Két egymást követő nyár egy-egy vasárnapján színes szalagokkal, Leonardo de Vinci szövegeivel teleírt lapokkal, zászlócskákkal, nyomdai alumíniumlemezekkel, székekkel és más alkalmatosságokkal „ékesítette” fel a Köz­pon­ti Park sétányait, tereit és fáit.
b-BERTALAN Stefan Floarea soarelui 2 b-Bertalan_Istvan_Ivókanalak_1964
Nemcsak a Temesvár élvonalbeli értelmiségeit tömörítő „bionika-kör” ülésein jött össze, találkozott rendszeresen dr. Eduard Pamfil orvosprofesszorral és pszichiáter-munkatársával, dr. Stössel Istvánnal Berta­lan István, hanem rendelőikben páciensként is egyre gyakrabban kereste fel a neves lélekgyógyászokat, akik a gátaljai kezelőközpontban külön műtermet is biztosítottak a Szigma-1 csoport „atyjának” valamint idegi- és lelkibajoktól gyötört művésztársainak. Betegsége súlyosbodá­sá­val Bertalan István mind sű­rűb­ben töltött hosszabb-rövidebb időszakokat beutaltként a gátaljai kórházban. Művészi ér­dek­lődése egyre hansúlyozottabban a természet felé fordult. Kiadós sétákra vállalkozott, a­me­lyeknek útvonalát rajzban és írott jegyzetekben papíron előre megtervezte. Benyomásait, meg­látásáit, tapasztalatait és élményeit rajzokban és fényképeken rögzítette. Módszeresen tanul­má­nyozta a természet képződ­mé­nyeit, alakzatait, törvényszerűségeit. Néme­lyek­ben megütközést, másokban őszinte csodálatot keltettek a tárlatokra beadott, közvetlenül a természetből merített műalkotásai: egy erős színekkel befestett óriási karfiol, egy virágcserépben magasra nevelt paszulyszál, amelyet a nö­vekedése egymást követő fá­zisait megörökító fényképfelvételek öveztek stb. Kivételes si­kert aratott 130 nap egy napraforgó társaságában címú akciója, amelyet Andrei Pleşu művészeti író jóvoltából 1979-ben Bu­karestben is bemutathatott, s amely őszirózsafélék családjába tartozó növény egyik szálának fejlődését követte nyomon a Te­mesvárott élő és alkotó művész a mag kicsírázásától a kóró el­száradásáig. A Temes partja szabadtéri műhelyévé, akciói kedvelt színterévé és keretévé ne­me­sült. A lét, az élet alapvető problámái behatóan foglalkoztatták a nonkomformista, „nehéz emberré” vált Bertalan Istvánt, aki családjával együtt 1986-ban kitelepült Németországba.
Megszokott közegéből ki­sza­kítottan nem érezte igazán ele­mében magát a baden-würt­tembergi Öhringenben a “felhők karmestere”. Visszatérve a festészethez, kezdetben szorgalmasan dolgozott, később azonban életkora előrehaladtával krónikussá sú­lyosbodott betegsége gátolta, visszavetette az alkotómunkában. Az üldözési mánia elhatalmasodott tudatán, kedélyén és lelkén. Visz­szavágyott Temes­vár­ra, ahol is­mer­ték és esendőségében is be­csülték. Amikor csak te­hette, 1989 után több alkalommal hosszabb időszakokat töltött a Bega-parti városban, ahol a modern művészeti irányzatokról tartott előadásokat illetve be­mutatókkal szerepelt a performance-fesztiválokon.
A megérdemelt, méltó mű­vé­szi elismerést igazából az u­tolsó évtized hozta meg Berta­lan István számára. A Romániai Képzőmű­vé­szek Szövetsége te­mesvári szervezete, a Műépíté­szek Rendje és Ileana Pintilie, művészettörténész, műkritikus ajánlatára a helyi tanács 2007-ben Bertalan Istvánt Temesvár díszpolgárává nyilvanították. Mű­veinek néhány válogatott da­rabja helyet kapott az önálló in­tézménnyé vált Művészeti Mú­zeum állandó kiállításán. Az egy­kori vármegyeházban otthonra lelt múzeum 2012-ben megrendezte Bertalan István életmű-kiállítását. A kolozsvári Quadro Galéria Az emigráns bohóc címen rendezett egyéni tár­latot Bertalan István 1986-1989 között festett képeiből. Fő­művei Bukarestben és Kolozs­vá­ron is bemutatásra kerültek az elmúlt években. A temesvári Tria­dé Alapítvány a művész 80. életévének betöltését Ileana Pintilie Ştefan Bertalan – Dru­muri la răs­cruce (Bertalan Ist­ván – Útkereszteződések) című monográfiájának megjelentetésével köszöntötte. A Velencei Biennálé központi pavilonjában rajzaiból prezentáltak egy ös­sze­állítást, míg a nemzetközi seregszemlével párhuzamosan a „lagúnák városának” egyik-má­sik csarnokában a Sigma-1 csoport tagjaként szerepeltették né­hány alkotásával Bertalan Ist­vánt. Hí­vei, ragaszkodó tanítványai önfeláldozó segítségének kö­szönhetően kerekesszékéből Bertalan István személyesen meg­tekinhette Velen­cében kiállított műveit.

Élete utolsó éveit a te­mes­vári Harmónia Otthonban töltötte, gondos ellátásban és kezelésben részesülve. Visszakerült hőn szeretett városába, a Béga partjára.
Földi maradványait a Sági úti temetőben hantolták el a re­for­mátus egyház szertartása szerint. Nevét, amely külön fejezetet és korszakot fémjelez a táj­egy­ség és Románia képzőművészetének 20. és 21. századi históriában, kétségbevonhatatlanul megőrzi a hely- és művelődéstörténet.


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • Emléktábla-avatás Pécskán
    • Utazás Aradra vonattal
    • Díszoklevél Tóth Máriának
    • Ujj János – ARADI KRÓNIKA
    • (no title)
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • June 2023
    • May 2023
    • April 2023
    • March 2023
    • February 2023
    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Curs Valutar

      2 June 2023
      EUR
      4.9633 RON
      HUF
      1.3373 RON
      USD
      4.6099 RON
      XAU
      293.6078 RON
      Curs oferit de Banca Națională a României
    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Ferencz Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Szabó Mónika, dr. Matekovits György (egészségügy), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs), Kiss Károly.
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó