• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

RENDEZVÉNYEK – ELŐADÁSOK

KÉZMŰVES MŰHELY ÉS TÁNCHÁZ LUGOSON

Ujj János – ARADI KRÓNIKA

Vígjáték, vers, zene – Az Aradi Kamaraszínház áprilisi programja

Szórványtalálkozó a Csikyben

PARTIUMI HONISMERETI TALÁLKOZÓ

Kalapáccsal megnyitott sportpálya


Szekernyés János – „A FELHŐK KARMESTERE”


 09 Jan 2015   Írta admin  0 Hozzászólás


Bertalan István az örökkévalóságba távozott

A 2014-es esztendő utolsó előtti napjának reggelén Temes­vá­rott a korábbi Béga-parti la­ká­sa és műterme közelében működő Har­mónia Otthonban hunyta le örökre a szemét a jelenkori bán­sági és romániai képzőművészet kivételes tehetségű alkotóegyénisége, a neoavantgardista irányzatok buzgó szálláscsinálója és terjesztője, a gyö­keres művészi megújulás szorgalmazója és élharcosa, Bertalan Ist­ván (1930-2014), akinek alakját, cselekedeteit és alkotásait im­már hosszú évtizedek óta a le­gen­dák bűvköre, az elismertség és a szakmai megbecsültség glóriája övez. Rátermett, eredeti ta­lentumú alkotónál, az úttörés koc­kázatait merészen vállaló mű­vészpedagógusnál lényegesen több volt Bertalan István, a­kinek neve egyet jelentett a nonkomformizmussal, a csillapíthatatlan tenniakarással, a kérlelhetetlen szakmai igényességgel, a lázas kísérletezőkedvvel, az al­ter­natív csapások és megoldások szenvedélyes keresésével, a korszerűség istenítésével és igehirdetésével. A modern művészet konok megszállottja, elkötelezett szolgálója és buzgó apos­tola volt.
A Vajdahunyad szomszédságában fekvő Rákosdon jött a vi­lágra 1930. május 30-án. Felme­női a szü­lőfalujában törzsökös hét nemzetség egyikéhez tartoztak: a Bertalanok a település e­gyik körülhatárolt fertályát lakták, s kijelölt hely illette meg a fa­mília tagjait a község református templomában és temetőjében. A patriarkális ha­gyo­má­nyo­kat konokul őrző falu ma­­gyar­sága megtartott, átmentett né­hány nyelvjárási sajátosságot, amelyeket a nyelvtudósok lejegyeztek, feldolgoztak, és tanulmányaikban ismertettek. A tradíciók tiszteletét Bertalan István részben családi örökségként kap­ta, részben pedig a nagy ipar­város, történelmi emlékei, Hunyadi-kastélya erősítették, hatványozták meg lelkében. A II. világháborút követő aszályos, zaklatott években, amikor a földművelés távlatai kezdtek erő­sen beszűkülni Romániában, szülei az ipar felé irányították a kamasszá serdült fiút, aki kö­zép- és felsőfokú tanulmányait a közeli iparközpontban, a vajdahunyadi Kohá­sza­ti Kombinát fémipari szakiskolájában végezte 1948-1954 között. Ok­levele meg­szerzését követően a vasöntödében technikusként alkalmazták. Beleszokott a műszaki rajzok és tervek, a technikai meg­ol­dások és megvalósítások, a mérnöki gondolkozás és alapállás megkövetelte fegyelembe és rendbe. Az átlagost jócskán meg­haladó rajz­készsége, érzékenysége és ma­nuális adottsága korán megmutatkozott. Buzgó lá­togatójává vált az Emil Bran­dis vezette képzőművészeti kör – amelyet a vajdahunyadi művelődési ház keretében létesítettek – összejöveteleinek. Oktatói és munkatársai ösztönzésére és ta­nácsára felvételizett 1956-ban a kolozsvári Ion Andreescu Kép­ző­mű­vészeti Főiskola fesztészeti szakára, ahol a Lugoson született jeles festőművész, Aurel Ciupe (1900-1988) osztályába ke­rült. Idősebb és tapasztaltabb volt évfolyamtársainál, művészjelölt kollégáinál. Bertalan Ist­ván­ra is, akár diáktársai számottevő hányadára komoly hatást gyakorolt, a felsőfokú mű­vészképző tanintézet fiatal, tragikus véget ért „rebellis oktatója”, a festő-grafikus Kádár Tibor (1919-1962), aki az Erdélybe lassacskán be­szi­vár­ogni kezdett neoavant­gárd mű­vé­sze­ti irányzatok lelkes szó­szó­ló­já­vá és terjesztőjévé szegődött. Tanítvá­nya­it kísérletezése, új látásmódok, formanyelvek, műfajok és anyagok kipróbálására biztatta és serkentette. A kor követelményeinek, elvárásainak megfelelve vizsgamunkaként Bertalan István még egy olvasztár ro­busztus alakját festette meg eleven színekkel, kissé az expresszionizmusba hajló modorban.
32 esztendős korában diplomázott, vált hivatásos festőművésszé. A temesvári művészeti kö­zép­is­kola tanárává nevezték ki. A Béga-parti városban felpezsdült, fölötte élénk és tevékeny közegbe csöppent. A 3 éves Tanárképző Fő­isko­la rajzkarának beindítása a kiváló te­hetségek, a bukaresti és kolozsvári főiskolák kiváló érdemjegyekkel végzett abszolvenseinek népes raját vonzotta a Bán­ság szívébe, ahol a művészeti középiskola tanári kara felfrissítésének, gyökeres meg­fiatalításának folyamata is el­kezdődött. A művészpedagógusok mód­szer­tani szakkörének vezetését Bertalan Istvánra bízták, aki non­komformista indíttatásból a be­vett, a megszokott kereteket, témaköröket bátran túllépve a Bauhaus-mozgalom és -iskola örök­ségét, művészpedagógai el­veit és gyakorlatát felidézve, is­mertetve világított rá a romániai középfokú művészeti oktatás meg­újításának, mélyreható meg­refor­málásának szükségességére. Fel­ké­ré­sére a grafikus Karola Fritz valamint művésztetörténetet oktató felesége, Karin Sonn­tag-Berta­lan román nyelvre fordította Paul Klee, Vaszilij Kan­dinszky, Moholy-Nagy László és társaik elméleti írásait, amelyeket aztán a temesvári mű­vész­­tanárok a metodikai kör összejövetelein alaposan átbeszéltek, megvitattak. Kezde­mé­nyezésükre és szorgalmazásukra Mircea Maliţia tanügyminiszter hathatós támogatásával a temesvári középiskolát elsőként és egyedüliként Romániában kísérleti oktatási központtá, design-arcélű tanintézetté változtatták. Pár tanév erejéig tanulóikat a képző- és iparművészet klasszikus szakágai mellett főként ipari formatervezésre, tárgyformálásra, reklámgrafikára, térszerve­zés­­re valamint más közvetlen gya­korlati célú tantárgyakra ok­tat­ták. A szó szoros és átvitt ér­tel­mében is iskolát teremtettek Temesvárott.
Ugyancsak a Bauhaus-példához, gyakorlatához igazodva a mű­alkotások létrehozásában a csapatmunkát helyezték előtérbe. Bertalan István tanártársával, Constantin Flondor festő­mű­vész­szel és a Franciaország­ból frissen visszatért Roman Cotoşmannal szö­vetkezve hozta létre 1963-ban a hírnevet szerzett Group de Re­cherche d’Art Visuel mintájára az 1.1.1. Alko­tó­csoportot. A névben szereplő számok lényegében azt kívánták jelezni, hogy három autonóm mű­vészegyéniség szövetkezett az összefogásra, a közös munkára és szereplésre. A két világhírű magyar származású művész – Nicolas Schöffer (1912-1992) és Victor Vasarely (1906-1997), a kinetikus és az op-art művészet legjelentősebb képviselőinek a mozgásra, az interaktívitásra és az optikai hatásokra alapozott műveiből ihletődve Bertalan István előbb a népművészet formarendjét, dí­szí­tőmotívumait korszerűen stili­zál­va, új­szerű viszonylatokba, össze­füg­gésekbe állítva alkotta meg Ivókanalak című pasztell- és ak­varellsorozatát, majd pedig mo­nokrom fekete vagy fehér lapokat helyezett széles peremű ke­re­tekbe, amelyre függőlegesen vagy átlósan vékony cérnaszálakat feszített. Különleges optikai effektusokat teremtett. Modern fogantatású, a hagyományos szép­művészeti alkotásoktól ra­di­kálisan elütő alkotásai feltűnést keltettek a megyei tárlatokon, seregszemléken. Két egymást merőlegesen metsző négyszögletes keretre fehér és fekete cérnaszálakat kifeszítve alkotta meg kronológikus sorrendben első háromdimenziós objektjét, amellyel a mind az elektromos, mind a mágneses tér viselkedését leíró, a természet fizikai a­lap­modelljének elkészítését elő­mozdító négy egyen­letéről hí­ressé vált James Clerk Maxwell (1831-1879) skót matematikus-fizikus emléke és munkássága előtt tisztelgett. Te­mesvár után Maxwell démona című munkáját 1968-ban az 1.1.1. Alkotó­cso­port bukaresti bemutatkozó ki­állításán, a fővárosi Kalinde­ru-teremben is kiállíthatta. A tárlat sikere, élénk visszhangja eredményeként a kultúrpolitika döntéshozói a bukaresti Pavel Iliét és Mihai Rusut társukul sze­gődtetve Bertalan Istvánt, Constantin Flondort és Roman Cotoşmant kérték fel, bízták meg, hogy Romániát képviseljék az 1969-es Nürnbergi Kons­t­ruktivista Biennálén, amelynek anyagát ké­sőbb Oslóban is be­mutatták. Bertalan István Poli­morfismus cí­mű nagyméretű át­tetsző és színes műanyag-szá­lak­ból „szőtt” izgalmas optikai vibrációt és virtuális mozgás ha­tást keltő térszerkezetével, installációjával szerepelt a rangos nemzetközi seregszemlén. Mi­vel Roman Cotoşman a „sza­bad­ságot választva” nem tért vissza a németországi kiállítás-megnyitóról, az 1.1.1. Alkotó­csoport feloszlott.
Nem sok idő múltán, 1970-ben Bertalan István és Cons­tan­tin Flondor fiatalabb tanártársaik – Doru Tulcan, Ekisei Rusu, Ion Gaita és a matematikus Lu­cian Codreanu – megnyerésével, bevonásával életre hívta a Sigma-1 csoportot, amely az in­ter­disz­cipli­narizmus és a csapatmunka megteremtését, maradéktalan megvalósítását vallotta és tekintette legfőbb feladatának. Építészeti és szobrászati ele­mek felhasználásával ké­szítették el a köztérre szánt Infor­má­ciós torony modelljét, amelyen mozgalmas fény- és hangeffektusok kíséretében váltak vol­na láthatóvá a vetített írásképek, a közölni kívánt információk. A csoport 1971-ben szerelte fel a Diákmű­velődési Ház többszintes előcsarnokában a mű­anyag­zsigekkel, drót­huzalokkal felfüggesztett plexiglas-lapokból készített mértani alakzatokból összeállított hatásos kompozícióját. Felfújható struktúrák cí­­men kétrészes akciót szerveztek a képzőművészeti lícem tornatermében valamint a Várbás­tya kiállítóhelyként szolgáló ka­z­e­mattáiban, léggömbös, felfújt műanyagtömlős happeningjükbe a közönséget, az érdeklődőket is bevonták. Ugyancsak a Vár­bás­tyá­ban mutatták be a Ta­nulmány 1 összefoglaló címen 1978-ban megrendezett vizuális mű­vészeti rendezvénysorozat keretében az alkotócsoport utolsó közös akcióját, a Multivisi­ont, amelynek keretében alig át­tetsző színes műanyagfóliákra és sűrű szövésű hálókra ko­rábbi rendezvényeikről készült színes és fekete-fehér képsorokat, fil­me­ket vetítettek két projektorból.
Bertalan István, aki 1974-től a temesvári műegyetem építészeti kara keretében létesített fel­sőfokú műépítészeti iskolán adott elő formatant és térszervezést, a csapatmunkát növendékeivel, a műépítész-jelöltekkel folytatta. Tájmű­vé­szeti akciókat szervezett diákjaival a Vadász­er­dőben, Temesfalván, a Temes-folyó medrében és partján. Két egymást követő nyár egy-egy vasárnapján színes szalagokkal, Leonardo de Vinci szövegeivel teleírt lapokkal, zászlócskákkal, nyomdai alumíniumlemezekkel, székekkel és más alkalmatosságokkal „ékesítette” fel a Köz­pon­ti Park sétányait, tereit és fáit.
b-BERTALAN Stefan Floarea soarelui 2 b-Bertalan_Istvan_Ivókanalak_1964
Nemcsak a Temesvár élvonalbeli értelmiségeit tömörítő „bionika-kör” ülésein jött össze, találkozott rendszeresen dr. Eduard Pamfil orvosprofesszorral és pszichiáter-munkatársával, dr. Stössel Istvánnal Berta­lan István, hanem rendelőikben páciensként is egyre gyakrabban kereste fel a neves lélekgyógyászokat, akik a gátaljai kezelőközpontban külön műtermet is biztosítottak a Szigma-1 csoport „atyjának” valamint idegi- és lelkibajoktól gyötört művésztársainak. Betegsége súlyosbodá­sá­val Bertalan István mind sű­rűb­ben töltött hosszabb-rövidebb időszakokat beutaltként a gátaljai kórházban. Művészi ér­dek­lődése egyre hansúlyozottabban a természet felé fordult. Kiadós sétákra vállalkozott, a­me­lyeknek útvonalát rajzban és írott jegyzetekben papíron előre megtervezte. Benyomásait, meg­látásáit, tapasztalatait és élményeit rajzokban és fényképeken rögzítette. Módszeresen tanul­má­nyozta a természet képződ­mé­nyeit, alakzatait, törvényszerűségeit. Néme­lyek­ben megütközést, másokban őszinte csodálatot keltettek a tárlatokra beadott, közvetlenül a természetből merített műalkotásai: egy erős színekkel befestett óriási karfiol, egy virágcserépben magasra nevelt paszulyszál, amelyet a nö­vekedése egymást követő fá­zisait megörökító fényképfelvételek öveztek stb. Kivételes si­kert aratott 130 nap egy napraforgó társaságában címú akciója, amelyet Andrei Pleşu művészeti író jóvoltából 1979-ben Bu­karestben is bemutathatott, s amely őszirózsafélék családjába tartozó növény egyik szálának fejlődését követte nyomon a Te­mesvárott élő és alkotó művész a mag kicsírázásától a kóró el­száradásáig. A Temes partja szabadtéri műhelyévé, akciói kedvelt színterévé és keretévé ne­me­sült. A lét, az élet alapvető problámái behatóan foglalkoztatták a nonkomformista, „nehéz emberré” vált Bertalan Istvánt, aki családjával együtt 1986-ban kitelepült Németországba.
Megszokott közegéből ki­sza­kítottan nem érezte igazán ele­mében magát a baden-würt­tembergi Öhringenben a “felhők karmestere”. Visszatérve a festészethez, kezdetben szorgalmasan dolgozott, később azonban életkora előrehaladtával krónikussá sú­lyosbodott betegsége gátolta, visszavetette az alkotómunkában. Az üldözési mánia elhatalmasodott tudatán, kedélyén és lelkén. Visz­szavágyott Temes­vár­ra, ahol is­mer­ték és esendőségében is be­csülték. Amikor csak te­hette, 1989 után több alkalommal hosszabb időszakokat töltött a Bega-parti városban, ahol a modern művészeti irányzatokról tartott előadásokat illetve be­mutatókkal szerepelt a performance-fesztiválokon.
A megérdemelt, méltó mű­vé­szi elismerést igazából az u­tolsó évtized hozta meg Berta­lan István számára. A Romániai Képzőmű­vé­szek Szövetsége te­mesvári szervezete, a Műépíté­szek Rendje és Ileana Pintilie, művészettörténész, műkritikus ajánlatára a helyi tanács 2007-ben Bertalan Istvánt Temesvár díszpolgárává nyilvanították. Mű­veinek néhány válogatott da­rabja helyet kapott az önálló in­tézménnyé vált Művészeti Mú­zeum állandó kiállításán. Az egy­kori vármegyeházban otthonra lelt múzeum 2012-ben megrendezte Bertalan István életmű-kiállítását. A kolozsvári Quadro Galéria Az emigráns bohóc címen rendezett egyéni tár­latot Bertalan István 1986-1989 között festett képeiből. Fő­művei Bukarestben és Kolozs­vá­ron is bemutatásra kerültek az elmúlt években. A temesvári Tria­dé Alapítvány a művész 80. életévének betöltését Ileana Pintilie Ştefan Bertalan – Dru­muri la răs­cruce (Bertalan Ist­ván – Útkereszteződések) című monográfiájának megjelentetésével köszöntötte. A Velencei Biennálé központi pavilonjában rajzaiból prezentáltak egy ös­sze­állítást, míg a nemzetközi seregszemlével párhuzamosan a „lagúnák városának” egyik-má­sik csarnokában a Sigma-1 csoport tagjaként szerepeltették né­hány alkotásával Bertalan Ist­vánt. Hí­vei, ragaszkodó tanítványai önfeláldozó segítségének kö­szönhetően kerekesszékéből Bertalan István személyesen meg­tekinhette Velen­cében kiállított műveit.

Élete utolsó éveit a te­mes­vári Harmónia Otthonban töltötte, gondos ellátásban és kezelésben részesülve. Visszakerült hőn szeretett városába, a Béga partjára.
Földi maradványait a Sági úti temetőben hantolták el a re­for­mátus egyház szertartása szerint. Nevét, amely külön fejezetet és korszakot fémjelez a táj­egy­ség és Románia képzőművészetének 20. és 21. századi históriában, kétségbevonhatatlanul megőrzi a hely- és művelődéstörténet.


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • RENDEZVÉNYEK – ELŐADÁSOK
    • KÉZMŰVES MŰHELY ÉS TÁNCHÁZ LUGOSON
    • Ujj János – ARADI KRÓNIKA
    • Vígjáték, vers, zene – Az Aradi Kamaraszínház áprilisi programja
    • Szórványtalálkozó a Csikyben
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • March 2023
    • February 2023
    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Curs Valutar

      2 April 2023
      EUR
      4.9491 RON
      HUF
      1.3 RON
      USD
      4.5463 RON
      XAU
      289.439 RON
      Curs oferit de Banca Națională a României
    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Farkas-Ráduly Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Matekovits György (egészségügy), Kiss Károly (mezőgazdaság), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs).
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó