Kórházigazgató és főszerkesztő

A gyárvárosi Úri utcában, a ko­rábban 29-es (később: a 34-es) számot viselő telken épített családi házat a 20. század elején Licht­scheindl Géza, a városi köz­kór­ház igazgató-főorvosa. Licht­scheindl Géza a Temes vármegyei Versecen jött a világra 1850. ja­nuár 1-jén. Középiskolába szülő­vá­rosában és Temesvárott járt. Or­vosi tanulmá­nyait Bécsben vé­gez­te, majd két évig az osztrák fő­vá­ros klinikáin gyakornokoskodott. 1877-ben tért vissza szülővárosába. Ormós Zsigmond főispán 1878. január 1-jétől kezdődőleg ne­vezte ki a temesvári városi kór­ház másodorvosává. Éveken át dr. Bécsi Gedeon (1830-1899) igazgató-főorvos jobbkeze volt. 1885. augusztus 15-től a Temesvári Nyomdászok Egylete is szer­ződ­tette a fiatal orvost belvárosi tagjai egészségügyi ellátására, gondozá­sá­ra. Presbiterévé választotta az 1890-ben önállósult temesvári re­formátus gyülekezet. A kálvinista egyház világi elöljárójaként 1892 jáliusában részt vett a Vadászerdő (Újszentes) telepesközségben tartott első istentiszteleten. Kiváló, hír­neves sebészként tartották számon Licht­scheindl Gézát Temes­vá­rott és Bánság-szerte. A gyo­mor­­o­perációknál elsőként alkal­mazta Te­mesváron a Billroth-mód­szert. Fő­nöke elhunytát köve­tően 1899. január 26-tól nevezte ki Molnár Viktor (1853-1919), Te­mes várme­gye és Temesvár szabad királyi vá­ros főispánja a városi kór­ház igazgató-főorvosává. Át­szer­vezte, fel­virágoztatta az ela­vult, a 18. szá­zadban emelt épületben működő intézményt. Felsze­relte, korszerű­sítette az osztályo­kat. Röntgen-la­boratóriumot léte­sí­tett, bevezet­tet­te a vezetékes vi­zet. A kórházi á­gyak számát 190-ről 285-re, az I. világ­háború idején pedig 532-re e­melte. Nagyon sokat fáradozott a Székely László (1877-1934) ter­vez­te új vá­rosi kórház pavilon-rendszerű épü­let­együttese fel­épí­tése érdekében. Éveken át állandó szakmai tanács­adója, fele­ős­ség­ér­zettől hajtott, megbízható és bölcs útmutatója volt a fiatal mű­épí­tész­nek, akivel karöltve Dél-Magyar­ország legkor­szerűbb, legjobban föl­szerelt e­gész­ségügyi központját szándé­koz­tak megte­rem­teni a Va­dászerdő szomszédsá­gában. A gya­kori mun­kamegbe­szé­lések, találkozások és tanács­kozások okán és során is­merte meg Székely László az igazgató-főorvos, dr. Licht­scheindl Géza lányát, Licht­scheindl Viola kisasz­szonyt, akit – miután első fe­leségétől, Bányász Mária Erzsé­bettől, akivel 1902. április 5-én Bu­da­pesten kötött házasságot, Te­mesvárott 1910. november 14-én törvényesen elvált – 1912. július 16-án vezetett a Béga-parti városban az anyakönyvvezető elé. Egy­há­zilag Szabolcska Mihály, a re­formátus költő-pap adta össze a há­zaspárt. A városi közkórház Székely László által kidolgozott és véglegesített nagyszabású tervé­nek kivitelezését megakadályozta az I. világháború kitörése. A világ­háború éveiben a jórészt a tanintézetek és más közintézmények épületeiben berendezett tábori kór­házak mellett a Lichtscheindl Géza vezette ispotályra is hatvá­nyozott szerep hárult a harctereken megsebesült katonák kezelésében, gyógyításában. Városi szolgálatba lépése 40. évfordulóján, 1917. dec. 31-én dr. Licht­scheindl Gézának a város törvényhatósági bizottságának elismerését, köszönetét és jó­kívánságait Geml József polgár­mester tolmácsolta.
A trianoni békediktátumot kö­vetően dr. Lichtscheindl Gézát nyugdíjba küldték.
A nagy tekintélynek és megbecsültségnek örvendő sebész, nő­gyógyász, gyermek- és fülorvos dr. Lichtscheindl Géza Temesvá­rott hunyta le örökre a szemét 1928. június 8-án. A Temesvári Hírlap 1928. jánius 14-i számában a gyászjelentések, a híradások és a temetésről tudósító beszámolók közlése után Boros Lipót tollából jelentetett meg In memoriam Licht­scheindl Géza címen terjedelmesebb nekrológot.
Férje elhunytát követően, özv. Licht­scheindl Gézáné 1928-ban ma­gánóvodát létesített a család Úri utcai házában, amelyet fivére és lányai segítségével, közremű­kö­­dé­sével a tanintézetek államo­sí­tásáig, 1948-ig vezetett. Az óvodások évzáró ünnepségeit a ház te­raszán improvizált színpadon vagy a Katolikus Ifjúsági Egylet Tigris és az Úri utcák sarkán emelkedő székházának tágas dísztermében tartották.
Dr. Lichtscheindl Géza másik lánya, Anna-Mária 1934. augusztus 4-én a Temesvári Hírlap fő­szer­kesztéhez, Pogány Lászlóhoz (1901-1956), a lap- és nyomdatulajdos, Pogány Mihály és Széphe­lyen nevelkedett Pogány Mihály­né született Fuchs Eugénia (1882-1941) fiához ment feleségül. Po­gá­nyék az Erzsébetvárosban, az egy­kori Bethlen (ma: Remus) ut­cá­ban építettek családi házat, ahol ifjú nejével és 1935. július 9-én szü­­letett fiával, Pogány András Mihállyal, Pogány László is 1939-ig lakott. Pogány László Győr vá­ro­sában – ahol apja a Győri Hírlap szerkesztője volt – jött a világra 1901. július 18-án. Miután Pogány Mihály 1906. július 10-től kez­dő­dő­leg elvállalta az alapító főszer­kesztő, Bíró Pál távozását kö­ve­tő­en, az 1903-tól megjelenő Temes­vári Hírlap irányítását, családjával átköltözött a Bánság fővárosába. Az ellenzéki beállítottságú, a ra­dikális és függetlenségi szellemi­ségű lapot, amelyet egy dr. Muth Gáspárból, dr. Buding Józsefből, dr. Skutereczky Miklósból, dr. Rosenthal Mórból, dr. Szuló De­zsőből, dr. Stumpfoll Edéből, László Samuból, dr. Szöllősi Albertből, dr. Bleyer Dezsőből és Szuló Ernőből álló részvénytársaság alapított, 1908. október 17-en Pogány Mihály megvásárolta, s a szerkesztőséget és kiadóhivatalt átköltözötte a Városház utca 16-os számú házába, majd a Jenő herceg tér 3. szám alá. Pár év múltán meg­teremtette saját nyomdáját is. Kastriener Samuval, a Temesvarer Volksblatt szerkesztőivel valamint Neumann Károllyal társulva, rotációs gépet vásárolt. A műszaki le­hetőségeket kihasználva, kamatoztatva, és kihasználva az újság formátumát a nyugati nagy lapok példájára megnagyobbította. Az új nyomda, mely a város tulajdonába került kazamaták egyikének át­épí­tésével jött létre, 1912 végére ké­szült el, és a Hunyadi Nyomda ne­vet kapta. A betűanyagot a Völl­mer berlini cég szállította, a rotációs gépet a svájci Rühler Testvé­rektől vették, az összes szedőgé­pet pedig a bécsi Gutenberg-háztól.
A lap- és nyomdatulajdonos fia, Pogány László a Temesvári Állami Főreáliskolában végezte tanulmányait. A Béga-parti város szerb megszállása idején, 1919-ben érettségizett. Tükör című egy­felvonásosát 1920-ban mutatta be a Sebestyén Géza vezette temes­vári magyar színtársulat. Szülei ösz­tönzésére és biztatására a lip­csei Technikum für Buchdrucker főiskolán s más németországi vá­rosokban folytatott tanulmá­nyo­kat, Budapesten elsajátította a mo­dern hírlapírás és lapadminisztráció alapismereteit. Ismeretszerző és –gyarapító külföldi vándorútja, „valcolása” után Pogány László visszatért szülővárosába, ahonnan katonai szolgálatra hívták be. É­des­apja, 1924. január 31-én bekö­vetkezett halálát követően a lap és a nyomda tulajdonjoga özvegyére, Pogány Mihálynéra szállt. A Te­mesvári Hírlap szerkesztést ideig­lenes jelleggel dr. Ligeti Sámuel ügyvéd vette át. 1924. március 5-től dr. Vuchetich Endre lett a napilap főszerkesztője, míg felelős szer­kesztőként Kubán Endre je­gyezte a nagy népszerűségnek és olvasottságnak örvendő újságot. Pogány László 1926. március 21-én vette át felelős szerkesztőként a lap irányítását. Korszerűsítve, felfrissítve, kibővítve és rátermett munkatársi gárdával megerősítve a Temesvári Hírlapot a két világhá­ború közötti romániai magyar saj­tó­élet egyik legtekintélyesebb or­gá­numává fejlesztette. Szerkesztő­ként, riporterként és közíróként a lap kötelékébe tartozott Asztalos Sándor, Bach Gyula, Páll György, Szirmai László, Ráth Károly, Finta Zoltán, Ormós Iván, Kalotai Gábor, Halász István, Kozmuth Artúr stb. Rendszeres cikkírója, külmunkatársa volt a lapnak a költő-pap Szabolcska Mihály, Szombati-Szabó István, Sepsi Nits István, Jörgné Draskóczy Ilma, Franyó Zoltán, Endre Károly, Keresztúry Sándor, Adamov Dusan, Varga Zsigmond, Paál Jób és még sokan mások. Pogányék tu­lajdonában volt a két világháború közötti évtizedekben is a Hunyadi Grafikai Műintézet, Temesvár má­sodik legnagyobb nyomdája is, ahol az 1920-1930-as években több mint 30 lapot nyomtattak, s ki­ad­ták a Temesvári Hírlap Aján­dék­könyv­tára című sorozatot is. A Te­mesvári Hírlap egy időben köl­csön­könyvtárat is működtetett.
Pogány László 1927-től a politikai életben is tevékeny szerepet vállalt: az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának megyei kép­viselője volt. Dr. Vuchetich Endré­vel megosztva a tennivalókat, a feladatokat elnökként szervezte, és vezette a magyar ifjúság politikai, társadalmi és közművelődési tevé­kenységét. Az 1930-ban felavatott temesvári Magyar Ház alapítóinak, mecénásainak egyike volt. No­vellái, cikkei saját lapjában va­lamint erdélyi folyóiratokban láttak nyomdafestéket. Az Arany János Társaság ügyvezető titkára, később ügyvezető elnöke volt az elnöki tisztséget betöltő Rech K. Géza és Debreczeni István olda­lán. A király diktatúra bevezetése Romániában a Temesvári Hírlap hely­zetét, megjelenését is ellehe­tetlenítette. Hosszabb-rövidebb idő­szakokra ismételten betiltották a magyar nyelvű napilap kiadását. A felhalmozódott adósságok, a­nya­gi nehézségek csődbe sodorták az újságot és a nyomdát. Nemcsak a szerkesztőség és a nyomda felszereléseit, berendezéseit árverezték el, hanem a Remus utcai családi házat is. Pogány László feleségé­vel és fiával 1940-ben költöz­ködött be az Úri utca 34. szám alatti Lichtscheindl-házba.