Az aggok menháza

A két világháború közötti év­tizedek nagy gazdasági világválsága kezdetének esztendejében, 1929-ben, – amikor a szociális ne­hézségek, megélhetési gondok kezdtek egyre nyomasztóbbá és súlyosabbá válni –, a Temesvári Zsidó Nőegylet a Béga-parti vá­ros mózeshitű vallási közössége idősebb, a családi gondviselést nél­külöző tagjainak megsegítésésére létrehozta az öregotthont, amelyet a Gyárvárosban, a Mező (ma: Inocenţiu Micu Klein) utca 26. számú házában rendeztek be. A tájegység sorrendben első zsidó jótékonysági, emberbaráti intézményét egy a földszintes épületek sorából kissé kiemelkedő villaszerű magánházban ren­dez­ték be a nemes szívű, ál­do­zat­kész zsidó asszonyok, akik ide­­jüket és energiájukat nem kí­mélve mindent megmozgattak feltett szándékuk megvalósítása érdekében. Hosszú hónapok lá­zas, megfeszített munkájának az élén a Zsidó Nőegylet nagyrabecsült, agilis elnöknője, dr. Po­la­csek Árminné állott.
Eleve nem kívánták emeletes épületben elhelyezni az öregeket, hogy ne kelljen lépcsőket mászniuk. Az udvarra pihenőszékeket helyeztek ki. A kertben veteményes ágyásokat alakítottak ki. A szuterénben helyezték el a rituális konyhát, amelyet fe­hérre festett falak határoltak és egy hatalmas tűzhely uralt. Jó­té­kony adományozók adták össze a felszereléseket, a szükséges edé­nyeket. Külön szekrényekben őrizték a tejes és a húsos edényeket. Fehérneművel zsúfoltan állt a gondnoknő szobájában a ru­hás­szekrény, amelyben 130 ágyhuzat, 120 törülköző, rengeteg me­leg hálóing, asztalkendő sorakozott, kapott helyet. „Az aggok há­za igazán mindennel el van lát­va. A szuterén helyiségekben öt szoba van és egy fürdőszoba. A szobákban egymás mellett va­donatúj ágyak, pokrócokkal letakarva. Az ágyak között éjjeli­szekrények és minden ágyhoz tar­tozik egy ruhaszekrény, amely­nek kulcsát az illető ágy tu­lajdonosa fogja őrizni. A fa­lakon tükrök, az aszalokon mindenütt virág. A fürdőszobában egy kád és több mosdókészlet van. A szuterén helyiségekben összesen 14 ágy van. Minden csöpp helyet alaposan kihasználnak, még a fürdőszobát is ketté­osztották és az egyik felét lakó­szobának rendezték be. A szute­rénben a legszegényebb sorú ag­gokat helyezik el, akiket teljesen ingyen tart el az aggok háza” – mutatta be az intézményt a Te­mes­vári Hírlap munkatársa, az újság 1929. november 9-i számban Az első temesvári zsidó jóléti intézmény felavatása. Elkészült a zsidók aggok menháza címen kö­zölt helyszíni riportjában. Tágas, szép, parkettával padolt ebéd­lő­teremben étkeztek a földszinten a gondozottak. Az ebédlőszoba a Temesvári Zsidó Nőegylet el­hunyt elnöknőjének, Klein Dá­vid­nénak a nevét viselte, akinek az arcképe valamint egy a nevét megörökítő bronztáblácska is helyet kapott a nagy asztal fölött. Az 1928-ban elhunyt Klein Dá­vid­né volt az, aki az öregotthon lé­tesítésének eszméjét, elsőként fölvetette, a belvárosi, gyárvá­rosi és józsefvárosi zsidó nő­egyleteket összefogásra buzdította a közös cél megvalósítása ér­dekében. A legnagyobb földszinti szoba a Gyárvárosi Zsidó Nő­egylet elnöknőjének, Hübsch Dá­vidnénak a nevét viselte, aki 100.000 lejt adományozott az öregotthon felépítésére. Gesztu­sá­ért azt is kiérdemelte, hogy nagy­méretű arcképét is ki­füg­gesszék a szobába. A földszinti szobák ágyainak fenntartására ke­gyes alapítványokat tettek a hit­község tehetősebb tagjai, csa­ládjai: Tauszig József, Perényi Géza, dr. Rosenthal Marcell ügyvéd, Löw-Beer, a Dura Elemgyár igazgatója, Moravetz Gyuláné, könyvkereskedő, Fäber Bernátné, dr. Klein Gyula és Lazarovitz, Nyíri Jenő, a Köz­gaz­­dasági Bank igazgatója és fe­le­sége, Klein Hillel és neje, Kovács Mór emlékére tett ala­pít­ványt Kovács Laura, adományával Deixner József emlékének kívánt adózni Deixner Lujza. Bronztáblácskák örökítették meg az alapítványosok mindegyi­ké­nek nevét az ágyak fölött. A be­teg­szobát Friedmann Karola ala­pította.
Komoly érdemeket szerzett az aggmenház megteremtésében a temesvári zsidó hitközség tit­kára, Delmár Gyula valamint Klein Jenő mérnök, aki minden támogatást megadott a nőegyletnek, amelynek élén dr. Polacsek Árminné oldalán Dr. Drechsler Miksáné és özv. Polgár Adolfné állott. A temesvári zsidóság ado­mányaival támogatta az akciót.
Tizenhatan jelentkeztek fel­vé­telre a öregotthon megnyitá­sa­kor. Négy férfi és 12 nő. A szu­terénben 14, a földszinten meg 12 ágy várta a rászorultakat. Hat­van életévüket betöltött, mun­kaképtelen, szegénysorú zsi­dók kérhették felvételüket. Az éléskamra feltöltéséhez minden nőegyleti tag egy üveg paradi­csomlé valamint egy üveg lek­vár, gyümölcsíz adományozásával járult hozzá. A malomtulajdonos Prochaszka Ede felajánlotta, hogy minden évben 10 zsák lisztet ajándékoz a beutaltak ellátására.
A csöndes, tiszta levegőjű kör­nyéken fölépített és berendezett aggmenház ünnepélyes fel­avatására, 1929. november 10-én délelőtt került sor. A jóléti intézmény megteremtésében o­roszlánrészt vállaló és betöltő Polacsek Árminné fogadta a ven­dégeket. Karének vezette be a hi­vatalos ünnepséget. A „sze­retet legújabb otthonát” létrehozó hölgyek érdemeit dr. Dechsler Miksa, belvárosi főrabbi méltatta. A nőegyletek nevéven Hübsch Dávidné, a Gyárvárosi Zsidó Nőegylet elnöknője kö­szöntötte a megjelentek, a zsidó társadalom reprezentánsai és más hitfelekezetű vendégeket. „Festői képekben gazdag” be­szédben méltatta a nők szerepét a zsidó történelemben és Mózes népének irányításában dr. Singer Jakab, gyárvárosi főrabbi. Weles Jenő gyárvárosi főkántor énekszáma után a Józsefváros, főrabbija, Schück Bernát mondott ün­nepi beszédet a Talmudból vett idézetekkel domborítva ki a jó­té­konyság erejét és szerepét. Katz Simon belvárosi főrabbi saját megzenésítésében énekelte, szó­laltatta meg dr. Dechsler Miksa főrabbi egyik imáját. Vissza­pil­lantva az akcióra dr. Polacsek Árminé a menház létesítésének történetét, főbb fázisait ismer­tette, idézte fel, s átadta az épü­letet rendeltetésének. Temesvár városa nevében az állandó vá­lasztmány tagja, Gábriel József fejezte ki elismerését példamutató megvalósításukért a temes­vári zsidó nőegyleteknek. Puszta létével a menház többek között azt jelképezte és demonstrálta, hogy a gondterhes világban lé­teztek „érző és jó szívek”. „Ba­rátságos, kedves szobák, modern szociális eszmék érvényesülnek az építkezésben, mert átlag ketten-hárman lesznek egy-egy szo­bába elhelyezve. Társalgó rádióval, könyvtárral és szórakozással biztosítanak gondtalan napokat az élet elesettjeinek. Jóleső érzés fog­ja el az embert a tisztaság és kényelem láttára. Temesvár nép­jó­léti intézményei sorában az új otthon az első helyet foglalja el” – összegezte véleményét a korabeli krónikás.
Több mint két évtizeden át lak­ták a szeretetházat az elaggott, az élet küzdelmeibe belefáradt, támogatásra szorult idős zsidók. Miután a temesvári zsi­dó­­ líceum megszüntetését köve­tő­­en állás nélkül maradt Schwartz Oszkár tanár, a hit­köz­ség társadalmi felelőseként rendszeresen fölkereste az idősek ott­honát, amelyben idővel egy szegénykonyhát is működtettek a rászoruló, a nincstelen zsidók megsegítésére. Az 1950-es évek elején a jóléti intézményt is álla­mosították, s hivatalosan a te­mes­vári zsidó nőegyletek sem működhettek tovább, nem fejt­hettek ki karitatív tevékenységet. A Mező utcai öregotthon városi kezelésbe került. A lepergett több mint hat évtized alatt bő­ví­tették, megnagyobbították léte­sít­ményt, amelyben az Inocenţiu Micu Klein utca 25-29. szám a­latt jelenleg 87 idős embert gon­doznak. A körülmények, a fel­tételek nem a legeszményib­bek, sok kívánnivalót támaszta­nak.
A temesvári zsidó hitközség a gyárvárosi zsinagóga mellett, a tulajdonába maradt földszintes épületek egyikében rendezett be újabb menházat gondozásra rá­szoruló idős tagjai számára. A zsi­dó­ság lélekszámának draszti­kus csökkenésének egyenes kö­vet­kez­mé­nyeként a gondozást igény­lő idősek is megfogyatkoztak. Elenyészően kevesen vették igénybe a zsidó öregotthon szolgáltatásait. 5-6 gondozottra 14-16 alkalmazott jutott. Gazdasági megfontolásokból a létesítményt felszámolták. Románia nyugati országrészének zsidó hitfele­ke­zetű rászorultjait az aradi „Aeva Elisheva és Adalbert Huber-Huber” öregotthonban (Episco­piei utca 22. szám) gondozzák. Az 1913-ban létesített intéz­mény­ben 12-15 férőhely, de szük­ség esetén 22 idős zsidót is el tudnak helyezni a 11 szo­bá­ban. 1 orvosasszisztensnő és 7 gondozó biztosítja az idősek ellátását. Az orvosi, testápolási szolgáltatásokat szerződéses ala­pon a közszférából biztosítják. A rászoruló temesváriakat is az aradi zsidó öregotthonba utalják be. Aradon kívül csak Buka­rest­ben tartanak még fenn zsidó agg­menházat. A Béga-parti városban idősek számára házi gondozó szolgálatot tart fenn hitközség: a rászorulóknak naponta meleg ételt visznek a rituális konyháról, biztosítják egészségügyi ellátásukat, kezelésüket, klubot, „napközi otthont” tartanak fenn, mű­ködtetnek. Romániában elsőként pszichológust alkalmaztak, hogy elbeszélgessen az idősekkel, hogy egy kis “agytornával” frissen tartsa érettebb korosztályok elmagányosodott, hozzátartozók és barátok nélkül maradt tagjainak agytekervényeit.