• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Civilek a közösségért
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések
  • Irodalmi helyőrség
  • Civilek a közösségért

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

Családok római zarándoklata a 2025-ös Szentévben

Úrvacsorai kehely Debelyacsáról (1799)

HÍREK

Trianonról jelenidőben

Megújult az MCC nagyváradi képzési központja, a sokoldalú Dudek-ház

AKI MEGREGULÁZTA A BÉGÁT (1.)

“Az ember csak azért nem tud repülni, mert nem hisz.”


Szekernyés János – TEMESVÁR KÖVEI 495.


 27 Mar 2014   Írta admin  0 Hozzászólás


A „Mezei Munkástelep”

A Mező és a Tigris utcák végén az egyoldalas Temetőrét és Lege­lő-sorok szegélyezték a 19. század vé­gén és a 20. század elején a Gyár­­város keleti peremét, képezték az erőteljesen fejlődésnek és gyarapodásnak lendült település szélét. Ablakaikkal a felépült családi házak hosszabb időn át egyenesen a negyed közlegelőjére néztek. Egyébként 1900-ban a Béga-parti városban 1165 lovat, 3762 szarvasmarhát, 290 juhot és 760 sertést írtak össze. A marhaállományt Geml József (1858-1929) főjegyző statisztikai összefoglalói egyikében gyengének minősített megjegyezve, hogy „marhatenyésztés egyáltalán nem űzetik” a város területén. A tejgazdaságok ellenben fedezték a település szaporodó lakosságának igényeit, nö­vekvő szükségleteit. A vidéki birtokosok, gazdálkodók és a hivatásos állatkereskedők biztosította fel­hozatalnak köszönhetően „je­len­tékenynek” minősültek s ko­moly forgalmat bonyolítottak le az állatvásárok. Különösen a temesvári lóvásárok örvendtek kivételes rangnak és tekintélynek. A Gyár­vá­rosnak a legelő felőli szélén előszeretettel telepedtek meg, építettek vagy béreltek házakat a bérkocsisok, mivel lehetőségük volt otthonaik közelében, szomszédságában legeltetni haszonállataikat.
Az urbanizálódási folyamatok felerősödésével, az állattartási kedv megcsappanásával párhuzamosan a városi tanács és a polgármesteri hivatal a 19. század alkonyán a közlegelők területét fokozatosan mezőgazdasági művelés alá bocsátotta. Takarmányter­mesz­tés céljára a tehenészettel foglal­ko­zóknak ugyanakkor 1-3 holdas területeket biztosított, adott bérbe. A Gyárvároshoz tartozó szántók és rétek területe 1900-ban 642,1 hektárt ölelt fel, de a legelőt jószerivel csak a bérkocsisok használták.
A város nagymérvű fejlődése, az iparvállalatok, a gyárak és mű­helyek számának fokozott ütemű szaporodása, az építkezések felpezsdülése, káprázatos léptéke tö­megeket vonzott vidékről, a közelebbi és a távolabbi tájakról a Bánság szívébe. Évről évre hatalmas iramban nőtt a város népességének lélekszáma, amely az 1900-as népszámláláskor elérte az 53.033-at. 30.448-as létszámukkal az összlakosság 57,6 százalékát a kétkezi dolgozók – a művezetők, előmunkások, altisztek, segédek, munkások, napszámosok, gazdasági és üzleti szolgák – tették ki. A te­hetősebb betelepülők telkeket vagy ingatlanokat vásároltak. Há­zakat építettek, amelybe családjaikkal beköltözködhettek. Nagyon so­kan a belső udvarokban emelt földszintes sorházakban vagy a mu­tatósabb, többszintes bérházakban béreltek alkalmas lakáso­kat. Égető gondot, nehéz problémát jelentett azonban a falvakból, a kisebb városokból tömegesen be­özönlött nincstelenek, cselédek, napszámosok, kubikusok stb. elhelyezése, lakásszükségleteinek kie­lé­gítése. A lakásínség kétségbeesett, törvénytelen cselekedetekre kényszerítette a városba szakadt szegény családok némelyikét. Az ér­vényben levő szabályrendeletek kitételeit, előírásait mellőzve, fi­gyelmen kívül hagyva önkényesen csőszkunyhóknak, szerszámos fé­szereknek álcázott viskókból, szerény házikókból lakótelepeket lé­tesítettek többen is a Ságra vezető országút mentén, a 10. számú vám­házon, a város törvényes ha­tárán túl valamint a józsefvárosi vasútállomás közelében, a hivatalosan a Mehala községhez tartozó Rónác dűlőben. Huzamosabb időn át komoly fenyegetettségben éltek. A város jórészt humanitárius és méltányossági megfontolásokból halasztotta el ismételten a törvénytelenül és rendszertelenül kialakult, az utakat, a villany-, a víz- és csatornahálózatot nélkülöző telepek lerombolását, felszámolását. Példát mutató és szolgáltató mó­don a hatósági rendelkezések be­tar­tásával, érvényesítésével létesítette Kissoda község határában Kende Gergely téglagyáros és ke­reskedő a nevét viselő telepet, a későbbi Újkissodát illetve Fraté­liát. A „munkaadók”, a nagyvállalatok közül egyedül csak a MÁV építette fel altisztjei számára a Józsefvárosban, a Béga jobb partján az ún. „Tízházat”, a város hú­zott fel a kezelésébe került józsefvárosi téglagyár területén két tíz-tíz szobás épületet az alkalmazottak részére, használatára. A vasutasok kérését méltányolva a város mérnöki hivatala mintegy 100 házhelyre osztotta fel a régi és az új lövölde között elterülő „polgári ré­tet”, a szeszgyári munkások óhajára munkahelyük mögött mért ki 300 négyszögöles parcellákat, s sza­bályozási tervet készített a Gát­sor és a Sági út között fekvő terület felosztásáról is. Az ipari és a földmunkások lakásgondjainak mér­séklése, megoldása azonban a 20. század elején is nehezen és körülményesen haladt.
Temesvár legkiválóbb polgármestere, a 100 esztendeje elhunyt dr. Telbisz Károly tudomást szerezve arról, hogy a földművelésügyi minisztérium hajlandónak mu­tatkozott a községek közvetítésével a földművelők házépítési tö­rekvéseit anyagilag támogatni, 1903-ben támogatólag karolta fel a Temesvárott a földkiemeléseknél, töltésmagasításoknál és útépítéseknél foglalkoztatott kubikusok, magyar földmunkások kérelmét, hogy szerény családi házak emelésével segítsék állandó letelepedésüket. Geml József főjegyző 1906-ban kiadott Temesvár lakáspolitikája című tanulmányában kü­lön fejezetet szentelt a munká­sok lakásfeltételei megteremtése, korszerű biztosítása sokrétű kérdéskörének. Könyvében a kiváló statisztikus a tömbházak emelése helyett az „egycsaládos munkásházakból” álló telepek létrehozását szorgalmazta, s javasolta egy „Munkásház-építési Alap” létrehozását is. A telkesítési és szabályozási tervek elkészítésén túl közhatóságként és területtulajdonosként a város fedezte volna a létrehozandó munkástelep terepegyengetési illetve -feltöltési, víztelenítési, csa­tornázási, útburkolási és közvilágítási költségeit. „A munkástelepekre a város beépített területén kívül, de ahhoz közvetlenül csatlakozóan olyan városi földterületeket kell kiszemelni, melyek nem esnek a város jövő terjeszkedésének közelébe, könnyen megközelíthetők, ahol egészséges a talaj és a városba való jó és olcsó közlekedés előfeltételei megvannak” – szögezte le értekezésében Geml József.
Temesvár városa 1906. március 26-én Munkásjóléti Bizottságot alakított, amelynek elsőrendű feladata a munkásság szociális helyének és viszonyainak tanulmányozása és az „egészséges munkáslakások építésének” előmozdítása, könnyebbé tétele volt. A munká­sok kívánságára a közgyűlés elrendelte, hogy a városi pénztár az építkezni szándékozó munkásoktól „az általuk e célra megtakarított összegeket átvegye és gyümölcsözőleg kezelje”, jövedelmezően kamatoztassa. Az intézkedésre 418 munkás 17.000 koronát fizetett be. A gazdasági és pénzügyi helyzet romlása, a mostoha életkörülmények 269 munkást arra kényszerítettek, hogy befizetett összegeiket visszavegyék. A Munkásjóléti Bi­zottság körültekintő, alapos tanulmányban mutatta ki, hogy Temes­várott egy egyszobás munkásház felépítése minimálisan 2400 koronában kerülne. A telekkel együtt 3000 koronára rúgna az eladási ár végösszege. Ha a kamattörlesztések egy részét az állam, a város vagy a társadalom átvállalta volna, a vételárat a munkások 20-25 év alatt képesek lettek volna törleszteni. Az 1907/46. törvénycikk elfogadása és életbe léptetése 20 esztendőre állami és községi adómentességet biztosított az egycsaládos munkásházat építő gazdasági mun­kásoknak, s ugyanakkor bé­lyeg- és illetékmentessé tette az ok­mányokat és beadványokat, adó­mentessé minősítette a felvett kölcsönök és a vételár-hátralékok kamatait. A törvény egyúttal felhatalmazta a földművelésügyi mi­nisztert, hogy évente „300.000 ko­rona erejéig a törvényhatóságoknak az építési tőke- és kamattörlesztési részletek meghatározott hányadát a munkások helyett, ezek javára megtérítse”. A kedvezmények, az előnyös feltételek arra ösz­tönözték Temesvár város ön­kor­mányzatát, hogy 200 gazdasági munkásház felépítésére vállalkozzon. A földművelésügyi miniszter évi 9600 koronás államsegélyt he­lyezett kilátásba. A 200 házas Munkástelep helyéül a városi ta­nács a volt gyárvárosi legelőt je­lölte ki, amelyet 120-200 négy­szög­öles házhelyekre tagolt szét. A telkeket négyszögölenként 2 koronáért engedte át a gazdasági munkásoknak, akiknek előre 400 koronát kellett lefizetniük. A várostól az építési költségek fedezésére ka­pott kölcsönt 20 év alatt féléves rész­letekben 5,25%-os kamattal voltak kötelesek törleszteni az érin­tettek. Félévenként hozzávetőlegesen 78 koronát törlesztve két évtized múltán került volna személyes tulajdonukba a ház és a telek.
1910. április 1-jén adták át a gyárvárosi „Mezei Munkástelep” első tíz házát, amelyeknek felépítéséhez 1909-ben láttak hozzá. A városi mérnöki hivatal négy típustervet dolgozott ki. Az A-mintájú kétszobás ház felépítése 2237 ko­ronába került. A B-típusú egyszobás ház építési költségeit 1922 koronára becsülték. 1952 koronára taksálták a C -mintájú egyszobás házat. Míg a D-típusú kétszobás ház árát 2229 koronában szabták meg. Mindegyik típusból 5-5 házat építettek fel. Az igénylők mindegyike maga választotta ki a telket és a típustervet. Az árnyékszék és pöcegödör létesítéséért házanként 160 korona pluszköltséget számoltak fel. A léckerítések egységárát folyóméterenként 5 koronában ha­tá­rozták meg. A telkes házak vétel­ára így 2900-3300 korona között mozgott. A város 1910. augusztus 1-ig további 27 munkásházat fejezett be és adott át a jelentkezőknek. Őszig újabb 47 ház került tető alá. 1911-ben pedig 44 munkás- ház készült el. Az eredeti, kezdeti ütemben folytak az építkezések az 1912-1913-as esztendőkben is. Dr. Telbisz Károly nyugdíjba vonulásáig illetve az I. világháború kitöréséig a Gyárváros szélén tető alá került mind a 200 munkásház, kialakult a „Mezei Munkástelep”.
Külön kezelte és valamelyest másként próbálta megoldani az ipari munkások lakásgondját Te­mesvár szabad királyi város közgyűlése és polgármesteri hivatala.


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • Családok római zarándoklata a 2025-ös Szentévben
    • Úrvacsorai kehely Debelyacsáról (1799)
    • HÍREK
    • Trianonról jelenidőben
    • Megújult az MCC nagyváradi képzési központja, a sokoldalú Dudek-ház
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • June 2025
    • May 2025
    • April 2025
    • March 2025
    • February 2025
    • January 2025
    • December 2024
    • November 2024
    • October 2024
    • September 2024
    • August 2024
    • July 2024
    • June 2024
    • May 2024
    • April 2024
    • March 2024
    • February 2024
    • January 2024
    • November 2023
    • October 2023
    • September 2023
    • August 2023
    • July 2023
    • June 2023
    • May 2023
    • April 2023
    • March 2023
    • February 2023
    • January 2023
    • December 2022
    • November 2022
    • October 2022
    • September 2022
    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Curs Valutar

      19 June 2025
      EUR
      5.0325 RON
      HUF
      1.2466 RON
      USD
      4.3749 RON
      XAU
      475.3109 RON
      Curs oferit de Banca Națională a României
    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Ferencz Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Szabó Mónika, dr. Matekovits György (egészségügy), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs), Kiss Károly.
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó