Két utcából egy

Az első világháború kitörésé­nek – amelynek centenáriumáról épp 2014 nyarán emlékszik meg a földkerekség –, vészterhes, zaklatott esztendejében a Nagy Töltés (ma: Hold) utca 1. szám alatti ingatlannak Mihálovits Sarolta volt a tulajdonosa. Az épü­let nyújtott hajlékot Gieszer Árpád malomi utazónak is. A kif­lit formázó utca 2-es számú telkéért ház- és bolttulajdonosi minőségében Fischer Anna szatócs fizette az adót, aki az épületben rendezte be és működtette boltját is. Férje, Fischer Ignác a Temes-Béga Vízszabályozási Társaság alkalmazásában állott. A bérlőként az ingatlanban lakó Alfrandy Hugó a biztosítások te­rén kamatoztatta adottságait, köz­gazdasági ismereteit. Dr. Steiner Adolf tulajdonát képezte a Nagy Töltés utca 3-as szám alatti háza és telke. Özvegy Janánts Katalin vallhatta magáénak az 5-ös számú házat, aki az Iskola utca 6. szám alatt is bírt egy gyárvárosi ingatlannal. Az asztalos Kárl János valamint a nyugalmazott görögkeleti lelkész, Nicodim Popovici osztozott a 9-es számot viselő ingatlan tulajdonjogán. Gheorghe Vasici kőműves a Nagy Töltés utca 12-es házszámú épületében pihente ki fáradalmait, hajtotta nyugalomra a fejét. Ügyvédi írnokként kereste kenyerét a 15. szám alatt lakó Beller János. Korábbi, 59. szám alatti lakhelyéről Aman György a 16. szám alá költözött, s muzsikálás helyett 1914-ben immár a borbélymesterséget gya­korolta. Polts Rozália fuvaros volt a tulajdonos a Nagy Töltés utca 17-es számú házában, amelyben Polts György kataszteri hivatalnok is lakott. A 18. szám alatt jegyezték be és tartották számon Kravetz Ágoston hentes lakását és boltját.
A cserépfedő Mihajlovits György vált a 19-es házszámot viselő telek és épület tulajdonosává, míg a 20-as számú házat Buchmann Kálmán bérkocsis vallhatta a magáénak. Kopetsnik János asztalos élt és dolgozott a Nagy Töltés utca 22. szám alatt. A 23. számmal jelölt házban öz­vegy Kréter Józsefné szatócs tartotta fenn boltját és lakását. Knezevits István vegyesáru-ke­res­kedő a Nagy Töltés utca 24. szám alatt lakott családjával, üz­letét azonban ugyancsak a Gyár­városban, a Fő utca 25. szám alatt tartotta fenn és működtette. A 25. szám alatti háznak továbbra is Száva Radits, a városnegyed egyedüli hivatásos halásza volt a tulajdonosa. Nem volt túlságosan nagy a konkurrencia. A Béga-parti városban ugyanis a 20. század első évtizedeiben raj­ta kívül mindössze csak hat ha­lászt tartottak nyilván a hivatalos iratok. Többségük azonban azok sorából is nem a Béga-csatornában fogott, hanem friss dunai halakat kínált a vendéglősöknek, szállodásoknak meg a háziasszonyoknak. A nyugalmazott hivatalszolgaként számontartott Grochmal József tulajdonát ké­pezte a Nagy Töltés utca 26-os házszámot viselő épülete. Bencsek Mária volt a háztulajdonosa 28. szám alatti ingatlannak, míg a 29-es telekért és ingatlanért tulajdonosként Simon Károly fizette a adót meg a városi illetékeket. A napszámos Karger Jánosnak sikerült megszereznie a 30-as ingatlan tulajdonjogát. A 32-es házban tulajdonosként Kukulandi Katalin lakott, míg a 33-as épületnek Cservenka József volt 1914-ben is a háztulajdonosa. Háztulaj­do­nosként Luca Olar bírta a Nagy Töltés utca 35-ös ingatlanát. A betűszedő Rammer Gergely volt a 38-as számú ház tulajdonosa. A zenészmesterséget űzte és gya­ko­rolta a 39-es ház tulajdonosa, Uszler Ignác. A szatócs Hornyiczky Emília vallhatta a magáénak a 42-es ház­szá­mú épületet.
Kicsit meglepőnek tűnhet, hogy a Nagy Töltés utca háztulajdonosai közül az I. világháború előtt és alatt csupán csak hatan – dr. Steiner Adolf (3.sz.), Bogárosi István (16.sz.), Alt­mayer Ferenc (21.sz.), Antalik János (28.sz.), Kukulandi Ka­talin (32.sz.) és Kánya András (46. sz.) – vezettette be ingatlanába a vezetékes vizet.
A Nagy Töltés utcával 1931-ben összevont, egybekapcsolt egy­kori Hold utcában még le­han­golóbb volt a helyzet: pusztán csak a 1-es szám alatti ház bir­tokosa, Gruber Mihály és a 5-ös házszámú ingatlan tulajdonosa, Hermann Hermina vette igénybe a városi vízművek szolgáltatásait, köttette be a vízvezetéket.
A 19. század legvégén a hajdani Hold utca 2-es házszámot viselő épületében Kovács János kocsmáros, Steger Gusztáv köny­velő, Preitl Borbála szülésznő, Kudlik József szabósegéd és Fuchs Fülöp kefekötősegéd lakott. A szabósegéd Smolek János lelt hajlékra a Hold utca 3. szám alatt. A 4-es szám alatti házban bérelt lakást Czerni János péksegéd valamint Weber János munkás. Bejegyzett lakása a Bega­balsor 5/7. szám alatt volt ugyan Novotny Antalnak, a ne­ves temesvári harangöntőnek, mű­helyét azonban a Hold utca 4. szám alatt alakította ki, rendezte be és üzemeltette. Az 5. szám alatt lakott, nyírt és borotvált Buschbacker Mátyás borbély. Steffel Miklós asztalossegéd feje fölé tartott fedelet a Hold utca 6. szám alatti épület. A Glasz Ferenc tulajdonát képező 7-es szá­mú házban bérelt szállást Kolling Fülöp foltozócipész, Kiesling Vilmos péksegéd és Stejer Erzsébet napszámos.
1914-ben immár Glasz Mária volt a Hold utca 7-es számú há­zának a tulajdonosa, amelynek a földszintjén Lindemann Mihály borbély, akinek különben a Pacsirta utca 20. szám alatt volt a lakása, gyakorolta a figaroskodást. A Hold utca 2. szám alatt Takács Péter kerületi munkásbiztosítási ellenőr lakott. Stéger Gusztáv könyvelő otthonául a 3-as számú ház szolgált. Novotny Antal örököse és mesterségének rátermett folytatója, Novotny Lajos harangöntő volt a 4-es szá­mú telek tulajdonosa. A 5-ös szá­mú ingatlant tulajdonosként Hermann Hermina özvegy bírta.
A régi Hold utcának az egykori Bégabalsor (jelenleg: Baba Dochia utca) és a hajdani Pa­csir­ta (most: Cronicarul Ion Necul­ce) utca közötti részén mindkét oldalán megőrződött néhány pa­ti­nás családi ház. Közülük néhányat gondosan tataroztak, újrafedtek és újravakoltak. Különö­sen szemrevaló és tetszetős a 6-os házszámot viselő földszintes épület klasszicizáló és szecessziós ékítményekkel díszített, felújított homlokzata. A csinos és takaros ház a környék hajdan volt építészeti értékeinek, hivalkodástól mentes, szemet kápráztató remekeinek szerencsés ma­radványa, beszédes tanújele. Kozmetikázták a 2-es és 4-es számú házak külsejét, utcára né­ző falait is. Tovább üzletek foglalják el néhány háznak az úttest menti járdára könyöklő traktusát. Italbolt is üzemel a különböző pro­filú üzletecskék sorában. Szűk udvarán nyárikert-féleséget is berendeztek, amely élénk látogatottságnak örvend. Üres hely ritkán akad az asztalok körül. A páratlan számok oldalán néhány a 19. és 20. századok fordulóján emelt emeletes épület idézi a boldog, békebeli időket, amikor a lendületes gazdasági felpezsdülés, az általános jólét a munkásnegyedként számontartott Gyár­városban is éreztette jótékony hatását. Biztosra vehető, hogy épp az emeletes épületeknek köszönhetően nem került az 1980-as években a Bégabalsor, a Bárány, a Nagy Töltés, a Pa­csirta, az Ilona, a Burkus, a Felső Árok meg a szomszédos utcák sorsára a Hold utca eleje is. A városfertály szanálásának, kíméletlen lerombolásának első fázisában nem kerültek ledózerolásra bevezető szakaszának épületei. Szomszédságukban a föld­szin­tes házakat, veteményes, gyü­­mölcsös és virágos kerteket letarolva, a területet úgy ahogy elegyengetve, többszintes panelházakat építettek. A Hold utcát és környékét külön tömbház-övezetként tartják jó ideje számon.
Az egykori Pacsirta utcától az Új utcáig kanyarodó egykori Nagy Töltés utca, amely 1931 óta ugyancsak a Hold utca nevet viseli, bal oldalán végig tömbházak sorakoznak. A jobb felől is a kommunista érában tervezett és épített tömbházak szegélyezik az utca elejét és végét. A Ion Lotrea­nu utca vonalától azonban terjedelmes beépítetlenül ma­radt, szabad füves térség terül el. A házakat lerombolták, eltüntették a Föld színéről. Egyen lakósilókat immár nem emeltek a szabaddá tett terepre, mert 1989 decembere gyökeres fordulatot hozott Románia településszervezési, iparosítási, társadalomfejlesztési, demográfiai és lakásépítési politikájában is. A Hold utcát határoló területet – amelyet a je­lek szerint még nem foglaltak el a bel- és külföldi „ügyeskedő” be­fektetők, a pénzeszsák romák sem lepték el kerti törpés palotáikkal, s „új gazdagék” se úszómedencés luxus villáikkal és a menős üzletláncok egyike sem vetette ki rá még vércse-szemét –, tanácsos lenne mielőbb parkosítani, fákkal beültetni, játszóterekkel vonzóvá és hasznossá varázsolni. Nagyszerű sétatérré válhatna a terület a tömbházak ka­réjában. A Kis Töltés utcához, amely jóideje a Melodiei nevet viseli, kegyesebb volt a sors: kisebb módosításokat, átalakításokat, beépítéseket leszámítva sértetlenül megőrizhette eredeti arculatát, régi, „békebeli” kinézetét, utcaképét és hangulatát.