“Egy egész emberéleten át működött a zenében…”

Élete utolsó időszakában a Gyár­városban, a Hold utca 2. szám alatt lakott Jáborszky Mihály (1805-1884), a Béga-parti város sorrendben legelső és egyik legkiválóbb hegedűművésze. Kemény, kitartó munkával érte el, hogy öreg­ségére szerény családi házat vallhatott a magáénak Temesvár iparnegyedében. Lengyel nemesi család sarja volt. Nagyszülei me­nekültek a Lengyelországot leigázó és megszálló orosz hódítók elől Felső-Magyarországra. Jáborszky Mihály a Trencsén vármegyei Ver­bón jött a világra 1805. szeptember 11-én. Apja tanította zenélni, hegedülni. Középiskolai tanulmányait kiváló eredménnyel az esztergomi gimnáziumban végezte. Nemcsak szorgalmával, előmenetelével tűnt ki társai sorából, ha­nem tökéletes zenei hallásával és nagyszerű hangjával is. Szülei és tanárai is a papi pályára szánták. Az ifjú Jáborszky Mihály az esztergomi papnevelő-intézet növendéke lett. 1826-ban kilépett a szemináriumból, mivel nem hódolhatott kedvére szenvedélyének, a zenének. Az egyházi szabályok és rendeletek nem engedték meg, hogy hegedűjén kedvére gyakorolhasson és játsszon. Beiratkozott a pesti egyetem orvosi karára, de nem bírta a boncolásokat, épp ezért hátat fordított az orvosi pá­lyának is. Felsőfokú tanulmányait végérvényesen megszakítva zenei pályára lépett. A hegedűjátékban Táborszky Mihály és Lipinszky József Károly voltak a mesterei. Pesten tartotta első nyilvános hang­versenyét 1830. november 26-án. A pesti zenekonzervató­ri­umból hívta meg 1832-ben Török Antal (1763-1832), Csanád egyházmegye püspöke Temesvárra, a római katolikus székesegyház ze­nekarának elsőhegedűsi állására, amelyet aztán fél évszázadon át töl­tött be egyházi felettesei, mű­vészbarátai és a hívek megelégedettségére és osztatlan örömére. Évi 800 forint fizetést kapott. Pár­hu­zamosan koncertmestere volt a színház zenekarának is. Temes­vá­rott a zenetörténészek egybehangzó véleménye szerint Jáborszky Mihály teremtette meg a komoly hangversenyéletet. É­vente több koncerten, hegedűesten lépett közönség elé a színházban, a városi vigadóban valamint a megyeháza dísztermében. Az 1840-es években közreműködött Novacsek G. csellóművész, Augustin Mahler zongoraművész, a Männer­ge­sang­s­verein koncertjein.
A zongorista Augustin Mahler 1841. május 14-én Temesvárott megtartott koncertjén Jáborszky Mihállyal együtt szólaltatta meg Schoberlechner Elisir d’amore cí­mű szerzeményét. Beriot hegedűversenyének előadásával, tolmácsolásával gazdagította Jáborszky Mihály a hangverseny műsorát. A zene népszerűsítését, széleskörű megismertetését célozta és szolgálta a Jáborszky Mihály kezdeményezésére és hatékony részvételével beindított Musicalisch-De­cla­matorische Academie című rendezvénysorozat. A 13 fokos hideg miatt szembeszökően kevesen jelentek meg Jáborszky Mihály 1841-es leckehangversenyén. A­nya­gi szempontból a korábbiaknál jobban sikerült, „többet hozott a konyhára” Jáborszky Mihály 1842-es virágvasárnapi hangversenye. „Mivel Jáborszky már nem tagja színház zenekarának, többet és jobbat várunk tőle. Nehéz kompozíciókat választott. Hidegen hagytak. Nél­külöztük a szokásos tüzet és precíziót a kivitelben. Négy szám egy koncertjátékos számára sok. Eh­hez már Ernst óriási energiájára van szükség” – írta beszámolójában Charles (feltételezhetően: Beichel Károly) a Te­mesvarer Wochenblatt hasábjain kö­zölt beszámolójában, hangverseny-krónikájában.
Franz Limmer zeneszerző-karmester nyitányt komponált a Mu­si­calisch-Declamatorische Aca­de­mie 1843. április 9-én megtartott hangversenyéhez, amelyet Já­borszky Mihály szólaltatott meg, aki Vieuxtemps-változatok, Beriot hegedűversenye valamint Tá­borszky magyar témákra írt va­ri­á­ciói élményszerű előadásával is je­leskedett. A Temesvarer Wo­chen­blatt kritikusa a legmélyebb elismerés hangján méltatta teljesítményét.
Közkívánatra harmadszor is közönség elé lépett a hangverseny- körútja során Temesvárt is fölke­reső Liszt Ferenc. Jótékony célú koncertet tartott 1846. november 17-én, pénteken a Szerb utcai színház termében, amelyen humoros előadásával a Honderű szerkesztője, Petrichevich Horváth Lázár valamint Jáborszky Mihály, a temesvári dóm szólóhegedűse is közreműködött.
Jáborszky Mihály az elsők között kezdeményezte és szorgalmazta már 1840-ben egy nyilvános zeneiskola létesítését, megteremtését a Bánság szívében. Csa­nád egyházmegye püspöke, Lonovics József védnöksége alatt 1845-ben megalakult a Temeswa­rer Musikverein, amely 1846-ban ze­neiskolát is alapított, amelynek hegedűtanárává Jáborszky Mi­hályt választották. A zongorajátékot Maschek Vince, az éneket meg Friederich Heim oktatta. Több hangversenyt és zeneestélyt tartott Jáborszky Temesváron, s hangverseny-körutakat tett Erdélyben, a nagyobb magyarországi és külföldi városokban. Fellépett többek között Pesten, Brassóban, Elő­pa­takon, Aradon, Lugoson, Zimony­ban, Prágában, Lipcsében, Drez­dá­ban, Bukarestben, Jászvásáron, Odesszában. Éveken át szorosan együttműködött Franz Limmer kar­mesterrel és zeneszerzővel a temesvári zenei élet felvirágoztatásán. Zeneoktatással és zeneszerzéssel is foglalkozott, s hangversenyein gyakorta játszott magyar népies darabokat.
Tízesztendős növendékét, Deckner Saroltát (1846-1887) lép­tette fel 1856-ban rendezett hangversenyén. Impresszáriójával a kivételes tehetségű gyermekhe­ge­dűs Temesvárról világkörüli koncertkörútra indult. Közönség elé lépett a kis hegedűművésznő 1857-ben Jáborszky Mihálynak a színházban rendezett újabb sikeres hangversenyén is, amelyen Schwe­felberg Apollónia hangver­senyénekesnő valamint az Alscher karmester vezényelte katonaze­nekar is közreműködött. Paganini- kompozíciók előadásával váltott ki nagy hatást Jáborszky Mihály a zenei évad keretében ugyancsak a színház termében megtartott koncertjén. A dóm és a színház egye­sített zenekarának közremű­ködé­sé­vel tartotta meg újabb hege­dű­koncertjét 1860-ban a Szerb utcai színház termében, ahol hagyo­má­nyossá vált virágvasárnapi hangversenyét is megtartotta. Jáborszky Mihály 1862 virágvasárnapján és 1863 húsvétvasárnapján is közönség elé lépett.
25. jubileumi hangversenyét Jáborszky Mihály 1863-ban a Városi Színházban tartotta, amelyen a Männergesangsverein kórusa, az énekes Diamonti kis­asszony, Trebler, Pummer Ágoston, a hegedűs Ruschil, Grünbaum és Becker valamint a zongorista Witalski k.a. Wilhelm Speer dóm­karnagy növendéke valamint Nikolits Sándor, a színház másodkarmestere is közreműködött.
A Temesvári Zenekedvelő Egyesület 1875. június 14-én ün­ne­pelte meg zenészi pályájának fél évszázados évfordulóját. A hang­verseny bevételét a filhamóniai tár­saság „Temesvár leg­idősebb he­gedűművészének”, Jáborszky Mi­hály­nak ajánlotta fel, aki „nem volt képes olyan anyagi helyzetet biztosítani magának, aminőt méltán megérdemelt vol­na”. A koncert időpontját épp arra a napra időzítették, amelyen 50 évvel korábban Jáborszky Mihály először lépett közönség elé.
„Jáborszky úr egy egész em­beréleten át működött a zenében s e hosszú évek során száz és százakra megy azok száma, kikkel a zenét megkedveltette, vagy őket ze­nére tanította. Jáborszky úr ma 70 éves de fájdalom 50 év alatt sem volt képes oly anyagi helyzetet biztosítani magának, mint amilyet mél­tán megérdemelne. Valóban ne­mesen cselekszik tehát a zenekedvelők egyesülete, midőn a zene egyik veteránja öreg napjait némileg tűrhetővé igyekszik tenni. A hangversenyen kívül még aláírási ívek is bocsáttatnak ki, melyeknek eredménye az agg művész számára veendő tiszteletajándékra van szánva” – írta hangverseny-előzetesében a Temesi Lapok. Temesvár és Temes vármegye első magyar nyelvű lapja beszámolót is közölt az „érdekes műsorozatú hangversenyről”, bensőséges hangulatú ünnepélyről. „Temesvár ünnepelt művészének, Jáborszky Mihály 50 éves jubileuma tartatott a helybeli Philharmoniai Egyelet által – írta Temesvár Ormós Zsigmond főispán alapította első magyar nyelvű újságja. – Az ünnepelt művész nagy meghatottsággal játszott és az elismerés, melyet a közönség részéről tapasztalt könnyekre in­dítták. Midőn pedig átnyújtatott a babérkoszorú, szótlan állt a megindulástól az öreg művész. Örömmel kell feljegyeznünk e helyen azt, hogy a »Philharmoni­scher Ve­rein«, mely különben nem áll valami nagy magyarság hírében, ma­gyar darabot is vett fel Therntől, a nevezetes magyar dalköltőtől prog­ramjába. Előadása reményen felül sikerült, meglepett a precízió s a magyar szavak tiszta kiejtése. Üdvözöljük az egyletet e téren, vajha a magyar műdalokat na­gyobb szorgalommal tanulmányozná. Hisszük azonban, hogy a megkezdett úton haladni fog. Reméljük továbbá, hogy az egylet neve magyarra fog változtatni, a levelezések és egyéb hirdetések is e nyelven fognak vitetni. Meg­elé­gedetten távozott a közönség, melynek óhaja: vajha sokáig élne még a művész Temesvár díszére”.
Idős korában is alkalmanként dobogóra lépett Jáborszky Mihály, aki 79 esztendős korában Temes­váron hunyta el örökre a szemét, 1884. szeptember 2-án. A gyárvárosi temetőben hantolták el. Özvegyének a város öt forint havi kegydíjat szavazott meg. Sírja pár évtized múltán eltűnt, nyomtalanul. Braun Dezső szerint állítólag egy Müller nevű cigány muzsikus elhunyt feleségét temették rá Te­mesvár kiváló hegedűművészének földi maradványaira.