“Egy egész emberéleten át működött a zenében…”
Élete utolsó időszakában a Gyárvárosban, a Hold utca 2. szám alatt lakott Jáborszky Mihály (1805-1884), a Béga-parti város sorrendben legelső és egyik legkiválóbb hegedűművésze. Kemény, kitartó munkával érte el, hogy öregségére szerény családi házat vallhatott a magáénak Temesvár iparnegyedében. Lengyel nemesi család sarja volt. Nagyszülei menekültek a Lengyelországot leigázó és megszálló orosz hódítók elől Felső-Magyarországra. Jáborszky Mihály a Trencsén vármegyei Verbón jött a világra 1805. szeptember 11-én. Apja tanította zenélni, hegedülni. Középiskolai tanulmányait kiváló eredménnyel az esztergomi gimnáziumban végezte. Nemcsak szorgalmával, előmenetelével tűnt ki társai sorából, hanem tökéletes zenei hallásával és nagyszerű hangjával is. Szülei és tanárai is a papi pályára szánták. Az ifjú Jáborszky Mihály az esztergomi papnevelő-intézet növendéke lett. 1826-ban kilépett a szemináriumból, mivel nem hódolhatott kedvére szenvedélyének, a zenének. Az egyházi szabályok és rendeletek nem engedték meg, hogy hegedűjén kedvére gyakorolhasson és játsszon. Beiratkozott a pesti egyetem orvosi karára, de nem bírta a boncolásokat, épp ezért hátat fordított az orvosi pályának is. Felsőfokú tanulmányait végérvényesen megszakítva zenei pályára lépett. A hegedűjátékban Táborszky Mihály és Lipinszky József Károly voltak a mesterei. Pesten tartotta első nyilvános hangversenyét 1830. november 26-án. A pesti zenekonzervatóriumból hívta meg 1832-ben Török Antal (1763-1832), Csanád egyházmegye püspöke Temesvárra, a római katolikus székesegyház zenekarának elsőhegedűsi állására, amelyet aztán fél évszázadon át töltött be egyházi felettesei, művészbarátai és a hívek megelégedettségére és osztatlan örömére. Évi 800 forint fizetést kapott. Párhuzamosan koncertmestere volt a színház zenekarának is. Temesvárott a zenetörténészek egybehangzó véleménye szerint Jáborszky Mihály teremtette meg a komoly hangversenyéletet. Évente több koncerten, hegedűesten lépett közönség elé a színházban, a városi vigadóban valamint a megyeháza dísztermében. Az 1840-es években közreműködött Novacsek G. csellóművész, Augustin Mahler zongoraművész, a Männergesangsverein koncertjein.
A zongorista Augustin Mahler 1841. május 14-én Temesvárott megtartott koncertjén Jáborszky Mihállyal együtt szólaltatta meg Schoberlechner Elisir d’amore című szerzeményét. Beriot hegedűversenyének előadásával, tolmácsolásával gazdagította Jáborszky Mihály a hangverseny műsorát. A zene népszerűsítését, széleskörű megismertetését célozta és szolgálta a Jáborszky Mihály kezdeményezésére és hatékony részvételével beindított Musicalisch-Declamatorische Academie című rendezvénysorozat. A 13 fokos hideg miatt szembeszökően kevesen jelentek meg Jáborszky Mihály 1841-es leckehangversenyén. Anyagi szempontból a korábbiaknál jobban sikerült, „többet hozott a konyhára” Jáborszky Mihály 1842-es virágvasárnapi hangversenye. „Mivel Jáborszky már nem tagja színház zenekarának, többet és jobbat várunk tőle. Nehéz kompozíciókat választott. Hidegen hagytak. Nélkülöztük a szokásos tüzet és precíziót a kivitelben. Négy szám egy koncertjátékos számára sok. Ehhez már Ernst óriási energiájára van szükség” – írta beszámolójában Charles (feltételezhetően: Beichel Károly) a Temesvarer Wochenblatt hasábjain közölt beszámolójában, hangverseny-krónikájában.
Franz Limmer zeneszerző-karmester nyitányt komponált a Musicalisch-Declamatorische Academie 1843. április 9-én megtartott hangversenyéhez, amelyet Jáborszky Mihály szólaltatott meg, aki Vieuxtemps-változatok, Beriot hegedűversenye valamint Táborszky magyar témákra írt variációi élményszerű előadásával is jeleskedett. A Temesvarer Wochenblatt kritikusa a legmélyebb elismerés hangján méltatta teljesítményét.
Közkívánatra harmadszor is közönség elé lépett a hangverseny- körútja során Temesvárt is fölkereső Liszt Ferenc. Jótékony célú koncertet tartott 1846. november 17-én, pénteken a Szerb utcai színház termében, amelyen humoros előadásával a Honderű szerkesztője, Petrichevich Horváth Lázár valamint Jáborszky Mihály, a temesvári dóm szólóhegedűse is közreműködött.
Jáborszky Mihály az elsők között kezdeményezte és szorgalmazta már 1840-ben egy nyilvános zeneiskola létesítését, megteremtését a Bánság szívében. Csanád egyházmegye püspöke, Lonovics József védnöksége alatt 1845-ben megalakult a Temeswarer Musikverein, amely 1846-ban zeneiskolát is alapított, amelynek hegedűtanárává Jáborszky Mihályt választották. A zongorajátékot Maschek Vince, az éneket meg Friederich Heim oktatta. Több hangversenyt és zeneestélyt tartott Jáborszky Temesváron, s hangverseny-körutakat tett Erdélyben, a nagyobb magyarországi és külföldi városokban. Fellépett többek között Pesten, Brassóban, Előpatakon, Aradon, Lugoson, Zimonyban, Prágában, Lipcsében, Drezdában, Bukarestben, Jászvásáron, Odesszában. Éveken át szorosan együttműködött Franz Limmer karmesterrel és zeneszerzővel a temesvári zenei élet felvirágoztatásán. Zeneoktatással és zeneszerzéssel is foglalkozott, s hangversenyein gyakorta játszott magyar népies darabokat.
Tízesztendős növendékét, Deckner Saroltát (1846-1887) léptette fel 1856-ban rendezett hangversenyén. Impresszáriójával a kivételes tehetségű gyermekhegedűs Temesvárról világkörüli koncertkörútra indult. Közönség elé lépett a kis hegedűművésznő 1857-ben Jáborszky Mihálynak a színházban rendezett újabb sikeres hangversenyén is, amelyen Schwefelberg Apollónia hangversenyénekesnő valamint az Alscher karmester vezényelte katonazenekar is közreműködött. Paganini- kompozíciók előadásával váltott ki nagy hatást Jáborszky Mihály a zenei évad keretében ugyancsak a színház termében megtartott koncertjén. A dóm és a színház egyesített zenekarának közreműködésével tartotta meg újabb hegedűkoncertjét 1860-ban a Szerb utcai színház termében, ahol hagyományossá vált virágvasárnapi hangversenyét is megtartotta. Jáborszky Mihály 1862 virágvasárnapján és 1863 húsvétvasárnapján is közönség elé lépett.
25. jubileumi hangversenyét Jáborszky Mihály 1863-ban a Városi Színházban tartotta, amelyen a Männergesangsverein kórusa, az énekes Diamonti kisasszony, Trebler, Pummer Ágoston, a hegedűs Ruschil, Grünbaum és Becker valamint a zongorista Witalski k.a. Wilhelm Speer dómkarnagy növendéke valamint Nikolits Sándor, a színház másodkarmestere is közreműködött.
A Temesvári Zenekedvelő Egyesület 1875. június 14-én ünnepelte meg zenészi pályájának fél évszázados évfordulóját. A hangverseny bevételét a filhamóniai társaság „Temesvár legidősebb hegedűművészének”, Jáborszky Mihálynak ajánlotta fel, aki „nem volt képes olyan anyagi helyzetet biztosítani magának, aminőt méltán megérdemelt volna”. A koncert időpontját épp arra a napra időzítették, amelyen 50 évvel korábban Jáborszky Mihály először lépett közönség elé.
„Jáborszky úr egy egész emberéleten át működött a zenében s e hosszú évek során száz és százakra megy azok száma, kikkel a zenét megkedveltette, vagy őket zenére tanította. Jáborszky úr ma 70 éves de fájdalom 50 év alatt sem volt képes oly anyagi helyzetet biztosítani magának, mint amilyet méltán megérdemelne. Valóban nemesen cselekszik tehát a zenekedvelők egyesülete, midőn a zene egyik veteránja öreg napjait némileg tűrhetővé igyekszik tenni. A hangversenyen kívül még aláírási ívek is bocsáttatnak ki, melyeknek eredménye az agg művész számára veendő tiszteletajándékra van szánva” – írta hangverseny-előzetesében a Temesi Lapok. Temesvár és Temes vármegye első magyar nyelvű lapja beszámolót is közölt az „érdekes műsorozatú hangversenyről”, bensőséges hangulatú ünnepélyről. „Temesvár ünnepelt művészének, Jáborszky Mihály 50 éves jubileuma tartatott a helybeli Philharmoniai Egyelet által – írta Temesvár Ormós Zsigmond főispán alapította első magyar nyelvű újságja. – Az ünnepelt művész nagy meghatottsággal játszott és az elismerés, melyet a közönség részéről tapasztalt könnyekre indítták. Midőn pedig átnyújtatott a babérkoszorú, szótlan állt a megindulástól az öreg művész. Örömmel kell feljegyeznünk e helyen azt, hogy a »Philharmonischer Verein«, mely különben nem áll valami nagy magyarság hírében, magyar darabot is vett fel Therntől, a nevezetes magyar dalköltőtől programjába. Előadása reményen felül sikerült, meglepett a precízió s a magyar szavak tiszta kiejtése. Üdvözöljük az egyletet e téren, vajha a magyar műdalokat nagyobb szorgalommal tanulmányozná. Hisszük azonban, hogy a megkezdett úton haladni fog. Reméljük továbbá, hogy az egylet neve magyarra fog változtatni, a levelezések és egyéb hirdetések is e nyelven fognak vitetni. Megelégedetten távozott a közönség, melynek óhaja: vajha sokáig élne még a művész Temesvár díszére”.
Idős korában is alkalmanként dobogóra lépett Jáborszky Mihály, aki 79 esztendős korában Temesváron hunyta el örökre a szemét, 1884. szeptember 2-án. A gyárvárosi temetőben hantolták el. Özvegyének a város öt forint havi kegydíjat szavazott meg. Sírja pár évtized múltán eltűnt, nyomtalanul. Braun Dezső szerint állítólag egy Müller nevű cigány muzsikus elhunyt feleségét temették rá Temesvár kiváló hegedűművészének földi maradványaira.