Új tér és utca
A Bánságban, akárcsak az Osztrák-Magyar Monarchia táj­egységeinek legtöbbjében, ko­moly gazdasági és társadalmi ba­jokat gerjesztett a 19. és 20. század fordulóján a falvak túlnépesedése. A parasztbirtokok felap­ró­zódtak, a nadrágszíjnyira zsugorodott szántóterületek nem tud­ták biztosítani a családok meg­élhetését, boldogulását. A földéhség óriási méreteket öltött. A falvak lakosságát a bankköl­csö­nök magas kamatai, a pusztító járványok, az árvizek, a kedvezőtlen időjárás valamint a filoxéra kártékonykodásai is ellehetetlenítették. A növekvő, sokféle terhek, megpróbáltatások, a nö­vek­vő ínség a Maros és az Al-Duna közén a kis- és törpebirtokosok 60%-át teljesen elszegényítették, kilátástalan helyzetbe taszították. A munka- és jövedelemkeresés kényszere a falvak, a községek elhagyására sarkallta a parasztokat, a mezőgazdasági dolgozókat. Az agrárproletárok, a szegény- és középparasztok mind nagyobb számban kerekedtek fel, és telepedtek be a városokba, az ipartelepekre, ahol át­lagosan 2,5-szer többet kereshettek, mint napszámosokként fa­lun. Egy segéd- vagy betanított munkás 1900-ban az iparban kb. 10-14 koronát keresett. A legfőbb vonzerőt a tájegység a legvárosiasabb, legipariasodottabb települése, Temesvár képezte. A Béga-parti városba beözönlött szakképzetlen férfiak és nők döntő hányada napszámos-munkákat vállalva sietett tisztességes keresethez jutni. 1880-tól kezdő­dően több ezer bánsági a Romá­niába, Bulgáriába, Szerbiába, Né­metországba illetve az Ame­rikai Egyesült Államokba való kivándorlást választotta. Sta­tisz­tikák igazolják, hogy a 19. század utolsó harmadában Magyar­országon gyorsan csökkent a pa­rasztság aránya, s a századfordulón már csak a népesség bő felét tette ki. Jelentősen megnőtt u­gyanakkor a városok népessége.
A betelepültek lakásigényeit Temesvárott is biztosítani kellett. A bérház-építés gazdaságos be­fektetéssé vált. Akadtak, akik te­lekszerzésre és saját családi há­za­ik fölhúzására, megépítésére vállalkoztak. A vízierőmű megépítése, a Béga-csatorna egységes mederbe terelése újabb területeket szabadított fel, tett telkesítésre és beépítésre alkalmassá. Új utca és tér keletkezett a „nagy­töltés” illetve a Nagytöltés utca folytatásában illetve szomszédságában. Mindkettő a keletkezésüket, a frissességüket jelző Új nevet kapta, amelyet több mint másfél évszázadon át, a történelem viharai közepette is mindmáig megőriztek.
A gyárvárosi Hold és Nagy­töltés utcák az Új térbe torkolltak, amelyet Johann Nepomuk Preyer polgármester 1853-ban ki­adott Temesvár-monográfiájához csatolt térképen már feltüntettek. A Nagytöltés utcával párhuzamosan keletkezett házsor és közlekedési útvonal az Új utca nevet kapta. Az Új teret valamint az Új utcát is a Béga-parti város proletárjai – napszámosok, iparossegédek, fuvarosok, munká­sok, koldusok stb. – lakták a 19. és 20. századok fordulóján. Je­ro­misz Ernő a városi tanács 10130/1903-as engedélyével nyá­­rilakot épített az Új tér 1-es számú telkére. A Bohatsek Jó­zsefa tulajdonát képező Új tér 2. szám alatti ház Szilvay Lajos fuvarosnak valamint Janitschek Dorottya és Krecsmayer Teréz napszámosnőknek nyújtott otthont. A háztulajdonosként az Új tér 4. szám alatt lakó Krohn Ferenctől, aki 1903-ban földszintes udvari toldalékot ragasztott házához, Rozalia Ardelean dohánygyári munkásnő bérelt lakást. Thürin­ger Antal cipész, Petersberger József pincér és Kreninger Ernő napszámos feje fölé tartott fedelet az Új tér 6. szám alatti ingatlana. Raits Emil lisztkereskedő és sütő meg Poffery György ügy­nök lakta a 8-as házszámot viselő épületet. A 10-es számú ház tulajdonosnőjének fizette havonta a megállapított házbért Kon­dert János lakatossegéd, Sziver János, temetkezési szolga meg Kirnyatzky Miklós, Genger Pé­ter és Lencz Katalin napszámosok. A koldusként nyilvántartott Nicolae Ardelean bejelentett la­kása az Új tér 12. szám alatt volt, ahol egyébként a napszámos Hesz Mihály is lakott. Danczin­ger­né Mayer Józsefa volt a tulajdonosa a 14-es háznak, amely Danczinger Károly, városi gyepmesternek is otthonául szolgált. Sintéri, „kutyapecéri” hivatása gyakorlása mellett Danczinger Károly gazdálkodással is foglalkozott a Temesvár városától bé­relt 3,78 holdas földterületen, amely a Buziási út mellett terült el. A városi tanács 96. közgyűlésén 1903-ban 5970. szám alatt elfogadott határozatával, hosszabbította meg 1903. november 1-jétől kezdődően további hat évre a haszonbérleti szerződést, az addig is fizetett évi 113 korona 56 filléres bérleti díj kikötése és „egyéb feltételek mellett”. A nyelvtörténészek és -művelők sze­rint a sintér szó, a német, pon­­tosabban a bajor-osztrák Schinderből ered, ami a schinden igére vezethető vissza, ami megnyúz-t, meggyötör-t jelent. A foglalkozás gyakorlói évtizedekkel ezelőtt a közterületeken befogott kóbor állatokat a bőrükért ténylegesen meg is nyúzták. A gyepmester szó keletkezését, meghonosodását történelmi homály fedi. Némelyek szerint, a közterületen – vagyis gyepen – fogta el, gyűjtötte be a gazdátlanul kóborló, eltévedt, a falkába verődött négylábúakat a gyepmester, és szállította el ketreces kocsijával az ebrendészeti telepre. Mun­ka­eszköze a hosszú bot volt, amelynek végére hurkot szerelt, amit az állatok nyakába akasztott. Tevékenységét sokan ke­gyet­lennek, alantasnak és durvának minősítették. A régi korokban a városokban az elpusztult ál­latok tetemeinek szabályszerű eltakarítása is a gyepmesterekre hárult. A sintéri szolgálat Te­mes­várott is hatósági felügyelet és irányítás alatt állott. Egyes településeken a gyepmester a hóhér teendőit is ellátta. Több helyütt az árnyékszék-tisztítókat nevezték és nevezik gyepmestereknek. Tulajdonosként Sieber István fizette az adót az Új tér 16-os szá­mú házáért és telkéért. Népes társaság – Musztó Károly nyugalmazott erdőőr, Lovász Mi­hály asztalossegéd, Zalla József üvegessegéd, Mazarek Nándor kádársegéd. Müller József és Petz Amália napszámosok – élte minndennapjait az Új tér 18. szám alatti épületében, amelynek az utcafrontján az I. világháború kitörése előtti években Bocsán Aurél kocsmát is nyitott és mű­köd­tetett. A 20-as számú ház tu­lajdonosának, Bálicz Józsefnek három napszámos – Halof Gyu­la, Ştefan Ardelean és Zsi­mi­nyász János – valamint Aman József szabósegéd volt a bérlője. Guldner Józsefa bírta háztulajdonosként az Új tér 22. szám alatti ingatlanát, amelyet a bérkocsis Guldner György is otthonának vallhatott. A 19. század leg­végén elhunyt Weidner Ká­roly­­tól a hentes mesterséget űző Weidner János örökölte a 24-es számú ház tulajdonjogát, aki a városi tanács 5462/1903-as en­ge­délyével fészert és fáskamrát épí­tett a lakóépület mellé. Höfler Péter fuvaros fogatával a 26-os portára hajtott be estelente. A fu­varozásból biztosította maga és családja megélhetését az Új tér 28. szám alatt lakó Gehl Ferenc is, aki Lolics István munkással és Bach Lőrinc napszámossal élt egy fedél alatt. Baszting Henrik vegyesárukereskedést tartott fenn az Új téren.
A hentessegéd Molnár István lakott a 20. század hajnalán az Új utca legelején, az 1. szám a­latt. Kartye György csizmadia, Horváth Imre munkás és Bo­ris András napszámos hajékaként szol­gált a 2-es házszámot viselő épület. A péksegéd Schnell György és kőművessegéd Peyler Károly társaságában napszámo­sok – Feiler Julcsa, Fürbach Ja­kab, Fürbach János, Piltzner Ká­roly, Schneider György és San­dula Ferenc – kvartélyozták be magukat az Új utca 3-as számú házába. Valóságos napszámos­ta­nya volt a 4-es házszámot viselő ingatlan is, amelyben Pavel Ar­de­lean, Barabás József, Baum János, Berwanger Mátyás, Hatzel István, Jankó György, Karl János, Lenhardt Péter, Szimonovits Miklós bérelt la­kást. Az ugyancsak a 4. szám a­latt lakó Petru Homorogan mun­kásként állt alkalmazásban. Mun­­kásként kereste a kenyerét Oláh János is, aki a szabász Müller Józseffel és Wirs Péter napszámossal osztotta meg 5-ös ház lakóterét. A viszonylag jól kereső szabónak, Müller József­nek később sikerült megvásárolnia az Új tér 4-es számú házát, amely mellé 1903-ban fáskamrát épített. Zlatnik Mihály lakatosse­géd, Rozanka Károly molnárse­géd és Koterer István magánzó bérelt lakást az Új utca 6. szám alatt. Molgársegéd volt Baader Henrik is, aki a 7-es házban la­kott a kovácssegéd Milesef János és napszámos Kosár Mária társaságában. Hoffmann Gyula sza­tócs az Új utca 8. szám alatt la­kott és múködtette üzletét. Az épületben lelt otthonra Kohl György napszámos is. Nap­szá­mo­sok – Joanovits Miklós, Vel­ko Kovácsevics, Moczin György, Sikofszky Teréz, Wal­ner Antal meg a foglalkozásnél­küli Paral Ferenc – lakták az Új utca 9-es házát. A 10. szám alatt Alexandru Avrişan irodaszolga és családja élt. Fuvarozással fog­lalkozott a 12-es telken lakást, ko­csiszínt és istállót fenntartó Grüner Katalin. A 12-es számú ház tartott fedelet a napszámos Behavetz János feje fölé is. Hinzmann Mátyás fuvaros is az Új utcán hajtott végig szekerével minden reggel és este.