Porosz vagy lombos utca?

A Temesvár utcanév-adási gyakorlatával foglalkozó történészek – Geml József, Reiter Róbert, Franz Engelmann stb. – figyelmének, érdeklődésének fénykörén valamilyen oknál fog­va a Gyárváros hajdani déli peremén az Új teret a Buziási úttal összekötő Burkus (ma: Gh. Asachi) utca kívül maradt. Nem sikerült kideríteni, hogyan és mi­ért kapta többértelmű és -je­lentésű nevét. Első lakói németek lehettek, akik között esetleg poroszok nagyobb számban akad­hattak, de az sem kizárható, hogy valamelyik telektulajdonosnak lompos, bozontos, kócos házőrzője volt, amely közis­mert­ségnek és „köztiszteletnek” örvendett a környéken. A Bur­kus egyébként a magyarság kö­rében elterjedt és közkedvelt ku­tyanév is. Ugyanakkor az is könnyen előfordulhatott, hogy terebélyes, sűrű lombú fák szegélyezték megnyitásakor az úttest két oldalát. Messze volt a vá­ros szívétől, mint az Óperenciás-tengeren túli mesebeli Bur­kusország. A hivatalosan 1744-től számon tartott külváros legszélső utcája volt: az Építőudvar és a Temető utcák ugyanis csak később épültek ki, „népesültek be” földszintes házakkal.
A nyelvtörténészek szerint a kifejezés szócsonkítással a „bran­denburgi, porosz” jelenté­sű latin brandenburgus összetétel második feléből keletkezett, módosult és önállósult. A po­rosz fejedelemség a Berlin környéki brandenburgi őrgrófság és a Königsberg (ma: Kaliningrad) központú porosz hercegség e­gye­sülése útján jött létre 1618-ban, amikor a Brandenburgot bir­tokló Hohenzollern család megörökölte a család másik ágá­tól a porosz hercegséget. Több mint nyolc évtizeden át párhuzamosan kormányozták a két tartományt, majd 1701-ben kikiáltották a két területet egyesítő Porosz Királyságot, amelynek III. Frigyes brandenburgi vá­lasztófejedelem lett az első uralkodója, aki I. Frigyes néven léphetett a porosz trónra – cserébe azért, hogy Ausztriának se­gít­séget nyújtott a spanyol örökösödési háborúban. A két tartomány teljes egyesítése tette le­hetővé, hogy a kis porosz feje­de­lemség a 18. század második felére Európa meghatározó ál­la­mává váljon. A magyarok a Po­rosz Királyságot a Burkusor­szág elnevezéssel illették. Jogi­lag csak a második világháborút követően, 1947. február 25-én szűnt meg a porosz állam, a­mely 1871-től a Német Biroda­lom része volt. Minden bizonnyal a történelmi események okán kapta a brandenburgiak túl­ságosan hosszú latin megnevezésének második tagja a po­rosz jelentést. Idővel A magyar nyelv értelmező szótára szerint a megnevezés jelentése kibővült. Nem csak a Német Biro­da­lom északkeleti részén élő poroszokra, hanem átfogóan a németekre használták burkus a szót. Elterjedését, közkeletűvé válását az is elősegítette, hogy „egybeesett egy régóta meglevő, a népnyelvben meglehetősen el­ter­jedt, a borít családjában tartozó magyar szóval”, amelyet burkos, burkus, burgos, buros alakban és lombos, sűrű lombú, bo­zontos, kócos, terebélyes je­len­tésben használták a régiek. Az ismert székely népballadában, a Molnár Annában a burkusfa meg­ne­vezés is előfordul, amellyel különösen a Székelyföldön és Moldovában illették a terebélyes, sűrű lombú fákat. A Fertő környéki települések némelyikén a kiscsirkékre ráborított vesszőkosarat hívták burkusnak, amely szóval egyes vidékeken a nagyfejű ebihalakat illették. Mel­léknévként a szó, a minősítés a poroszságra jellemző tulajdonságokat jelölt. Nyers, testes, zömök értelemet is kapott a burkus szó, mivel a poroszokkal s ál­talában a németekkel a ke­mény természetet és zömök termetet azonosították. Habár névként sok eb, sőt ló is viseli, napjainkban már elavult szónak szá­mít. A mesékben, leírásokban, az irodalmi szövegekben elő­forduló burkus népnevet va­lamiféle határozatlan, mesebeli országra szokták vonatkoztatni. A népi mitológia kutatói és ér­telmezői közül egyesek a burkus királyt „a világot minden nap újra teremtő Jóisten küldöttével, Nimród Ősapánkkal” azonosítják. „A szent ligetben, a bur­kusfánál, minden jobban látszik, Isten jelenlététől minden a va­lódi arcát mutatja. Itt észre ve­hető a hibás lépés, és jelen van minden segítség a korrekcióhoz”.
A Burkus utca 1. szám alatti házban lakott és működtette mű­helyét, amelynek bejárata a Buziási útról nyílt, Adam Brebu kovács és bognár. Mindjárt mellette várta a vásárlókat Neu­staft Teréz szatócsboltja és pálinkamérése, amelyben a házban lakó Neustadt Adolf kereskedőse­géd­ként állt alkalmazásban. Az épület nyújtott otthont a zenész mesterséget gyakorló Stedtner Ferencnek, Stedtner Bélának és ifj. Stedtner Ferencnek valamint a napszámos Moravetz István­nak is. Szemközt a 2-es házszámot viselő ingatlanban, amelynek özv. Billmayer Borbála és Wütz Ádám szabósegéd voltak a tulajdonosai, Chronst János és Rada József bérkocsisok, Stedt­ner József zenész és a foglal­ko­zásnélküli Gonda Jakab lelt hajlékra a 19. és a 20. század for­dulóján. A Burkus utca 3. szám alatti házban működtette raktárát és üzletét Roth Miksa gabonakereskedő, akivel azonos fedél alatt élt a városi kézbesítő Ungvári János, a díjnok Ungvári Alajos, a foglalkozásnélküli Beamter Amália meg két munkás: Eickert János és Schwarcz Jó­zsef. Népes társaság lakta a Burkus utca 4-es számú házát: Becker József, Stürzinger Lipót és Herzberger Ede zenészek, Nagy István pincér, Iritz Lajos díj­nok, Mikson Ferenc mázolósegéd, Becker Ferenc munkás, Müller Mihály, Néthal Józsefa, Stürzinger József, Wenczel Éva nap­számosok. Reihofer Mária és Macsek Ferenc napszámosok valamint Gejer János foltozócipész, Reihofer József kőművessegéd és Schork József munkás lakott a 6-os számú ingatlanban. Négy napszámosnak – Baum Já­nosnak, Baum Lambertnek, Salamon Jánosnak és Kostyál Józsefnek – nyújtott szállást a Burkus utca 8. számú épülete, amelynek az 1900-ban elhalálozott Kreffel Brigitte volt a tulajdonosa. A Kostyán Ferenc városi rendőr, Varga János és Müller Mária közös tulajdonát képező 9-es számot viselő házban bérelt lakást Kasznel Mátyás munkás és Gheorghe Ursu napszámos. Fábián Mihály járásbírósági hi­vatalnoknak a Burkus utca 10. szám alatt Kretsmayer Matild fod­rásznő, a foglalkozásnélküli Kretsmayer Antal az aranyozó Spang Jenő volt a lakószomszédja a 19. és 20. századok fordulóján. Több évtizeden át a sa­ját házában lakott családjával a Burkus utca 11. szám alatt Csá­nyi István bérkocsis. Lakásbér­lői nem voltak. A magyar királyi adó­tisztként szolgáló Merényi Já­nos és a munkás Vitész Sán­dor otthonául szolgált a 12-es szá­mú ingatlan. Schmoll Jenő szatócsnak, Poits Ferenc raktárnoknak, Császi János kocsisnak, Chalupa József lakatossegédnek, Schlachtitz Mihály, Szve­to­zár Konstantinovits, Marti­nutz József és Mayer Ferenc mun­kásoknak, Milán Konstanti­no­vits lakatossegédnek, Wagner József irodaszolgának, Kohl Já­nos és Lázár Anna napszámosoknak, Glück Izidor és Sza­vinsz­ky Lajos foglalkozásnél­kü­lieknek a Burkus utca 13. szám alatt volt bejegyzett la­ká­sa. A nyugalmazott, pénzügyőri felvigyázó, Rakovitz János va­la­mint Ignácz György zenész, Feiler János munkás és Stür­zin­ger Róza napszámos feje fölé tar­tott fedelet a 14-es épület. A háztulajdonos Podhorányi Iza­bel­la társaságában Podhorányi József takarékpénztári hivatalnok, Daróczi Sándor kocsis, Ditt­­rich Péter péksegéd, Lang Simon betűszedősegéd koptatta a 15-es házszámú ingatlan kapubejáratának küszöbét. Két köz­al­kalmazott – Karafa István vá­rosi rendőr Raits Péter városi hi­vatalszolga –, meg Wittek Ven­cel lakatossegéd és Petrovits Erzsébet napszámos töltötte éj­szakáit és szabad óráit a 16-os szá­mú házban. Schweiger Clau­dius felvigyázó a Burkus utca 17. szám alatt lakott. Neumann Manó mázoló és Neumann Ró­za libazsír-eladónő lakott és vár­ta a klienseket, illetve a megrendelőket a Burkus utca 18. szám alatt. Szamlek Ferenc fuvaros, ifj. Szamlek Ferenc hentessegéd, Martinics István mészárossegéd és Wollek Alajos rézöntősegéd tekintette és vallotta otthonának a 19. számú házat. Fer­tig Zsigmond megyei hivatalnok és Strauch Alajos péksegéd hajtotta nyugovóra a fejét a 19-es épületben. Az utca végén, 22. szám alatt Gyukits István juh­vágó lakott.
Egy évtizeddel később, 1909-ben a Burkus utca 1. szám alatt immár háztulajdonosként to­vábbra is Adam Brebu üzemeltette kovács- és bognárműhelyét, míg a 12-es házszámú épület Budai Lajos kerekedelmi al­kalmazott tulajdonába került. A 14-es számmal nyilvántartott épü­let Höchst Antal, míg a 16-os ház és telek Benich József aranyműves-segéd birtokába ke­rült.