30 Jul 2015
Írta admin 
0 Hozzászólás Árok utca
A Gyárvárost – miként már többször is említettük – a 20. század első évtizedéig „Temesvár Velencéjének” nevezték. A Béga vize négy nagyobb ágon és az erek, a sáncok, a csatornák sokaságán jutott a vár területén átfolyó, illetve az erődítmény falait délről megkerülő ásott mederbe. A Béga-ágak a malmokat, a manufaktúrákat, a különféle műhelyeket és ipartelepeket látták el hajtóenergiával, hűtő-, tisztító- és alapanyaggal. Az átkelést vízfolyások felett kisebb-nagyobb hídak és pallók szolgálták. A Malom téren felállított és üzemeltetett zsiliptől a faúsztató- és malom-csatornák párhuzamosan kanyarodtak a városi és a katonai fatelepek irányába. Folyásuk irányát követve ásták meg 1909-ben a Béga-csatorna új, hajózható medrét. A Plébánia-szigeten és környékén emelkedő Szent Mihály, Szent József, Szent Miklós és Szent György malmok kerekeit a Béga egyik bővizű, szélesebb ágának a vize hajtotta. A Gyárvárost átszelő vízfolyásból a Török-császárnál kivezettek egy kisebb árkot, ami a főcsatornával szinte párhuzamosan folyva a Gyárudvar utcát illetve a Buziási utat átszelve, egymástól elválasztva érte el a Szubolyásza medrét, amely ugyancsak a Bégából vált, ágazott ki, hogy aztán visszatérjen az egykori Kis-Temesbe. Az árok kétoldalára házak épültek. A kialakult utcák a vízfolyásról, a sáncról nyerték nevüket: Felső Árok, Árok és Alsó Árok utcákat tartanak számon a régi térképek, összeírások, címjegyzéket és nyilvántartások. A Felső Árok és az Árok utcát 1920-ban egybevonták és a román költő és műfordító Ştefan O. Iosif nevére bérmálták át. Az Alsó Árok utca a Gloriei (Győzelem) nevet viseli. Lényegében a Béga-ágak között képződött a Plébánia-sziget, amely 1744-től a Német-Gyárváros szívét, központját képezte. Az „árkot”, amely a Plébánia-szigetet keletről határolta csak a Béga-csatorna új, egységes mederbe terelése és a vízierőmű, a „Turbina” felavatása után tömték be.
A Felső Árok utca – amely a Béga balsortól (jelenleg: Baba Dochia) a Nagytöltés (ma: Lunei) utcával való kereszteződéséig tartott – 1. szám alatti épülete Kremer Miklós kádársegéd és Kövér Erzsébet napszámos hajlékául szolgált a 19. és a 20. század fordulóján. A napszámos Kozsár György a 3-as számot viselő épületben lakott, míg Knie Jakab asztalossegédnek a Felső Árok utca 7. szám alatt volt bejegyzett lakása. A Felső Árok utca 5. szám alatt lakott és működtette szíkvízgyárát Glasz Mihály. A 19. és 20. századok fordulóján hat vállalkozás szakosította magát szódavíz gyártásra a Béga-parti városban, amelyek közül kettő a Gyárvárosban üzemelt.
A Nagytöltés és a Gyárudvar (most: Ştefan cel Mare) utcák közötti szakasz az Árok utca nevet viselte. Az 1. számmal jelölt házban Haas János városi rendőr, Hofbauer Vilma hivatalnoki özvegy, Hesz Péter munkás, Hayek Ferenc lakatossegéd, Jurász Károly cipészsegéd és Gartner Rezső Ferenc építőmester lakott. A Temesgyarmatán 1851. november 21-én született építőmester a régi Temesvár rendkívül tevékeny, megbecsült polgárai, tekintélyes közszereplői sorába tartozott. A Bánság szívében, Temesvárott inaskodott és szerezte meg a kőművessegédi fokozatot. A korszak hagyományos, bevett szokása szerint az Osztrák-Magyar Monarchia több városában és külföldön „valcolva”, nagy építőtelepein dolgozva gyarapította szakmai jártasságát. Temesvárra visszatérve építési vállalkozóként kamatoztatta ismereteit, felhalmozott tapasztalatait. Több köz- és magánépület építkezési munkálatait vállalta és vezette a Béga-parti városban és a Bánságban. 1901-ben megbízták a vadászerdei Magyar Király Erdőőri Szakiskola új épületeinek kivitelezésével. Az 1885-ben felavatott tanintézetet a 18. század közepén Carl Joseph Römmer kincstári mérnök tervei alapján barokk stílusban emelt főtiszti vadászkastélyban helyezték el. Mivel a régi épületek sem gyakorlati és didaktikai, sem pedig egészségügyi szempontból nem feleltek meg a 20. század követelményeinek és elvárásainak az intézmény igazgatójának, Török Sándor m. kir. főerdésznek sikerült elérnie, hogy Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter a törvényhozás jóváhagyásával elrendelje „a szakiskolának s az igazgatói laknak újjáépítését, s az ebből kifolyólag szükséges átalakítások teljesítését és a felszerelések beszerzését”. A felvett kölcsönöket a szakiskola tanulmányi erdejének évi jövedelméből törlesztették. „Az építést Gartner Rezső Ferenc temesvári jó hirnevü építőmester – szakiskola által házilag termelt jó minőségű téglának igénybevételével – 1901. évi május hóban kezdte meg s ugyanazon év október hó elején be is fejezte. A szakiskolai egy emeletes épület építése 51,800, az igazgatói laké 22,049 koronába s 22 fillérbe került s így az összes építési költség 74,649 korona 22 fillért tett ki.” – írta Cserny Győző királyi alerdőfelügyelő az Erdészeti Lapok című szakfolyóirat hasábjain közölt részletes ismertetőjében, amiből az is kiviláglik, hogy „a szakiskola jelenleg három főépületből áll, úgy mint az egyemeletes intézeti főépületből, egy magas földszinti, öt szobával s a mellékhelyiségekkel ellátott igazgatói lakból, és az intézeti ebédlőt, vendégszobát, konyhát s a főerdőőr lakását magában foglaló épületből.”
Választott szakmája lelkiismeretes gyakorlása mellett sokirányú gazdasági, közművelődési és társadalmi tevékenységet bontakozatott ki Gartner Rezső Ferenc. Tagja volt 1896-tól, 1905. február 22-én bekövetkezett haláláig Temesvár szabad királyi város törvényhatósági bizottságának. Mindig határozottan síkra szállt a Gyárváros érdekeiért. Több éven át elnökként vezette a temesvári Iparegyletet, alelnöke volt a Temesvári Kereskedelmi és Iparkamarának, elnöke, majd díszelnöke a Gyárvárosi Zene- és Dalegyletnek. A rangos közművelődési egyesület elnökévé, a díszelnökséggel megtisztelt Baader Henrik, városi villamosvasúti igazgató helyére az 1897-ben megtartott közgyűlésen választották, amikor Leth Lipót lett az alelnök, Rössler Béla, tanítóképzőintézeti tanár a karmester, Tussel Gáspár tanító a titkár, Deutsch Rezső a pénztáros, Lehner György az irattáros. A Gyárvárosi Zene- és Dalegyletnek 42 működő tagja, 120 pártoló és 2 dísztagja volt. Elnöke volt Gartner Rezső Ferenc a Temesvári Iparösszhangnak, igazgatósági tagja az Ipari Hitelszövetkezetnek, választmányi tagja a Délvidéki Nemzeti Szövetségnek, vezetője a Gyárvárosi Társaskörnek, díszelnöke a Pietas Egyletnek, rendes tagja az Országos Magyar Mérnök- és Építészegyletnek stb. Igazgatósági tagja volt a Délmagyarországi Nyomdai és Kiadói Szövetkezetnek, amely 1887. május 3 – 1897. december 31. között működött Temesváron. Kezdeményezésére alakult meg a délmagyarországi énekkarokat tömörítő Délvidék Dalárszövetség, amelynek éveken át elnöke volt. Építészeti tanácsosa volt a temesvár-gyárvárosi templomépítő egyletnek, amely az Ybl Lajos tervezte Millenniumi templom impozáns épületét 1901-re, majd a plébánialakot tető alá hozta. Gazdaságszervezői tevékenységével Gartner Rezső Ferenc jelentős mértékben hozzájárult a temesvári ipar felvirágoztatásához, korszerűsítéséhez.
Az Árok utca 2-es számú háza Kunst Éva foglalkozás nélküli feje fölé tartott fedelet. A 3-as számot viselő ingatlannak Athanaszievits Emília volt a tulajdonosa, akitől Carrer Károly könyvelő és Kremer József borbélysegéd bérelt lakást. Két napszámos – Goldschmidt Julianna és Barát Ferenc – lakott az Árok utca 4. szám alatt. A hivatalnoki özvegy Krecsmáry Lujza és Nicolae Bugariu napszámos vallhatta otthonának az Árok utca 5. szám alatti épületet. Becker József zenésznek, Ascher Mihály cipésznek valamint Bittó Jakab és Kasimir Anna napszámosoknak az Árok utca 6. szám alatt volt bejegyzett lakásuk. A 7-es ház tulajdonosa, Kunst Vidmer 1903-ban udvari toldalékkal bővítette földszintes ingatlanát. A háztulajdonos Hell Tamás Árok utca 8. szám alatti ingatlanában lakott, ahol Hell Károly sárgarézműves is berendezte műhelyét. Az épületben élt Feimer Mátyás munkás is. Az 1899-ben elhunyt Binter Anna volt a tulajdonosa az Árok utca 9. szám alatti háznak. A 10-es házszámú épület küszöbét Körényi Gyula kereskedősegéd koptatta. Két zenész – Becker Ede és Becker György –, Dugantsi Cecilia napszámos valamint Christ József karikakovács pihente ki munkája végeztével fáradalmait az Árok utca 11. szám alatt. Férje halála után az özvegy, Christ Katalin örökölte az ingatlant. A 13-as házat Hörber Henrik szabó és Bittó Mihály munkás lakta. A háztulajdonos Klamer Antónia bérlője az Árok utca 14. szám alatt Balázs Lajos könyvnyomdász-segéd volt. Becker Antal zenész és Fidraunt Henrik betűszedősegéd társaságában három napszámos – Fixmer Jakab, Jurász Magdolna és Kling Dorottya – bérelt lakást az Árok utca 15. számú épületében. Grick János cipész lakott és javította a lábbeliket az Árok utca 17. szám alatt, ahol bérlőként a postaszolga-özvegy Herzig Mária és a napszámos Bernd Katalin is meghúzta magát.
