Az utcának nevet adó tanintézet

Az Árok utcával szöget bezáró utca a bal felőli oldalán 1847-ben emelt emeletes épülettől il­letve elődjeitől kölcsönözte. Te­mesvár azon kevés közlekedési útvonalai közé tartozik, amelyek a történelmi viharok és változások közepette is megőrizték illetve visszakapták eredeti nevüket. Az utca a városfertály, a Gyár­vá­ros keletkezése, 1744 óta létezik. Jelentős hányada a helytörténészeknek azt vallja, hogy a 18. század első felében keletkezett Német-Gyárváros „kovászaként”, magjaként és központjaként szolgált.
A Gyárvárosban már az 1766-ban a Temesi Bánság helytartóságához a bécsi udvarból kül­dött rendelet – amely minden plébániáhely iskolával és tanítóval való ellátását írta elő –, kiadása, megérkezése előtt négy esztendővel, 1762-ben megszervezték az iskolát, elkezdték a gyermekek oktatását. A német városi tanács valamint a Gyár­város német etnikumú lakóinak képviselői 1762. december 11-én egy jegyzőkönyvet írtak alá a negyed gyermekeinek szervezett oktatásáról. A külnegyed, amelyet a város rác tanácsa adminisztrált, német ajkú lakosai közsegélyt is kértek önerőből létesített iskolájuk számára, de azt a tanácsosok nem szavazták meg. A római katolikus templom felépítését és felszentelését követően külváros német lakói azt kérvényezték a városi tanácstól, hogy az üressé vált korábbi imaház épületét engedje át iskolai célokra. A városatyák 1765. április 27-én megtartott ülésükön pozitív döntést hoztak. Az imaházat iskolaépületté formálták, alakítottak át. A történelmi adatok tanúsága szerint 1766-ban egy német valamint egy illír tanító működött a Gyárvárosban, akik csupán hittant, olvasást és írást tanítottak. „Az akkori iskolamestertől nem követeltek egye­bet, mint hogy olvasható írá­sa legyen és a kátét tudja” – jegyezte meg Bellai József városi tanácsos a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai monográfia-sorozat Temesvár közoktatásügye című fejezetében. Az első tanítók a Gyárvárosban is a volt hadi írnokok (gewester Fourier) és a templomszolgák soraiból kerültek ki. Krausz iskolamester panaszára 1771-ben a hatóság elrendelte, hogy a szerb tanács biztosítsa és viselje a német tanító fizetését is. Temesvár városa 1776-ban megvásárolta a Gyárvárosban a Huber-féle házat, amelyet 734 forintos költséggel iskolaépületté alakítottak át. A következő esztendőben, 1777-ben jelent meg Mária Terézia királynő történeti jelentőségű tanügyi rendelete a Ratio Educationis totiusque Rei Lite­ra­riae per Regnum Hungariae et Provincias eidem adnexas, amely a felvilágosult abszolutizmus szellemében egységesítette és rendezte az oktatás és képzés teljes szerkezetét, amelynek be­ve­zetése, érvényesítése a temesvár-gyárvárosi elemi oktatást is megerősítette, magasabb színvonalra emelte. Tovább javított az iskolarendszer helyzetén és hatékonyságán I. Ferenc 1806-os ren­delete, Ratio publicae totiusque rei literariae per Regnum Hungariae et provincias eidam adnexas, amely a sajátos magyar tanügyi problémákra is igyekezett megoldást adni, nem nélkülözve a felvilágosodás hatásainak mérsékelt érvényesítését sem. Két rendkívül fontos alapelvet szögezett le: „minden nemzeti kisebbséget saját nyelvén kell oktatni a népiskolákban; és kerülni kell mindenütt a felekezeti nézeteltéréseket, azaz kerülni kell a tananyagban, a tankönyvekben, az iskolai magyarázatok során mindazt, ami sérelmes le­het a vallási és nemzetiségi tolerancia szempontjából”. Foko­zottabb hangsúlyt helyezett a hittan oktatására, míg az iskolafelügyeletet az egyházi hatóságokra bízta. A 2. Ratio educationis új­szerűen szervezte meg a városi népiskolákat: a tananyag kifejezetten a városi iparos és kereskedőrétegek igényeit szolgálta.
A Gyárváros községi elemi iskolája 1784-ig csak egyosztályú volt. A tanító józsefvárosi társánál kevesebb fizetést kapott, amiért Kimmel J. panasszal fordult a városi tanácshoz, amely a bérét 1784 novemberétől 170 fo­rintra emelte. Az esztendő végétől egy tanító és egy segédtanító működött a gyárvárosi németek tanintézetében. Az iskolát mérsékelt számban lányok is látogatták. A gyárvárosi elemi iskolába 1826-ban 350 tanuló járt, ami azt jelentette, hogy egy tanítóra 175 gyerek oktatása esett. Iskolafenntartóként, Temesvár szabad királyi város tanácsa az alkalmazadó tanítóktól immár megkövetelte, hogy „a német és a magyar nyelvben egyaránt járatosak legyenek”. A gyárvárosi iskola épülete 1837-ben már olyan rossz állapotba került, hogy az osztályokat a Nepper-féle házba kellett elhelyezni. A tanintézet igazgatója Franz Hofstädter gyárvárosi római katolikus plébános volt, utóda meg Mihajlovics János lett. Az 1844/1845-ös tanévtől a gyárvárosi községi elemi iskolában is, na­gyobb súlyt helyeztek a magyar nyelv tanítására.
Az új iskolaépület felépülte után, 1848-ban merült fel komolyabban a fiú- és leánytanulók szétválasztásának gondolata, ter­ve. A szándék megvalósítását azonban megakadályozták a magyar forradalom és szabadságharc közbejött eseményei. A Béga-parti várost 1849 áprilisától augusztus 9-ig ostrom alatt tartották Vécsey Károly és Bem József honvédei, akik a Gyár­vá­rost meg is szállták. Csak Vi­lágos után, 1849 őszén nevezték ki az első leánytanítót a Gyár­városban Wagner Karolin személyében, aki 250 forint fizetést és 8 öl fa különjuttatást kapott. A második leányosztályt 1855-ben állították fel. Egyúttal kimondták, hogy a tanítónő csak a kézimunkát vezesse, míg a pedagógiai és didaktikai munka „vastagját”, a tulajdonképpeni oktatást férfitanító végezze. A leányiskolát 1860-ban három osztá­lyú­vá fejlesztették, s áthelyezték a Gyárvári Gyermekkert Egy­let­től évi 720 forintos költséggel átvett kisdedóvó épületébe, míg ve­zetését a Miasszonyunkról el­nevezett szegény iskolanővérekre bíz­ták, akik Csajághy Sándor csanádi püspök meghívására 1858-ban érkeztek és telepedtek meg a Béga-parti városban. A IV. osztályt 1862-ben állították fel. A gyárvárosi német főtanító az osztrák abszolutizmus, a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánság fennállásának korszakában 400 forint, az altanító valamint a tanítónők 300 forint fizetést kaptak évente. A községi tanítók ugyan­akkor ingyenes lakást vagy lakpénz-pótlékot és tüzelőfa-juttatást is élveztek.
Az osztrák-magyar kiegyezést követően, 1868-ban fogadták el a báró Eötvös József, vallás- és közoktatási miniszter kidolgozta és előterjeszttte 38-as népoktatási törvényt, amely többek között kimondta a tankötelezettséget, a településeket iskolák fenntartására kötelezte, a tanítók megfelelő képzéséről és bérezéséről gondoskodott stb. Az új, korszerű törvény Temesvárott a „legkedvezőbb fogdatatásra talált”. Költségvetéséből az 1868-as esztendőben a községi iskolák fenntartására 14.981 fo­rintot irányzott elő. A tankötelesek összeírásakor megdöbbenéssel konstatálták, hogy a város te­rületén az iskolaköteles gyerekek 2/3-a nem jár iskolába. A népiskolákat községi tanintézetekké alakították, minősítették át: 12 fiú-, 12 leány- és 1 vegyes osztályt állítottak fel 25 tanítóval. A fiúiskolák átszervezése simán, akadálymentesen ment. A leányiskolák „polgárosításának” el­len­ben több ellenzője is akadt: a szülők döntő hányada és az is­kolaszék tagjai közül is többen ragaszkodtak ahhoz, hogy a leá­nyok nevelését és oktatását to­vább­ra is az iskolanővérekre bíz­za a város. Salamoni döntés szü­le­tett az egyeztető tárgyalások ered­ményeként. Az 1877/1878-as tanévtől a hat osztályossá fejlesztett gyárvárosi községi le­ány­iskolában vegyesen oktattak iskolanővérek és világi tanítónők. A gyárvárosi leányiskola új emeletes épületét 37.109 forintos költséggel 1887-ben emelték.
Az 1869-ben megalakult is­kolaszék dr. Vargics Imre ügy­véd, országgyűlési képviselő el­nöksége idején 1875-ben elhatározta, hogy Temesvár községi elemi iskoláiban – köztük a gyárvárosiakban is! – minden tantárgy anyagát magyarul is el kell magyarázni a tanulóknak, s az ismeretek elsajátítását magyarul ellenőrizni kell. Dr. Vargics Imre – Temesvár legkiválóbb polgármesterének, dr. Telbisz Károly­nak az apósa – a tanítók fizetését 120 forintról 600 forintra emeltette. Kivételes érdemeit lemondásakor, 1876-ban jegyzőkönyvileg örökítették meg.
Miniszteri rendeletre 1876-ban Kakujay Károlyt (1840-1915) nevezték ki a gyárvárosi fiú- és leányiskolák igazgatójává. Ragályos betegség fellépte miatt 1883-ban az iskolaszék, amelynek Török János polgármester volt az elnöke, a gyárvárosi iskolában kénytelen volt meghatározott időre beszüntetni az előadásokat. Az iskolaszék, amelynek élén elnökként dr. Telbisz Károly polgármester állott, 1890-ben a Béga-parti vá­ros összes községi népiskoláját magyar tannyelvű tanintézetté minősítette.