Tankönyvíró pedagógusok

Néptanítóként 14 éven át, 1879-től 1893-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig oktatott a gyár­városi községi elemi iskolában Dobján László, aki a Vas vármegyei Farkasfán 1850. április 21-én született. Főgimnaziumi tanulmányait Veszprémben és Győrött, a tanítóképzőt meg 1871-ben Bu­dán végezte. Ideiglenes jelleggel 1873-ban a csáktornyai polgári iskola igazgatásával bízták meg. Az 1874/75-ös tanévben Szege­den, 1876-ban Miskolcon tanított, ahol a Miskolc című lapot is szerkesztette. Miskolcon látott nyomdafestéket 1876-ben A méterrendszer története című könyve. 1878-ban a temesvári polgári iskolához, 1879-ben az elemi népiskolához vá­lasztották meg tanítónak. Miu­tán képesítő vizsgát tett a polgári iskolai tanítóságra, 1880-ban gyors­­író tanári vizsgát tett; több alkalommal mint gyorsíró működött közre, így a híres lottóperben és a Rosenberg-Batthyány-féle párbaj-perben. Többek társaságában 1883-ban egyik alapítója volt a te­mesvári Magyar Színgyámo­lí­tó Egy­letnek; a magyar színügy ál­landósításához a városi 8200 fo­rin­tos subvenció mellett az egylet 13.000 forinttal járult. Titkára volt a Temesvári Magyar Társas­kör­nek, a Délmagyarországi Tanítók Egyesületének több mint hat éven át elnöke volt. Megírta A temesvári tanítóegylet 25 éves története cí­mű évfordulós, ünnepi kiadványt. Cikkei, tanulmányai a Pesti Nap­ló­ban, a Honban, Magyar Nyelv­őr­ben, Népnevelők Lapjában, Délvi­dé­ki Tanügyben, Paedagogiai Szem­lé­ben stb. jelentek meg. Szor­galmas külmunkatársa volt a Dél­magyarországi Közlönynek. Áldor Imre főszerkesztősége időszakában mintegy 50 vezércikket írt és publikált Temes vármegye félhivatalos napilapjában. Csanád egy­ház­­megye püspökének, Dessewffy Sándornak az őseiről írt a Maros című lap 1890/84. számában. Cikkeinek többségének a te­mesvári magyar színház állandósítása, a temesvári iskolák magyarosodásának föltételei, a magyar nyelv tanítása idegen ajkú vidékeken, a népiskolai egészségtan ügye, a szeretetházak, a szellemi tulajdonjog megvédése stb. volt a tárgya, a témája. A nemzeti kultúra érdekében beszédeket mondott Pancsován, Versecen, Temesvárt és Karánsebesen és két emlékbeszédet Trefort Ágoston és Gönczy felett. Szövegeik megjelentek a te­mes­vári lapokban. Megírta és 1891-ben Budapesten jelentette meg a Temesmegye földrajza mi­niszteri tanterv szerint. A temesvári és temesmegyei népiskolák III. osztálya számára valamint Ma­gyar olvasó- és nyelvkönyv a te­mesvári és temesmegyei népiskolák III. osztálya számára című tankönyveit. 1895-ben hunyta le örökre a szemét. Maradtak kidolgozott tankönyvei kéziratban is.
Nagygájon született, 1861. no­vember 19-én Bachmann Péter, ta­nító, tankönyvíró, karnagy, aki pe­da­gógusi oklevele megszerzését kö­vetően 1889-től a temesvár-gyár­városi községi elemi iskolában oktatott. Később áthelyezték a temesvár-józsefvárosi alapfokú tan­intézetbe. A temesvári Do­hány­­gyár – amely a fiumei üzem után a legnagyobb volt az Osztrák-Magyar Monarchia területén – meg­bízásából számos szakszöveget, információs és reklámanyagot fordított németből magyarra illetve magyarból németre. Tagja volt az 1903-ban megalakult Temesvári Magyar Dalárda vezetőtestületének, s karnagyként vezette a te­mes­vár-gyárvárosi román görög katolikus templom vegyeskarát. Élénk és hatékony tevékenységet fejtett ki a jótékonysági célokat szolgáló Viribus Unitis Asztal­tár­sa­ság keretében is. Német olvasókönyv az elemi népiskolák részére – Deusches Lesebuch für die Ba­na­ter Volksschulen című tankönyve a temesvári Cosel-nyomda be­tűi­­vel 1902-ben jelent meg. Gyár­vá­rosi tanítótársaival – Tussel Gáspárral és Schwarz Alajossal – közösen írta Számtankönyv az ele­mi iskolák részére című munkáját, amelyet ugyancsak a temesvári Co­sel-nyomda adott ki. A Gut­ten­berg Könyvnyomda betűivel a Po­latsek-féle könyvkereskedés kiadásában került a kisdiákok kezébe a Bachmann Péter-Schwarz Ala­jos-Tussel Gáspár szerzőhárma Szám­tani példatár az új miniszteri tanterv alapján című segédkönyv az I. világháborút követő zaklatott, tankönyv-hiányos válságos években. A II. osztály tananyagát egészítette ki az 1922-ben 3. átdolgozott kiadásban megjelentett I. fü­zet. Az ugyancsak 1922-ben hagyta el a nyomdát a 2. füzet, amely a III. osztály tananyagát ölelte fel. 3. átdolgozott kiadását érte meg 1924-ben a IV. osztály tananyagát tartalmazó III. füzet.
Bachmann Péter – aki Te­mes­várott 1928. február 19-én hunyta le örökre a szemét – munka- és szerzőtársai közül Tussel Gáspár 1885-től oktatott a gyárvárosi községi elemi iskolában, míg Schwarz Alajos 1891-ben állt katedrára. Mind­ketten megalapításától, 1893-tól tagjai voltak az Országos Állatvédő Egyesület temesvári szer­vezetének, amelynek dr. Telbisz Károly polgármester volt a díszelnöke és a megyei árvaszék elnöke, Kovácsics Gyula, a vezetője, legfőbb tisztségviselője. Az „ügyvivő alelnök”-i tisztet Steiner Ferenc, országgyűlési képviselő töltötte be. A Belvárosban Bandl Rezső, városi főkapitány, az Erzsébetvárosban Tihanyi György, a Józsefvárosban Grünbaum Lajos látta el az alelnöki feladatkört. Tit­kárként dr. Tőkés István, Temes vár­megye aljegyzője működött. Ko­rábban az 1889-től a Gyár­vá­ros­ban, majd a Belvárosban községi tanítóként tevékenykedő Graef János (1861-1905) volt az Orszá­gos Állatvédő Egyesület temesvári szervezetének titkára, aki a közület közlönyét, az Állatvédőt is szerkesztette. Verseket és színműveket is írt, s tagja volt a Dél­magyar­or­szági Tanítóegyesületnek, titkára, majd alelnöke a Gyárvárosi Zene- és Dalegyletnek valamint megbecsült tagja az 1903-ban megalakult Arany János Társaságnak. Több fel­olvasást tartott a Szabad Lycze­um és más társaskörök összejövetelein. A temesvár-gyárvárosi Pá­va Szálloda dísztermében 1898. au­gusztus 7-én a Harmónia Dal­egy­let által Wusching Konrád Pál (1827-1900) lugosi római katolikus kántor és zeneszerző tiszteletére, dísztagsági oklevele átadása al­kalmából rendezett hangversenyen Graef János a komponistát kö­szöntő ódáját Leth Aranka kisasszony, a Harmónia Dalegylet el­nökének, Leth Edének a lánya adta elő.
Mező Dániel 1900-tól működött tanítóként Temesvárott. Kez­det­ben az Iskola utcai, majd a Há­r­om király utcai, hosszabb időn át a Magyar utcai községi elemi iskolákban oktatott. Az 1902/1903-as tanévben az 1400 forintis fizetés mellett 500 forint lakbér- és 100 forint korpótlékban részesült. Szi­gorúan vett iskolai feladatai ellátása mellett a közművelődés, a népnevelés terén is rendkívül tevékeny szerepet vállalt és töltött be. Éveken át vezette és szervezte a 915 kötettel rendelkező gyárvárosi Népkönyvtár, – amely „nemcsak egyeseknek, hanem egész családoknak szerzett boldog órákat és napokat” – tevékenységét. A könyveken kívül az olvasó- és fogadószobával rendelkező kultúrintézetben a könyveken kívül a Magyar Nemzetet, a Délmagyarországi Köz­­lönyt, a Néplapot, a szépirodalmi képeslapokat valamint népszerűsítő füzeteket olvashattak a gyárvárosiak. Az olvasók jelentős há­nyada a munkásság soraiból ke­rült ki, akik mindenkor példás ma­gaviseletet tanúsítottak, s bizalommal és szeretettel viseltettek a könyv­tár kezelői és vezetői iránt. „Buzgó látogatója volt egyébiránt a könyvtárnak a nagyobbára német aj­kú iparos osztály és a polgárság is, mely a városrész legmesszebb fekvő tájairól is sűrűn látogatta a könyvtárt – olvasható Bellei József közgyám, a városi népkönyvtárak vezetője beszámolóinak egyikében. – A rendelkezésre álló német könyvek polcai is állandóan üresek voltak, mert a magyar nyelvet nem bíró idősebb polgárság is nagy olvasási kedvet mutatott. Kár, hogy igen sok jelentkező egyáltalában nem kaphatott könyvet. A polgárság fiatalabb nemzedéke kizárólag magyar könyvet ol­vasott.” Mező Dániel is, Temesvár szabad királyi város illetékesei meg­különböztetett gondot fordítottak a gyárvárosi Népkönyvtár állományának folyamatos gyarapítására. A munkások fogékonyságára és érdeklődésére alapozva hívta életre Mező Dániel elsőként a Bé­ga-parti városban a Munkás Ly­cze­umot, amely rendkívül hasznos népnevelői munkát végzett. A gyár­városi Széna tér közelében, az Indóház (ma: M. Kogălniceanu) és a Magyar (jelenleg: Simion Băr­nuţiu) utca sarkán állott Maszalist-féle házban a város által bérelt te­remben ismeretterjesztő előadásokat tartott a városnegyed valamint a többi fertályok fizikai dolgozói, kétkezi munkásai számára. A hallgatóság felkészültségi színvonalához, érdeklődési köréhez igazodva az általános műveltség, az egészségvédelem, a tudomány- és irodalomtörténet, az életvitel, a gazdaság körébe vágó témákról beszélt az összegyűlteknek, az egyre né­pe­sebb hallgatóságnak. Az előadások nagyobb hányadát maga tartotta, de gyakran felkérte és meghívta előadóknak pedagógustársait is. A városi tanács 425. számú köz­gyű­lési határozata értelmében ösz­szevonta és egységes vezetés alá ren­delte a Gyárvárosban a népkönyvtárat, az ifjúsági egyesületet, va­lamint a népszerűsítő elődásokat. A közművelődési intézmények irányításával Mező Dániel ta­nítót bízta meg, aki Az elemi nép­­iskola és a középiskola kapcsolatának kérdése című értekezését a Délvidéki Tanügy című szaklap, amelynek állandó munkatársa volt, hasábjain közölte. Gyakran szerepelt írásokkal Mező Dániel a Népnevelés valamint a temesvári újságok – a Délmagyarországi Közlöny és a Temesvári Hírlap – oldalain is.
Mészáros János, aki 1893-tól kezdődően tanított a gyárvárosi köz­ségi elemi iskolában, töltötte be Bittó Ferenc és Ioan Oprea társaságában a Temesvárott 1920-ban megalakított Polgári Szervezet gyár­városi tagozatának alelnöki tisztét. Az elnöki feladatkört dr. Veterány Viktor ügyvéd látta el, míg titkárként dr. Wiener Mór tevékenykedett.
A Gyárvárosból került igazgatóként a testvérintézmény, a jó­zsef­városi községi elemi iskola élé­re Kraemer Frigyes tanító.